Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 4 (24. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1997. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék ehhez kapcsolódó jelentése általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
1585 inkább, hiszen legutoljára már Járai Zsigmond pénzügyminiszter úr s zájából elhangzott az is, hogy "a közpénzek elfolyását megállítottam" - mármint ez a kormányzat. Koltai Ildikó képviselőtársam kicsit rózsaszínre sikeredett hozzászólásában is visszacsengett az, hogy az "elherdálás, a közpénzek elfolyása a társadalombiztos ítási rendszerben megszüntetve". Ha valaki egy ilyen bonyolult rendszerről, mint az egészségbiztosítási rendszer, ennyit tud mondani és ezt ki meri jelenteni - amikor 1500 milliárd forintról van szó, ezer sebből vérzik, hiszen csak a szegmenseket említetté k az eddigi képviselőtársaim , az, úgy gondolom, felelőtlenül nyilatkozik ezekről a kérdésekről. A felelős tényezőknek azzal kellene foglalkozniuk, hogy mit tudnak tenni annak érdekében, hogy ez a rendszer javuljon. 1500 milliárdos nagyságrendről van szó, nem pedig a 30 milliárdos működési költségvetésről! Bár úgy gondolom, ha valakinek érdemi mondandója van, abban a vonatkozásban is konkrétumokkal kellene előállni. A legutolsó pedig egy tipikus kétperces: Lentner Csaba képviselőtársam a nyugdíjrendszert é s a nyugdíjreformot átfogó kritikával illette. Csak egyetlenegy problémát látok az ő gondolatmenetében, de az rendkívül fontos probléma. Hozzászólásából kiderült - legalábbis számomra úgy tűnik , hogy feláldozná a stratégiai célokat rövid távú, operatív p roblémák elkerülése érdekében. Ez roppant veszélyes dolog, hiszen egy nyugdíjrendszert negyvenötven évre előre készít a kormányzat és a törvényhozás, és kell hozzá legalább húszharminc év türelem, míg igazából a hatásait - kedvező vagy negatív hatásait - elérheti. Úgy gondolom, nagyon körültekintő módon, nagyon sokszori párbeszéddel, az érdekképviseleti szervekkel történő párbeszéddel készítette elő az előző kormányzat a nyugdíjreformot. Ez valóban nem teljes, hiszen ilyen reformértékű elképzeléseknél ne m lehet a hatástanulmányokat tényszerű adatokra alapozni, hiszen nincsenek olyan tények, amelyekre ezt rá lehetne építeni. De a mindenki által elfogadott elvek érvényesülését, érvényesíthetőségét, célszerűségét megkérdőjelezni azért, amit egyébként mindenk i tudott, hogy ennek valamelyest operatív költségvetési hatásai is vannak, amelyeket kezelni kell a soros éves költségvetésekben, úgy gondolom, többet vesztenénk a réven, mint a vámon, ha ezt meg nem történtté vagy esetleg alapvetően elhibázottá akarnánk m inősíttetni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Megköszönöm képviselő úr hozzászólását. Bár előzőleg képviselőtársaim együttműködését kértem, hogy 1 óra után a sajtótájékoztatókra sor kerülhessen, de sz eretnék konzekvens maradni saját magamhoz, ezért megadom a szót Csáky András képviselő úrnak, a Demokrata Fórum képviselőcsoportjából, azzal, hogy az ő hozzászólását követően most befejezzük a délelőtti vitát. Képviselő úr, önt illeti a szó. DR. CSÁKY ANDR ÁS (MDF) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Tényleg nagyon röviden szeretném még az ÁSZjelentés néhány megállapítására felhívni a figyelmet. Az ÁSZjelentés az aktív fekvőbetegellátás finanszírozásának változásáról is szól, ez az úgynevezett kórházi alapdí jakat érintette. Ennek eredményeképpen az egyetemi klinikák, a megyei kórházak és a nagy fővárosi kórházak kedvezőbb helyzetbe kerültek az országos intézetek, a gyermekkórházak és a szakkórházak rovására. Felmerül a kérdés, hogy ezeket a változtatásokat sz akmai szempontok alapján vagy szűk csoportérdekek alapján vezettéke be. Ide tartozik az amortizáció kérdése is. Mindenki által közismert, hogy az OEP finanszírozása nem foglalja magában az amortizációt, csupán a működési kiadásokat fedezi; számos esetben azt is csak részben. Ennek is szerepe volt abban, hogy az intézmények adósságállománya '97 végére elérte a 4,6 milliárd forintot, s a Népjóléti Minisztérium felmérése szerint közel 10 milliárd forint szállítói tartozás állt fenn; igaz, ebből csupán 3 milli árd forintot tett ki a 30 napon túli.
