Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 2 (23. szám) - A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - SZABÓ LUKÁCS (MIÉP):
1509 adótörvénynek, hanem azt hiszem, a módosításokra ebben az esetben is szükség lesz. Ezekhez a kérdésekhez a vitát követően módosító indítványt fogunk benyújtani. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Megadom a szót a következő hozzászólónak, Szabó Lukács képviselő úrnak, a MIÉP képviselőcsoportjából. Képviselő úr! SZABÓ LUKÁCS (MIÉP) : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képvi selőtársaim! Minden törvény annyit ér, amennyit abból betartanak. És sokszor nem azon múlik, hogy egy törvényből mennyit tartanak be, hogy mennyit akarnak betartani, hanem azon, hogy mennyit értenek meg belőle! Ebből következik, hogy természetesen nemcsak a mostani törvény előkészítőire, hanem minden törvény előkészítőjére vonatkozik az - mégpedig időbeli korlát nélkül, visszamenőleg és előremutatóan is , hogy közérthetően kell megfogalmazni egy törvényt. Ez a törvény olyan törvény, amely igen sok polgárt és igen sok olyan embert érint, aki csak szeretne polgár lenni! Lehete ezt a törvényt - meg a többi törvényt is - olyan módon megfogalmazni, amitől elvárható az, hogy alkalmazkodjanak is hozzá, illetve azt be is tartsák? Erre a törvényelőkészítőknek céls zerű lenne Aesopus meséit tanulmányozni, ahol kiváló példát lehetne arra találni, hogy a legmélyebben szántó gondolatok is milyen egyszerű nyelven megfogalmazhatók - mert az mindenki számára mond valamit, és a legtöbb ember számára a lényeget tartalmazza. Ilyen szempontból nézve az előttünk álló törvénymódosítási javaslat nemigen dicsekedhet azzal a bravúrral, azzal a szinte utolérhetetlen egyszerűséggel, ami Aesopus meséit jellemzi. A törvény egészéről azt lehet elmondani, hogy én hiányolom a módosítások i ndoklásából azt, melyik módosítás milyen várható bevétellel vagy bevételelmaradással jár. Nagyon célszerűnek mutatkozott volna az, ha az indokolásban erre is kitértek volna. Igen kifogásolható és erkölcsileg sem támogatható a módosításnak azon része, amely nemcsak hogy a létminimumot, hanem még az ennél kevesebb minimálbért is megadóztatja. Nem tudom, erkölcsileg hogyan vállalható fel az előkészítők részéről az, hogy miközben a leggazdagabbak esetében csökkenti az adót, ugyanakkor azoknál, akik vélhetően sz ociális segélyre szorultak, ott pedig adót vezet be! Úgy vélem, ez nem egészen abban az irányban hat, mint ami a kormányprogramban szerepel. Tekintettel arra, hogy képviselőtársaim a korábbi felszólalásaikban már érintették a törvénymódosítási javaslat szá mos részét, engedjék meg, hogy én csak a mezőgazdaságot érintő területével foglalkozzam. Az elmúlt évben, alig másfél évvel ezelőtt az ország családi gazdaságainak képviselői kiharcolták azokat a törvénymódosításokat, amelyek lehetővé tették azt, hogy a pa raszt is emberi módon élhessen meg. Közismert, hogy ez milyen módon volt a Hornkormánytól kikényszeríthető. Akkor meg voltunk arról győződve, hogy ezek az elért eredmények tartósak lesznek, és ezt a jelenlegi kormány is felvállalja. Ezzel szemben meglepőd ve kell azt tapasztalnunk, hogy az infláció mértékével máris csökkenteni szándékozik a kormány ezeket a paraszti adózás vonatkozásában már elért eredményeket, tekintettel arra, hogy itt indexálásról, inflációkövetésről semmilyen szó nem esik. Miközben péld ául a gépjárműadónál nem feledkezett meg a kormányzat arról, hogy a minimumot 50 százalékkal emelje, ugyanakkor a kistermelők esetében, ha kistermelő lesz valaki, 4 millió forint éves jövedelmet lehet elérni a korábbi rendelkezés szerint, és most is csak 4 millió forintos határig kistermelő valaki az összes őstermelő közül! Véleményünk szerint akkor járnánk helyes úton, ha ezt is legalább az infláció mértékével korrigálnánk. Ami az erdőtelepítést illeti, az viszont nem is értelmezhető. Feltételezhető, hogy még a törvény előkészítői, illetve a Pénzügyminisztérium sincs tisztában azzal, amivel a kormány egy másik tagja, a földművelésügyi miniszter, illetve a szakminisztérium tisztában van. Ugyanis az erdőtelepítésre adott
