Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 4 (24. szám) - Bejelentés képviselői mandátumról történő lemondásról: Demszky Gábor (SZDSZ) - Bejelentés az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatokról történő szavazás elnapolásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. FÓNAGY JÁNOS gazdasági minisztériumi államtitkár:
1543 alacsonyabb keresetűek és a szegényebb sorsú családok kis ebb adóterheket viselnek? Befejezem, elnök úr. Igen, tegnap az ÉTülésen elhangzott, mindez a kormány álláspontja szerint nem egyezik a kormányprogrammal. Ez baj! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) A mai helyzetünkben azonban igaz ságosabb, jobb megoldás volna, amit előterjesztettek. Javaslom tehát, fontolják meg, van némi módosítási lehetőség még. Már a szándék is pozitív üzenet volna mindazoknak, akik rászorulók, szegény sorsúak. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiban .) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Képviselő úr, megjegyzem, öt percig tart a felszólalás, nem öt perc negyven másodpercig. Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíváne valaki reagálni. Igen, Fónagy János államtitkár úr, Gazdasági Minisztérium. DR. FÓNAGY JÁNOS gazdasági minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormány megalakulása óta eltelt időszakban a kormány képviselői, mindenekelőtt a Gazdasági Minisztérium vezetői többször megerős ítették, hogy a kormány fontosnak tartja az érdekegyeztetés folyamatos fenntartását, intézményeinek működését. A kormány képviselői azt is többször hangsúlyozták, hogy az Érdekegyeztető Tanács nyári, majd őszi összehívása elhúzódásának alapvető oka nem az érdekegyeztetéstől való tartózkodás, hanem az önök által is ismert, a háttérben folyó törvényelőkészítő munka önök előtt is ismert objektív okok miatti elhúzódása. Ezt bizonyítja, hogy a javaslatok kidolgozását követően intenzív egyeztetés indult meg a sz akmai bizottságokban. Néhány napon belül kétszer ült össze az Érdekegyeztető Tanács, s még a héten, majd várhatóan a jövő héten ismételten sor kerül a Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Tanácsának ülésére. A kormány képviselői az Érdekegyeztető Tanác s ülésein nyilvánvalóvá tették, hogy készek az egyeztetésre, a szociális partnerek részéről érkező javaslatok fogadására. Itt szeretném megjegyezni, hogy ebbéli kormányszándék kinyilatkoztatása mellett például pénteken a munkavállalói oldal képviselői a ta nács ülésének szünetében egy sajtótájékoztatón eleve kijelentették, hogy eredménytelen a tárgyalás, akkor, amikor az még be sem fejeződött. S ha már a képviselő úr felhozta a tegnapi ÉTülést, hadd jegyezzem meg, hogy ott a munkavállalók álltak fel, és hag yták ott a tárgyalásokat. A javaslatok érvényesítésére azonban csak a gazdaságpolitika számára rendelkezésre álló mozgástéren belül van lehetőség. Nagyon gyorsan hozzá szeretném tenni: azokkal lehet megállapodni, akik meg akarnak állapodni; akik politikai vagy más okokból ezt nem kívánják, azokkal nyilvánvalóan nem lehet. (Vancsik Zoltán: Ez odavissza érvényes!) Kétségtelen, hogy a mozgástér korlátozott, s ezért a kormánynak prioritásokat kell megfogalmaznia. Ezek a prioritások reális igényekre és lehetősé gekre épülnek, és magától értetődően tükrözik a kormányprogram törekvéseit. Fontosnak tartom azonban hangsúlyozni, hogy a piacgazdaság viszonyai között, mindenekelőtt a versenyszférában a munkavállalók gazdaságiszociális érdekeit alapvetően a munkahelyeke n, a szakmákban, a munkaadókkal folytatott kétoldalú egyeztetések során lehet és kell érvényesíteni. Az érdekegyeztetés színvonalát, működőképességét elsősorban a munkahelyi egyeztetések s azok eredményeképpen a kollektív szerződésekben realizálódó megálla podások minősítik. Ezt a szociális partnerekre háruló feladatot és egyben kötelezettséget nem lehet megspórolni vagy helyettesíteni a makroszintű érdekegyeztetéssel. A kormány tisztában van a makroszintű érdekegyeztető intézmények fontosságával, nem áll sz ándékában azok megkerülése, hiszen a jól működő érdekegyeztetés jelentősen hozzájárulhat a gazdaság stabilizálásához, a társadalmi béke megőrzéséhez. Kétségtelen azonban, hogy a rendszer, annak működési mechanizmusa javítandó és javítható, fejlesztendő, in tézményei bővítendők. Az erre
