Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 10 (26. szám) - A büntető jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. KISZELY KATALIN, az FKGP
1764 képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Legfőbb Ügyészség által 1998 első és harmadik negyedéveiről készített bűnüldözési statisztika szerint az ismertté vált bűncselekmények száma 451 422, ami az előző idő szakhoz képest 28,4 százalékos növekedést mutat. A törvény általános részi szabályainak tervezett módosításából egyértelműen látható a büntetések kiszabásánál alkalmazandó törvényi feltételek szigorításának jogalkotói szándéka. Ezt a törvényalkotói intenci ót csak üdvözölni lehet, hiszen az elmúlt években tapasztalható kiszámíthatatlan bűnüldözési és ítélkezési gyakorlat miatt a társadalom számára érzékelhető jogbiztonságérzet jelentősen csökkent. Mit jelent ez a tény, tisztelt Ház? Azt jelenti, hogy a bünte tőjog nem tölti be maradéktalanul azt a szerepet, amit a társadalom Magyarországon ráosztott. A szigorításnak két jogtechnikai útja lehetséges: vagy a büntetési tételkereteket emeljük fel, vagy a büntetést kiszabó bíróság szerepkörét szűkítjük. A törvényja vaslat ez utóbbi gondolatmenetet követve olyan szabályokat tartalmaz, amelyek a bíróság szerepkörét viszonylagosan korlátozzák, azonban nem olyan mértékben és oly módon, hogy a konkrét elkövető által megvalósított konkrét tárgyi súlyú bűncselekmény miatt n e az elkövető társadalomra veszélyességéhez mért, egyéniesített büntetést szabhasson ki a bíróság. A fent említett tendencia világosan kiderül a tervezet általános indokolásából, valamint 18. §ából egyaránt, amely a Btk. 83. §át módosítaná akként, hogy a büntetéseket a büntetési tételkeret középmértékéhez, halmazati büntetés esetén pedig az emelt tételkeret középmértékéhez közel kellene kiszabni. Mi a bírói függetlenség garanciája? A bírói függetlenség garanciája az, hogy a bíró a fenti törvényi tényállás alkalmazásáról, amennyiben írásban indokolja - vagy említeni szeretném az enyhítő szakasz alkalmazásának lehetőségét is , eltérhet. Ez a jogszabályi rendelkezés nyilvánvalóan egy irányba hat, a jogegységesítés irányába. A magam részéről elképzelhetőnek t artottam volna olyan jogtechnikai megoldást is, amely a büntetési tételkereteket tette volna differenciáltabbá. Ez lehetséges lett volna a büntetési tételkeretek alsófelső határainak megemelésével. (10.00) A törvénytervezet 2. §a a szabadságveszté s legrövidebb időtartamát két hónapban, leghosszabb tartamát 15 évben, halmazati vagy összbüntetés esetén 20 évben jelöli meg. A tervezet 5. §a szerint az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a bíróság az ítéletében meghatározza a feltétele s szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját, vagy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárja. A törvénytervezet gyakorlatilag lehetővé teszi a bíróság számára azt, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztés valóban életfogytig tartson. A feltét eles szabadságra bocsátás lehetősége a jelenlegi szabályozásnál tehát szűkebb körű, korlátozottabb. A Btk. 1993as módosítása szerint a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját 15 és 25 év között állapította meg. A Független Kisgazdapárt - dr. Pokol Béla, dr. Bánk Attila és dr. TuriKovács Béla - arra vonatkozó törvénymódosítási javaslatot terjesztett elő a törvénytervezethez, hogy a tervezetben szereplő időtartammal szemben a Btk. 47/A. §ának (2) bekezdése esetében a feltételes szabadságveszt és időtartamának minimuma 30 év legyen. Ez igazodik a Kisgazdapárt választási programjához, amelynek betartása számunkra feladat. Álláspontom szerint a törvénytervezetben - a szabályozottaktól eltérően - jobban növelni lehetett volna a pénzbüntetés értékha tárait, és például a napi tételek összegét célszerűbb lett volna tágabb keretek között, mondjuk 200 és 30 000 forint között meghatározni. Helyesen írja a tervezet indokolása, hogy a legnagyobb hátrányt az elkövetői, főként a szervezett bűnelkövetői körnek a bűncselekményből származó vagyoni előny elvonása jelentheti. A tervezetet figyelvén arra a megállapításra jutottam, hogy sok esetben nem lesz majd ténylegesen alkalmazható a vagyonelkobzás és a bűncselekménnyel okozott kár megtérítésére kötelezés, mert a z erre vonatkozó
