Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 14 (9. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Dr. Áder János): - DR. JÁRAI ZSIGMOND pénzügyminiszter:
165 előírnak? Tervezie a kormány emiatt, hogy módosítja a jelenleg hatályos törvényt? A kormány részéről a válasz mellébeszélés. Másról beszélnek azok, akik ebbe n a témában az elmúlt héten, illetve most - az előbb Szájer József frakcióvezető úr - megnyilatkoztak. A kormány reakciója baljós érzeteket kelt, ugyanis a kormány vagdalkozik, ujjal mutogat, felhánytorgatja az előző évek reálértékvesztését, emlékeztet arr a, hogy máskor is volt már törvénymódosítás, és nem mulasztja el szidni a tavaly meghozott nyugdíjreformot. Egyetlenegy dolgot nem tesz a kormány: nem válaszol világosan erre a kérdésre, pedig ez egy tiszta, egyértelmű, világosan megválaszolható, eldöntend ő kérdés. A kormánynak azt kellene mondania, hogy igen, azt tervezi, hogy kisebb mértékű emelést fog adni mint amit a jelenleg hatályos törvény előír. (15.30) Szeretném emlékeztetni tisztelt képviselőtársaimat arra, hogy a rendszerváltás hajnalától kezdve közös célunk volt, hogy a nyugdíjemelés ne legyen évenként a parlamenti pártok csatározásának színtere, hogy törvény rögzítse azokat a játékszabályokat, ahogy a nyugdíjemelést meg kell csinálni. Ez az alapelv, hogy tudniillik a nyugdíj és az aktív lakosság nettó átlagkeresetének növekedése ne váljon el egymástól, már a '91es országgyűlési határozatban rögzítésre került, és azóta is a hatályos törvények e szerint írják elő a nyugdíjemelést. Amikor tehát a Fidesz arra hivatkozik, hogy első dolga volt a nyugd íjemelésről intézkedni, akkor tulajdonképpen csak betartott egy létező törvényt. Ennek az alapelvnek az a logikája, hogy ha a nyugdíjakat a mindenkori bérek után fizetett járulékokból kell fedezni, akkor annyival lehet emelni egy adott évben a nyugdíjakat, amennyi emelésre a bérek növekedése lehetőséget teremt. Igen, tisztelt képviselőtársaim, az előző években a reálbérek csökkentek. Következésképp a nyugdíjakat sem lehetett reálértékben megőrizni. Ez az alapelv, ez a logika - amit a kormánypárti oldalon, a z ellenzéki oldalon számtalanszor úgy fogalmaztunk meg, hogy együtt sírunk, együtt nevetünk, a nyugdíjasok és az aktív dolgozók valahogy így össze vannak láncolva - máig hatályos és működik. Kétségtelen, hogy kilengéseket indokolt. Abban az évben, amikor n agy volt a reálbérek reálértékvesztése, a keresetek reálértékvesztése, akkor a nyugdíjasok is nagyon rosszul jártak. Abban az évben, amikor végre reálbérnövekedés van, jól járhatnának a nyugdíjasok. Ez az, amit a Fidesz most meg akar akadályozni. Hogy a k ilengések ne legyenek olyan nagyok, a tavaly elfogadott nyugdíjreform kilátásba helyezi a svájci indexálást, tehát az árakhoz és a bérekhez viszonyított 5050 százalékban történő emelést a jövőre nézve, de ez csak 2000től, illetve 2001től lesz hatályos. A jövő év lenne az, amikor a nyugdíjasok jól járnak a jelenlegi szabályozással. Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, a tisztesség úgy kívánná (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét .) , hogy őszintén beszéljenek ezekről a kérdésekről. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (Dr. Áder János) : Megkérdezem, a kormány nevében kíváne valaki felszólalni. (Dr. Járai Zsigmond jelentkezik.) Ismét megadom a szót Járai Zsigmond pénzügymin iszter úrnak. DR. JÁRAI ZSIGMOND pénzügyminiszter : Újabb kiegészítést kell tennem. Sajnos, a nyugdíjak reálértéke az elmúlt években a bérek reálértékénél is nagyobb mértékben csökkent. Ezt a jövőben szeretnénk megakadályozni. (Dr. Torgyán József: Igaz!) Ké t dolgot tervezünk. Az első az árszínvonal emelkedésének a leszorítása, ami a gazdaság fő célkitűzése a második pedig ennél gyorsabb nyugdíjemelés. Tehát a nyugdíjak vásárlóértékének a növelését tervezzük, és a nyugdíjak jövőre gyorsabban fognak nőni, mint az árszínvonal emelkedése. (Moraj az ellenzéki padsorokban. - Taps a kormánypárti padsorokban.) Még egyszer el kell mondanom: ha a múltba visszatekintő indexálást a jövőbe kivetítjük, akkor soha nem fogjuk tudni csökkenteni az árszínvonal emelkedését, az inflációt, ami a leginkább tönkreteszi a gazdaságot.
