Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 4 (24. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1997. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék ehhez kapcsolódó jelentése általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. TAKÁCS IMRE (MSZP):
1579 legalábbis egy szeletében. Nagyobb része még változatlanul fix finanszírozás volt, de már megjelent a teljesítményarányos finanszírozás. Ennek bevezetését megelőzően tárgyalások folytak, és úgy emlékszem, 1997 májusában volt egy ko ngresszus, ahol a fogászati szakma színejava összegyűlt egy szakkongresszust tartani, és ott a szakma megerősítette, sem elfogadni, sem támogatni nem tudja ezt az elképzelést, de fegyelmezett közalkalmazottként végre fogjuk hajtani. Ezt meg is tettük, de ismét jelezni kívánjuk: alulfinanszírozott területről van szó, amely ebben az országban szinte valamennyi embert érint, ezért várjuk a változást ezen a területen. Ha konkrétumokba megyünk bele, ennek a pontrendszernek a számtanába, akkor ez egy zárt kassza , egy lebegőpontos rendszer, amelyen belül, függően attól, hogy ki, mekkora teljesítményt ad le, juthat többhöz vagy kevesebbhez. A rendszer elméletileg működhet, csak hát a gyakorlatban vannak vele kisebb problémák. Egyfelől a teljesítményelszámolás pontj ai nem fedik le a fogorvosi tevékenység minden területét, ezeken vannak hibák. Természetesen - mint minden pontrendszerben - itt is megjelentek a vattapontok, amelyek semmi másra nem jók, mint a pontvadászatra, a pontgyűjtésre, amellyel tulajdonképpen nem azok a területek és nem azok a szakemberek lesznek finanszírozva, akik a nagyobb teljesítményt adják le, hanem azok, akik ügyesebben, pontosabban, vagy esetleg minden térre kiterjedő módon tudnak jelenteni. Vagyis elindult egy pontvadászat az országban. Ez en keresztül látjuk a rendszer hibáit. Ennek a rendszernek a kiigazítása, kijavítása hosszú távon nem tűr halasztást, de a legjobb rendszer sem lesz képes pótolni azt a hiányosságot - amit most már harmadszor mondok el , hogy a terület jelentősen alulfina nszírozott, és ezen a területen néhány harcos áll egyedül, küzd, próbál valamit tenni, de az összefogottság sajnos megszűnt, soksok terület szétesett. Különösen fájó pont a fogászaton belül a megelőzés, a prevenció kérdése, amely - legalábbis megítélésem szerint - 1997ben sem kapott megfelelő anyagi és erkölcsi támogatást. Ez a terület a fogászatban azért nagyon fontos, mert ezeknek a betegségeknek a döntő többségét a megfelelő szájhigiénés módszerek alkalmazásával el lehetne kerülni. Ez azt jelenti, hogy ezen a területen egy jól átgondolt programon keresztül jelentős megtakarításokat érhetnénk el. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Megköszönöm képviselő úr hozzászólását. Hozzászólásra következik Takács Imre képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr, öné a szó. DR. TAKÁCS IMRE (MSZP) : Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! A vita hevében egy nagyon fontos dolog jutott eszembe, az tudniillik, hogy az elmúlt ciklusban a bizottságok igen alaposan előkészítették a különböző parlamenti vitákat. Én akkor a számvevőszéki bizottságban dolgoztam, amely az egyik fontos bizottságként volt kijelölve ennek a témának a megvitatása, előkészítése során. Nagyon furcsának tartom - elnézést kérek a számvevőszéki bizottságtól , hogy a számvevőszéki bizottság ezt a nagyon fontos témát meg sem tárgyalta. Azt hiszem, hogy a parlamenti munka hatékonyságát csak akkor lehet nagyon magas színvonalra növelni, ha a bizottságok jól előkészítik a vitát. Nagyon fontosnak tartom, hogy egy bizottság ne csak de jure, ne csak jogilag létezzen, hanem de facto is tevékenykedjen. A vitát figyelve ez a megállapítás egyértelműen ide i llik. Az 1997. évi társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak költségvetéséről a következőket szeretném megemlíteni. Nemcsak 1997ben, hanem korábban is sok gondot okozott a járulék- és a folyószámlanyilvántartás, és ez 1997ben is előjött. Nemcsak 1997ben , hanem korábban is gondot okozott a társadalombiztosítás költségvetésének egyensúlyi problémája. Mivel az államháztartási költségvetés összes bevételeinek és kiadásainak a társadalombiztosítási költségvetés mintegy egynegyedét teszi ki, ezért nagyon lénye ges, hogy egyensúlyra törekedjünk a tervezés során, de mivel a bevételeket és a kiadásokat - főleg a bevételeket - nagyon sok tényező befolyásolja, ezért a
