Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 10 (26. szám) - A büntető jogszabályok módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. VASTAGH PÁL, az MSZP
1760 forgalmazás büntetni rendelése, a kábítószerellenes küzdelmet egyoldalúvá teszi, mert a folyamat motorja, a fogyasztás kicsúszik a büntetőjogi szankciók hatásköréből. Indokolt tehát a teljes folyamat, a folyamat minden elemének szigorú büntetőjogi szabályozása. A fogyasztókat is érintő szigorú szabályozás a kábítószerfogyasztást tiltó felhívás az állampolgárok részére; felhívás, mégp edig a büntetőjog eszközeivel alátámasztott, ezért számon kérhető felhívás - a legtöbb, amit a törvényhozó ezen a területen megtehet, és amit felelős jogalkotás mellett meg is kell tennie. A javaslat nem feledkezik meg azokról a nemzetközi egyezményekről s em, amelyekhez hazánk az elmúlt időszakban csatlakozott. Több olyan rendelkezést is tartalmaz, amely hazánknak az Északatlanti Szerződés Szervezetéhez, azaz a NATOhoz történő csatlakozásával függ össze. Kiterjed és pontosabb fogalmazást nyer a fokozott v édelmet élvező személyek köre, amely egyúttal az emberölés, a testi sértés és rablás minősített esetei között való szerepeltetés révén e személyi körnek fokozottabb büntetőjogi védelmet nyújt. A javaslat mindezek mellett módosítja, illetve kiegészíti a Btk . gazdálkodással összefüggő bűncselekményekre vonatkozó szabályozását. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem kérdéses, hogy a közvetlen környezetünkben tapasztalható bűnözés mértéke sürgős és hatékony megoldást kíván. E megoldás egyik eszköze a szig orú büntetőjogi szabályozás. A tisztelt Ház döntésére váró javaslat összességében a szankciórendszer, a büntetéskiszabási elvek reformja, az új vagy részben új különös részi tényállások bevezetése és a büntetési tételek helyenkénti emelése révén alkalmas e szköze lehet a büntetőeljárások szigorúbbá válásának, a bűnözés elleni hatékonyabb fellépésnek. Számunkra nem kérdéses, hogy ez és csakis ez lehet az állam helyes büntetőpolitikája. Mindezeknek megfelelően a törvényjavaslatot a FideszMagyar Polgári Párt k épviselőcsoportja nevében elfogadásra ajánlom. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megadom a szót Vastagh Pálnak, az MSZP képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képviselő úrnak. DR. VASTAGH PÁL , az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, tisztelt elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ismét egy jelentős, terjedelmes büntetőnovellát tárgyal a Ház. A javaslat általános indoklásában is olvashattuk, hogy ez a 43. alkalom az elmúlt tíz esztendőben, hogy a bü ntető törvénykönyv módosításával kapcsolatos javaslatokat tárgyal az Országgyűlés. Ennek a gyakori módosítási igénynek vannak elfogadható és természetes okai, különösen igazak ezek a politikai átalakulás első éveire, amikor a teljességében megváltozott vis zonyoknak megfelelően át kellett alakítani, a jogállam követelményeihez kellett igazítani, és a megváltozott gazdaságipénzügyi viszonyokra is reagálni kellett a büntető törvénykönyv módosításában. Ez teljesen természetes folyamata és természetes jelensége ennek a tíz esztendőnek. Úgy érzem, hogy a változtatások igényének másik gyakori oka már komolyabb elemzést igényel, és őszintébb szembenézést a problémákkal. Sokszor tapasztaltam azt a tényt miniszterként is, hogy a büntetőjogi szabályozás átalakításával kapcsolatosan meglehetősen nagy illúziók tapasztalhatók, meglehetősen erőteljes időnként a politikai vagy az ágazati nyomás az igazságügyi tárcára, a büntetőjogi szabályozás változtatásával vagy új szabályozási körök kialakításával kapcsolatosan. Nem kész ültek el azok az elemzések, amelyek ezeknek a változásoknak az érdemi hatását hitelesen és meggyőzően bemutatták volna. 1996 végén, 1997 elején találkoztam személyesen egy olyan áttekintéssel, amely sorra vette, hogy a büntető törvénykönyvbe bekerülő új té nyállások - amelyek most már a különös rész körülbelül 2530 százalékát teszik ki - miként érvényesültek a joggyakorlatban. Ennek az elemzésnek a konklúziója az volt, hogy a jogalkotó, jogalkalmazó szívesebben fordult a hagyományos törvényi tényállások alk almazásához, mintsem az új, részletesebb, az új jelenségekre reflektáló törvényi tényállásokra.
