Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. november 2 (23. szám) - Az ülés megnyitása - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. FÓNAGY JÁNOS gazdasági minisztériumi államtitkár:
1470 Prominens politikusoktól, érdekképviseleti vezetőktől azonban talán még sohasem hangzott el olyan durva támadás a parlamenti demokrácia ellen, mint 1998. október 28án Debrecenben, Sándor László szájából. Az MSZOSZ és a parlament foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának szocialista elnöke szerint - idézem az MTI jelentését : "A parlamenti demokrácia eszközeivel a mai kormányzatot nem l ehet megfékezni, ebből adódóan a szakszervezeteknek is erőteljesebben kell fellépniük." Az MSZOSZ elnökét idézem: az utóbbi időben a szakszervezetek tevékenységéből gyakran hiányolta az erőt. A Népszabadság pénteki száma szerint az MSZP elnöke lényegében e gyetért Sándor Lászlóval. Többszörösen is riasztó képviselőtársam kijelentése, szintúgy a párelnökfrakcióvezető egyetértése. Tekintsünk el attól, hogy az MSZOSZ elnöke erőtlennek tartja a szakszervezetek tevékenységét, de akkor - mint az ezért évek óta fe lelős szakszervezeti vezetőnek - illene megfontolnia lemondását. Ezzel szemben a Népszabadság szerint a szakszervezeti vezető ellenjelölt nélkül indul az MSZOSZ debreceni tisztújító kongresszusán az elnöki pozícióért. Az erőtlen magatartásra az MSZOSZveze tő logikus indokot talált debreceni beszédében, idézem: a Bokroscsomag idején toleránsak voltak, vagyis az MSZOSZ a reálbércsökkenést tolerálja, ha a szocialista kormány okozza, de a reálbérnövekedést kevesli, ha épp nem az MSZP van hatalmon. A logika is merős a nyugdíjvitából. Jobb, ha az MSZP vezette kormány fokozza a nyugdíjasok anyagi gondjait, mintha a FideszMagyar Polgári Párt enyhíti azokat. Inkább vizsgáljuk meg azt, hogy mit is jelentenek a szakszervezeti vezetőnek a szocialista pártelnök egyetér tésével megerősített szavai, miszerint a parlamenti demokrácia eszközeivel a mai kormányzatot nem lehet megfékezni; jelenti, hogy az MSZP vezetése a nem parlamenti demokrácia eszközeit tartaná alkalmasabbnak. Ehhez azonban célszerű lenne tisztázni, hogy ak kor milyen demokráciára tetszenek gondolni. Hadd hívjam fel figyelmüket arra, hogy a demokrácia szó egyes jelzői - amelyeket évtizedek óta a szakszervezetektől megszokhattunk, mint a népi vagy a szocialista - inkább fosztóképzőnek, nem pedig jelzőnek bizon yultak. Lehet, hogy az MSZOSZ elnöke és az MSZP elnöke inkább a népi demokrácia vagy a szocialista demokrácia eszközeinek híve a parlamenti demokráciával szemben? Ha igen, kár, hogy a választások előtt ezt nem fogalmazta meg ilyen egyértelműen. Mindenesetr e tanulságos, hogy egy párt frakcióvezetője és egy parlamenti bizottság elnöke ilyen lesújtó véleménnyel van a parlamenti demokrácia eszközrendszeréről. Ha viszont nem a parlamenti demokrácia eszközeivel, hanem általában a demokrácia eszközeivel van baja a szakszervezeti vezetőnek, akkor okkal aggódunk amiatt, hogy mit ért erőteljes fellépés alatt. Várhatóe, hogy a közrendet és a közbiztonságot veszélyeztető, törvényellenes akciókat szervez a közeljövőben az MSZOSZ mindaddig, amíg nem MSZPs kormány van ha talmon? Aggodalomra elég okot ad az a tény, hogy a kijelentés egy olyan párt egyik hangadó személyiségétől származik, melynek jogelődje a demokrácia semmilyen formáját nem tartotta tiszteletben. Őszintén kívá ncsi vagyok, hogy az MSZOSZ egyes tagszervezetei és a különböző politikai pártok, de elsősorban a kormány tisztelt képviselői miként vélekednek a fenti demokráciaellenes kijelentéséről. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.) ELNÖK (dr. Ád er János) : Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíváne valaki válaszolni az elhangzottakra. Fónagy János államtitkár úr jelentkezett. DR. FÓNAGY JÁNOS gazdasági minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Elnök Úr! Tisz telt Országgyűlés! A kormány különféle adótörvények, az állami költségvetés és a társadalombiztosítási alapok 1999. évi alakulására vonatkozó törvények tervezetének elfogadásával, a gazdasági realitásokhoz igazodva a gazdaságpolitika jövő évi lehetséges mo zgásterét jelöli ki. Az senki előtt, így a szakszervezetek előtt sem lehet kétséges, hogy a munkavállalók és a vállalkozók jövedelmi pozícióit meghatározó
