Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 2 (23. szám) - Napirenden kívüli felszólaló: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. BAZSA GYÖRGY (MSZP):
1527 Az előző, szocialistaliberális kormány a tudóstársadalom ajánlására az 55/1997es ko rmányrendeletében rögzítette, idézem: "a tudománynak a társadalomban betöltött szerepét kiemelkedően fontosnak tartja, és elő kívánja segíteni a közgondolkodásban a tudásközpontú értékrend kialakítását. Elismerésre méltónak tartja a tudomány művelése és fe jlesztése érdekében végzett tevékenységet, ezért november 3át a magyar tudomány napjává nyilvánítja." - eddig az idézet. A magyar tudomány a múlt és jelen században fokozatosan az egyetemes tudomány és műszaki fejlesztés eredményes, számon tartott és elis mert részévé vált. Bolyai, Eötvös, Semmelweis, SzentGyörgyi, Bartók, Kodály, Hevesi, Neumann, Szilárd, Teller, Wigner, Oláh, Harsányi, Szentágothai és sok kiváló magyar tudós nevét és eredményeit éppúgy ismerik és tanítják a világban, mint ahogy széles kö rben alkalmazzák Puskás, Bródy, Kandó, Bay, Kármán, Gábor, Heller és Forgó alkotásait. A magyar társadalom - ha a korára mindig jellemző ellentmondásokkal is - ismerte és elismerte, a mindenkori magyar állam pedig, ha lehetőségei miatt legtöbbször korlátoz ottan is, de támogatta és rendszerint igényelte a hazai kutatásokat. (19.50) E században a mindenkori korszerű tudomány pénz- és eszközigénye és a mindenkori magyar állami költségvetés korlátozott lehetőségei és nem egyszer politikai okok miatt a kiváló ma gyar szellemóriások egyre nagyobb hányada már külföldön érte el legjelentősebb eredményeit. Egyetlen hazai Nobeldíjasunkkal szemben jóval több mint tíz magyar születésű, de külföldön alkotó és díjazott Nobeldíjasról tudunk, kimutathatóan úgy, hogy a haza i köz- és felsőoktatás és tudományos iskolák szinte folyamatosan biztosították - s úgy tűnik, biztosítják - az ilyen felkészültségű szellemek kiművelését. A magyar tudományosság intézményrendszere, intézményei, mindenekelőtt a fél évezredes magyar felsőokt atás egyetemei, a Széchenyi alapította Magyar Tudományos Akadémia és kutatóintézetei, neves állami és ipari kutatóintézetek gondoskodtak egyrészt a tudomány legújabb eredményeinek hazai megjelenéséről, megismeréséről és elterjesztéséről, másrészt elismert eredményeikkel, sokoldalú nemzetközi kapcsolatrendszerükkel maguk is számottevően elősegítették az emberiség tudásának gyarapítását. Mindez jelentősen hozzájárult és hozzájárul az ország nemzetközi ismertségéhez és jó hírnevéhez, másrészt elősegítette és e lősegíti, hogy a magyar közvélemény a tudást és a tudományt az emberi tevékenység fontos, a társadalmi fejlődést alapvetően elősegítő tényezőnek tartsa. A magyar tudomány napja jó alkalmat kínál arra, hogy a magyar tudomány támogatásában és elismerésében m inél szélesebb nemzeti konszenzus alakuljon ki. Széchenyi felajánlásához pártállásra való tekintet nélkül csatlakoztak szép számmal nemes lelkületű magyar parlamenti képviselők, s ezt a kivételes példát nem szabad feladnunk. A XXI. század küszöbén - a harm adik évezred túl hosszú, emberileg beláthatatlan időtávnak tűnik számomra - az egyszerre magyar és egyszerre egyetemes tudomány feltételeit és felelősségét egyaránt említenünk kell. A feltételek legfontosabbja az a szellemi kapacitás, más szóval szürkeállo mány, amely a mai magyar tudós társadalomban, annak tapasztalt és ifjú képviselőiben leledzik. Erről jó lélekkel, bizonyíthatóan mondhatjuk, hogy nemzetközi szintű és kvalitású. Az eredményesség tárgyi feltételrendszeréről ugyanez már nem mondható el; a ha zai könyv, folyóirat- és műszerállomány jelentős fejlesztésre szorul. Ennek egyik fontos elemét a most benyújtott költségvetésben kell megtaláljuk, ami az elmúlt két évben elindult fokozatos fejlesztés továbbvitelét kell hogy jelentse. A felelősség a kuta tó örök kötelessége. Eredményeinek objektivitása, közleményeinek hitelessége, a tudomány és a társadalom igényeinek figyelembevétele, a korszerűség követelménye mindenhol és mindenkor érvényes kötelezettsége.
