Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 4 (24. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1997. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék ehhez kapcsolódó jelentése általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - ROZGONYI ERNŐ, a MIÉP
1567 közelítsük meg, járjuk körül a kérdést; bár jelezni szeretném, hogy az adatokhoz is lesz néhány megjegyzésem. A nyugdíjakkal kapcsolatos vitanapon már tettem egy halvány kísérletet a rra, hogy kifejtsem, az egész rendszer az általánosságban is ismert bolsevik módszer szerint alakult ki, aszerint fejlődött, nevezetesen a rablás és a valódi helyzet folyamatos elkendőzése jegyében, és minden jel arra utal, hogy a rendszerváltozásnak nevez ett hatalomátmentés a társadalombiztosítás pénzügyeiben csak ezen a lényegén nem változtatott semmit. Márpedig - ahogy ezt mondani szokták - itt van az eb elhantolva. Ez az alapkérdés! Az AntallBorosskormány ezen a területen sem merte elvállalni a generá lis rendezést, nem beszélve az egyébként mindent oly nagy szakértelemmel pénzügyileg rendbe tevő HornKunczekormányról. Ha valaki ugyanis veszi a fáradságot, és kiindul az induló, államosításkori vagyonból, a pénz, ingó és ingatlan vagyonból, valamint eh hez hozzászámítja a mindenkori folyamatos befizetéseket és kiadásokat, továbbá nagyjából, körülbelül tisztában van a kamatoskamatszámítás rejtelmeivel, az igen hamar belátja, beláthatja, hogy a társadalombiztosítási alapok szufficitesek, legalábbis annak kellene lennie - matematikailag. De hiába mondják, hogy ez a tudomány egzakt - mármint a matematika , íme, az eredmény egészen más. A jogfolytonosságot is figyelembe véve nagyszüleink, szüleink és mi magunk is egy szerződést komolyan vettünk, elvégre törv ényeken, jogszabályokon alapult, és szorgalmasan fizettünk - a munkáltatónk ugyancsak. Az én korosztályom egész életében még azt is kénytelen volt tudomásul venni, hogy azért olyan sírniröhögnivaló a fizetésünk, mert a gondoskodó szocialista állam garantá lja gondtalan megélhetésünket életünk végéig, és természetesen a magas színvonalú egészségügyi ellátásunkat is. S ugyebár, ha ezt is hozzáadjuk a fizetésünkhöz és sok egyéb jót, amit a szocializmus ígért, akkor egészen finom a helyzet. Persze, tudtuk akkor is, hogy ez nem igaz; de tudomásul vettük, jobb híján. Amikor a mindenkori kormányzat általunk ismeretlen céljai érdekében sajátjaként kezelte és költötte el pénzünket, hölgyeim és uraim, megcsalta és meglopta a saját népét! Ez tény, még akkor is, ha errő l beszélni nem szalonképes. Márcsak azért is, mert ez a kizsigerelt magyar nép lassan fütyül a szociálliberális urak és hölgyek szalonjaira, sőt, elege van belőlük. Aztán szerintü nk lopni, csalni, hazudni - ez az, ami nem szalonképes! Ebben az országban a szentség szintjére emelték a művi úton, lelkiismeretlenül összehordott kölcsönök visszafizetési és uzsoraszintű kamatfizetési kötelezettségét. Felelős kormányaink még azt is elint ézték nekünk, buta magyaroknak, hogy különféle állami vagy állami kezesség mellett nyújtott hiteleinket magánhitelezők kezére játsszák, nehogy véletlenül valaki elengedjen, mérsékeljen, felfüggesszen valamit. Hogy hogyan kerül ez ide? - roppant egyszerű. H a arra van pénzünk, hogy 1000 milliárdos nagyságrendben kamatokat fizessünk, és évente ki tudja mennyit törlesszünk, ha belehalunk is, akkor a magyar néptől a társadalombiztosítási rendszeren keresztül is ellopott pénzt tekintsék kölcsönnek kormányaink. Mé ghozzá olyan kölcsönnek, amelynek kamata és törlesztése esedékessé vált. Magyarázzák meg a Valutaalapnak, a Világbanknak vagy másoknak, hogy most ide kell a pénz! Igen tisztelt Képviselőtársaim! Egész egyszerűen nincs erkölcsi alapja annak, ami az elmúlt n égy évben történt a nyugdíjak és az egészségügyi ellátás területén. De ki merem jelenteni, jogi alapja is rendkívül ingatag, alkotmányba ütköző, mert nemzet- és népellenes volt. S az idegen érdek szolgálata itt is tetten érhető. Mindezt azért kellett kifej tenem, mert szeretném tanulságul felhívni a kormánykoalíció figyelmét: amíg idegen érdekek és célok teljesítésére, felelőtlenül felvett és soha el nem számolt kölcsönök törlesztésére és kamatfizetésére, idegen vállalkozások adómentességére - de garantált h asznára , bankkonszolidációra, saját önkormányzataink becsapására felbérelt álügyvédek sikerdíjára és sok egyéb úri huncutságra van pénz, addig nem hivatkozhat senki arra, hogy a társadalombiztosítás területén valamire nincs pénz. Ha minden másra kell len nie pénznek, akkor erre is kell lennie! De ha úgy tetszik, hiszen leállamosították, és saját céljaikra használták fel pénzünket engedélyünk nélkül, akkor tekinthetik ezt
