Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 2 (23. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - VÁRHEGYI ATTILA, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára:
1472 Ti sztelt Ház! A kulturális örökség politikai államtitkára a Nemzeti Színház felépítésének elhalasztásáról hozott döntést Fideszmagyarra úgy fordította: most született meg a végleges döntés a felépítésről. A kormány mondhatta volna: nem lesz új Nemzeti Szính áz, mert, mondjuk, az ország pénzügyi helyzete nem teszi lehetővé. Ennek nem örülne az ember, de ha fontos a gazdaságipénzügyi stabilitás, és nem abból indulok ki, mondjuk, mint a mai kormánypártok ellenzéki időszakukban, hogy a kormány minden gazdasági m egfontolása nemzetpusztító szándékú, akkor egy ilyen döntést tudomásul lehetne venni. Most azonban a kormány 10 milliárdért új színházat akar felépíteni: Nemzeti helyett a polgári erők színházát. De Magyarországon és különösen Budapesten nincs színházhiány ! Egy színház nem attól nemzeti, hogy annak nevezik, különösen nem egy olyan országban, ahol a színházak többsége közpénzből működik, hanem attól, hogy több, mint bármelyik másik színház. A polgári erők színháza nem ilyen lesz. Tisztelt Ház! A Nemzeti Szín ház mai áron valamivel több mint 17 milliárd forintba kerülne, s XXI. századi színvonalú épület és intézmény lehetett volna - nemcsak színház, kulturális központ is. Fideszmagyarul az, hogy erre a célra csak 10 milliárd van, azt jelenti, hogy ezzel kidobj ák a már beépített 2 milliárdot, egy másik zsebből néhány milliárdot kénytelenek felhasználni az elkészült alapok átalakítására, a hely rendbetételére. Az így elegendő pénz csak néhány milliárddal kevesebb, mintha megvalósulna a szakmai egyeztetéssel elfog adott terv. Fideszmagyarban az, hogy nincs több pénz erre, azt jelenti, hogy van pénz, de nem adjuk; hiszen a 2025 milliárdos millenniumi költségvetésből telne. Senki nem mondhatná, hogy amire fordítják, annak nincs köze az ezeréves államisághoz, és még maradna is jócskán a további méltó megemlékezésre. Az Erzsébet teret nem politikai, hanem szakmai döntés jelölte ki. A mai kormány az új helyszínről politikai döntést hozott, semmiféle szakvéleményt nem vett figyelembe. Ráadásul úgy tesz, mintha a választá si szlogen - Otthon, Budapesten - valójában azt jelentené: a Fidesz otthon van a más tulajdonában is. A Városliget ugyanis ma önkormányzati tulajdon, és az érvényes rendezési tervek szerint nem beépíthető. Ha a most kidobott terv megvalósul, a kormány dics őségét az avatáskor alig csökkentette volna, hogy az előző kormány idején született a döntés. De ezúttal is fontosabb volt a "több mint kormányváltás" felmutatása, mint a politikai és gazdasági racionalitás, ha tetszik, a valódi polgári normák betartása. K öszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : A kormány nevében Várhegyi Attila államtitkár úr kíván válaszolni az elhangzottakra. Megadom a szót. (15.20) VÁRHEGYI ATTILA , a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának álla mtitkára : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ahogyan Pető Iván elmondta, a kormány az elmúlt héten csütörtökön meghozta döntését a Nemzeti Színház új épületének felépítéséről, s terveink szerint - s ezt a tervet valóra fogjuk váltani - ezzel befejeződik a Nemzeti Színház lerobbantása óta megkezdődött kálváriája. A kormány úgy döntött, hogy 10,7 milliárd forintot biztosít egy maximálisan 18 ezer négyzetméteres alapterületű színházépület megépítésére. Úgy döntö tt, hogy a közadakozásból származó, mai értéken mintegy 2,5 milliárd forintot csak és kizárólag az építkezés utolsó ütemében használja fel, mert ezzel is szeretne a polgárok, az adakozók számára garanciát nyújtani, hogy valóban arra fogják felhasználni a p énzüket, amire ők azt szánták. Kijelölte a helyszínt is, és ez a helyszín valóban nem az Erzsébet tér, hanem a Városliget. (Horn Gábor: Kinek van engedélye?) A Városliget olyan helyszín, amely méltó környezetet biztosít a magyar kultúrát (Közbeszólás az SZ DSZ padsoraiból: Méltatlan!) szimbolizáló Nemzeti Színház felépítésére.
