Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 2 (23. szám) - A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz):
1503 Kimondva korábban is így volt, ám az adójóváírás folytán volt egy olyan jelentős réteg, amely semmilyen adótehervállalásban nem vett részt. Ez volt az, am ire mi azt mondtuk, ha valóban mindenkire vonatkozik, akkor ezt valóban mindenkire ki kell terjeszteni. És itt jön az, hogy arányos legyen a közteherviselés, ahová át szoktunk térni. Az arányos közteherviselésnél - ha matematikaórá imra visszaemlékszem - nagyon sokféle arányt lehet sorolni, tehát tulajdonképpen ez önmagában nem határozza meg azt, hogy milyen legyen ez az arányos közteherviselés. Természetesen az tűnik jó megközelítésnek, hogy minél nagyobb jövedelme van valakinek, an nál nagyobb arányban vegyen részt ebben a teherviselésben. Igen ám, csak elkövetkezik az a pont, ahonnan kezdve ez már egy visszafogó erő lesz, hiszen - és itt térünk át az adótábla progresszivitására - minél progresszívebb egy adótábla... Ha egy egyszerű példát képzelünk el: valaki jól dolgozik, ezt - tegyük fel - el is ismerik neki és ezért pluszjövedelmeket kap, akkor neki egyáltalán nem mindegy, hogy a jövedelemnövekedésének a pótlólagosan megszerzett jövedelmei milyen arányban adóznak, és ez az adótábl a sokkal kevésbé progresszív, mint a korábbi volt. Erről nem beszélünk, de ez igenis jelentős azoknak az embereknek, akik a munkájukkal becsületesen megszerzett jövedelemmel szeretnének előrehaladni. Számukra, azt hiszem, ez igenis egy sokkal kedvezőbb hel yzet, mint amilyenben eddig voltak. Az előbb beszéltünk a gyermekekről és a gyermekek helyzetéről. Az adótábla a gyermekek számát figyelembe veszi. Ez egy nagy kérdés és nagyon régi kérdés, hogy a gyermekek száma tulajdonképpen szociálpolitikai kérdése va gy családpolitikai kérdés. Ha erre a kérdésre választ tudunk adni - mi pedig állítjuk, hogy ez nem szociálpolitikai kérdés, hanem családpolitikai kérdés , ebben az esetben teljesen méltányosnak fogható fel az... - és akkor itt hadd idézzem azt a gondolatm enetet, amely Andorka Rudolftól származik: a gyermek egy olyan speciális jóság - ő legalábbis nagyon gyakran hangsúlyozta ezt , amely azoknak az embereknek is hasznot hoz, akik ennek a gyermeknek a felnevelési költségeibe nem szállnak be, hiszen nekik nin cs gyermekük. A társadalomnak olyan fontos eleme a gyermek, hogy akik gyermeket vállalnak, azoknak is jót tesznek, akik nem tudnak gyermeket vállalni. Hadd tegyek hozzá még egy adatot: tulajdonképpen annyira gyermekszerető nép a magyar, hogy aki teheti, ak inek lehetősége van rá - és itt most akár biológiai értelemben is veszem , általában vállal gyermeket. Tehát nem az első gyermek vállalásával van nálunk a legnagyobb probléma, hanem inkább a megszületendő második, harmadik gyermekkel, ahol egy józan gondo lkodás alapján az anyagi határokat, korlátokat, realitásokat figyelembe véve döntenek úgy a családok, hogy ezt már nem tudják vállalni. Azt kiszámolni, hogy a természetes reprodukcióhoz nyilván több gyermekre van szükség, mint egyre, sőt többre mint kettőr e, ez nem túl nagy matematikai mutatvány. Ebből következik az, ami ebben az adótáblában végre benne van a gyermekek utáni adókedvezménnyel, hogy igenis szeretnénk elérni, hogy annyi gyermeket vállalhassanak a magyar fiatalok, ahány gyermeket szeretnének. É ppen ezért természetesnek tartom az egyenletesebb teherviselést, be kell kalkulálnunk azt a terhet, amit a gyermekek számának növekedése, a gyermekek felnevelése jelent a családok számára, ez pedig ebben az adótáblában igenis benne van. Egészében pedig, né zve a számadatokat, amiket a Pénzügyminisztériumtól kaptunk - akik a korábbi ciklusban is képviselők voltak, azt mondták, viszonylagos ritkaságnak számít, hogy hatástanulmányokat kaptunk, én ezt nem tudom megítélni, de annak, amit kaptam, viszont nagyon ör ülök , nem látom azt, hogy akár a GDP, akár az adóbevételek számarányában nézve jelentősebb növekedés lenne a személyi jövedelemadóteherben. Tehát nem értem, hogy mire utalt képviselőtársam, mert legalábbis itt - mindannyian megkaptuk ezeket a százalékos arányokat , ebben ez nem szerepel. (18.00) Tehát ezzel nagyon szépen megköszönöm, ez lett volna az ön kétpercesére a reagálásom. Köszönöm szépen.
