Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 12 (27. szám) - A szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, az FKGP
1916 érdekében forog, avagy pedig ha valami bűncse lekmény, akkor azt a társadalomnak el kell utasítania, az ellen a társadalomnak küzdenie kell. (10.50) A magyar jogalkotás történetében, el kell ismerni, még nem volt példa e területen arra nézve, hogy kriminálpolitikai feladat nemcsak a büntetőjog, illetv e a büntetőeljárási jog normáinak szabályozásával kerüljön megoldásra, hanem rendészeti és közigazgatási, valamint kétségtelenül alkotmányos jogokkal közvetlenül is összefüggő adatvédelmi szabályok érintésével történjen. Ezért - el kell ismerni - ez egy re ndkívül kényes terület, olyan, amelynél minden lépést nagyon alaposan meg kell fontolni, és ezek a lépések alkotmányosak kell legyenek. A munkát azonban megítélésem szerint el kell végezni, és ez az első lépés most történik meg, ennek a törvényjavaslatnak az előterjesztésével. Engedjenek meg egy cseppnyi kitérőt. Nem hiszem, hogy újabb bizottságok felállításával, nem gondolnám, hogy bármiféle társadalmi megmozdulással a bűnözők ellen hatékonyan lehetne küzdeni. A magam részéről a legteljesebb mértékig és mi ndenkor híve vagyok annak, hogy ilyen nagy horderejű kérdésekben a lehető legszélesebb konszenzus alakuljon ki ellenzéki és kormánypárti oldalon, hogy eszmecsere folyjon, de ez nem jelentheti azt, hogy egyegy folyamatban lévő büntetőjogi törvényben megjel enő olyan fajta eljárás, amely most van, megakasztásra kerüljön, és ezzel gyakorlatilag hátrányt szenvedjen a bűnüldözés. A javaslattevő a törvényjavaslat "Különös rendelkezések" című fejezetét "A közbiztonságra veszélyes cselekményeket eltűrő üzletekkel s zembeni eljárás" című alfejezettel indítja. Nem gondolnám, hogy ez a legfontosabb része ennek a törvényjavaslatnak, bár kétségtelenül érzékeny pontokat fog érinteni, és megítélésem szerint, ha azt hatékonyan - és hozzá kell tennem, a törvény keretein belül - fogják végrehajtani, akkor bizonyára lesznek itt is eredmények. Fontosabbnak tartom, és azt hiszem, a közvéleményt is széles körben érdekli az, amit a prostitúció kérdésével kapcsolatosan ez a javaslat tartalmaz. A magam részéről úgy gondolom, kifejezet ten szerencsés, hogy a javaslattevő megmarad a szigorú üldözés és a megengedés közbenső területén, és igyekszik valahol középütt szabályozást adni. Ugyanis e kérdésben is, mint annyi más büntetőjogi kérdésben, széles körű vita folyik hosszúhosszú ideje, h ogy a prostitúcióval szemben kemény eszközökkel kelle fellépni és magát a prostituáltat is fenyegetni, avagy pedig közbenső megoldások is lehetségesek. Nem kétséges, hogy magát a javaslattevőt nemcsak korlátozta, de be is határolta az 1950. március 21. na pján New Yorkban kelt egyezmény, amelyet - erről a helyről azt merem mondani - személy szerint fájlalok, hogy ma is ugyanúgy van hatályban, mert számos olyan megkötést tartalmaz, amelynek hiányában eredményesebb küzdelmet lehetne folytatni a prostitúcióval szemben, de nem is elsősorban a prostitúcióval, hanem az ahhoz kapcsolódó bűnözéssel szemben. Hiszen a prostitúció - engedtessék meg, hogy ezt mondjam - olyan ősi mesterség, amely volt, van és minden bizonnyal lesz. Nem akarok triviális lenni, de ha vissz agondolunk, már az Ószövetségben is valami gyönyörű példa van arra vonatkozóan, hogy hol és hogyan űzhették ezt a legősibb iparágat, hol és hogyan lehetett gyermeket szerezni, ha valaki ezen az úton akart: egyetlen utca volt kijelölve a városban, és azon a z utcán lehetett ezt a mesterséget űzni! De nem úgy, ahogyan ma nálunk van, hogy a 4es főútvonaltól az összes főútvonalig, hogy a városnak gyakorlatilag szinte minden pontján szabadon lehet ezt az ősi mesterséget űzni! Azt gondolom, hogy itt a korlátokat be kell építeni. S látni kell még valamit: nevezetesen, hogy a szervezett bűnözés nagyon meghatározott keretekből szerzi azokat a pénzeket, amelyeket egyes közírók szívesen látnának valahol forogni a magyar gazdaságban; nos, ebből az egyik a prostitúció, a másik a szerencsejáték, a harmadik a kábítószer. Ezek köré csoportosultak ezek a szervezett bűnözői társaságok, és meggyőződésem szerint ez így marad a jövőben is.
