Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 2 (23. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ):
1483 bevételeiket nélkülözendő, meg kell valahonnan szerezni. Mi is ez? A költségvetési törvény benyújtását követően egyértelműen látszik, hogy a kormányzat a személyi jövedelemadó korábban vissz ajuttatott részét, amely - emlékezzünk vissza - korábban, még a nagyon szép múltban, amikor azt mondtuk, hogy a központi adóztatást csökkentjük, és a helyben megtermelt javakat megpróbáljuk visszajuttatni... (Folyamatos moraj, zaj.) Kedves jó Barátaim! Oly an szép elnézni önöket (Derültség az MSZP padsoraiban.) , olyan nyugodtan megvannak, élvezik az életet! Nehogy később megkérdezzék majd a választópolgárok, hogy miről tárgyaltak az előző napon, s nem tudnak rá válaszolni! (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraib an.) Az kényelmetlen egyegy fogadóórán. Tehát a megboldogult időben, az Antall József által irányított kormányzat alatt 50 százalékos volt. Ötven százalékos! Nagyon szép dolog, hogy a helyi adóknak bizony kisebb szerepük volt, mert a személyi jövedelemadóvisszaosztást az önkormányzatok bölcsességére bízta, hogy azt hogyan használják fel, és mennyiben élnek az így adott lehetőségekkel. Ezt a gyakorlatot a mi kormányunk nem folytatta. Mi is elkezdtük azt a - később már a gyakorlatban nem igazolt - "jó gyako rlatot", hogy akkor próbáljuk ezt csökkenteni. Visszamentünk 20 százalékra. A 20 százalékról aztán elértük a 40 százalékot, mert csak megmozdult a lelkiismeretünk. Barátaim, az önkormányzatoktól azért tényleg nem szép dolog olyanokat követelni, amely törvé nyben foglalt kötelezettségük, és ehhez minden évben hozzápakolunk még új, az Országgyűlés által megalkotott törvényi feladatokat, de a feltételrendszert valahogy nem nagyon szeretjük teljesíteni. Jobb, ha rálátunk ezeknek az önkormányzatoknak a működésére , és esetleg még kézi vezényléssel is befolyásolni tudjuk. Ezt a gyakorlatot azért feladva, 40 százalékig sikerült ismételten visszahozni a személyi jövedelemadó visszajuttatását. Most viszont ez a költségvetés már csak 15 százalékról beszél. Tehát helyi a dóra márpedig szükség van, szükség lesz. S itt a célnál meg lehet állapítani, hogy egyetlenegy feltételünk van, az pedig az, hogy ezekkel a helyi adókkal segítsünk az önkormányzatoknak olyan pénzügyi alapot teremteni, amely a következő évben - és már a gya korlatban is láttuk, a korábbi évekre visszamenő költségvetésekben is - biztosítja a címzett és céltámogatások elnyerését; s még van egy fontosabb dolog is ennél: a normatív támogatás kiegészítését. Mert mint tudjuk, ebben az országban azért olyan kormány nem volt - és feltételezem, húsz évig nem is lesz , amely olyan költségvetést vinne az Országgyűlés elé, hogy azokat a feladatokat, amelyeket az önkormányzatoknak el kell látniuk, teljes egészében megfinanszírozza, és ráadásul még lehetőséget is ad az önk ormányzatoknak, hogy egyéb bevételi forrásokból fejlődjenek, esetlegesen - uram bocsá! - újabb színházépítésbe kezdjenek, mert vidéken is lenne ilyenre igény, remélhetőleg a területkijelöléseknél kevesebb vitával, mint amit mostanában látunk. Ennél a helyi adónál az a szörnyű, azt nem veszi a törvényalkotó figyelembe, hogy a központi és a helyi adók között hogyan alakul a viszony, hogyan egészítik ki egymást, sőt egy ilyen radikális változtatásnál, amely az ingatlanok értékarányos adóztatását jelenti, menny iben kapcsolható össze ez azzal a befizetett központi adónemmel, amelyhez képest a helyi polgár joggal várhatná el, hogy az ő összességében kifizetett adója - tehát a központnak, illetve a helyben kifizetett adója - ne csak a közteherviselési elvnek, hane m annak is megfeleljen, amit ő a befizetett adójáért ellenszolgáltatásként kap. Mert ez az adónem bizony nem az emelt színvonalú és az olyan jellegű ellenszolgáltatást célozza meg, amely helyben egy jobb közérzetet teremt, hanem kényszerpályára viszi azoka t az önkormányzatokat, ahol egyéb bevételi forrás híján megkérdezi a központi költségvetés: barátocskám, milyen helyi adóbevételt terveztél be annak érdekében, hogy azokat a feladatokat, amelyeket te korábban a költségvetésedben helyben megalkottál, vagy - ne adj úristen! - a választási programodban hirdettél, meg tudd valósítani? Azt mondja az önkormányzat, hogy én eddig a négyzetméteres alapú ingatlanadóztatást csináltam, mert más nem volt. Nem volt kommunális adóm, nem volt iparűzési adóm, az istenért se m akarnak ide jönni a vállalkozók,
