Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. október 28 (22. szám) - A polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. VASTAGH PÁL (MSZP): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. JUHAROS RÓBERT (Fidesz):
1457 Pokol Béla javaslatának céljával pedig már csak azért is egyet kell értenünk, mert maga a MÚOSZ újságíróetikai kódexe is tartalmazza a válaszadás jogának az intézményét. Én is idézném, csak emlékeztetőül; az 5. § (2) bekezdése úgy hangzik: "Akit a cikk, műsor kifejezetten és hátrányosan érintett, annak helyreigazítás nélkül is biztosítani kell a válasz jogát mielőbb, a szükséges, ésszerű terjedelemben. A válasz sem sérthet becsületet, személyhez fűződő jogot." A politikai érvek után nézzük meg a szakmai érveket. Pokol Béla új jogintézménye, a válaszadás, a személyiségi jog védelmére szolgáló újabb eszköz, fel tételez egy személyhez fűződő jogsértést. A válaszadás jellegére tekintettel ez a jogsértés a becsületsértés, illetve a jó hírnév sérelme lehet. Ez kiegészül még egy konjunktív feltétellel: a sérelmezett véleményének társadalmilag hátrányosnak kell lennie. Az ilyen személyiségi jogsérelmeket a polgári jogban a jó hírnév és a becsület megsértése miatt indítható perek orvosolják. A Legfelsőbb Bíróság állásfoglalása alapján, ha egy vélemény kifejezésmódjában, stílusában indokolatlanul bántó, sértő vagy megaláz ó, az becsületsértésnek; ha tisztán vagy burkoltan valótlan és sértő, a jó hírnév sérelmének minősül. Így a törvényjavaslattal ellentétben a megsértett személy nemcsak a szerkesztőség ellen, hanem választása szerint indíthat pert az újságíró, a nyilatkozat tevő, a szerkesztő, az olvasói levelet író vagy akár valamennyiünk ellen. Érdemes még visszatérni egy gondolat erejéig a sajtóhelyreigazítás intézményére - ezt már idéztem az elején, a Ptk. 79. § (1) bekezdéséről beszélek. Ennek a szakasznak a rövidségére tekintettel a bírósági gyakorlat alakította ki ennek a rendelkezésnek a szabályait, egyértelműen kiterjesztően értelmezve a törvényt, méghozzá oly módon, hogy a sajtóhelyreigazítást mindennemű, a sajtóban megjelenő közleménnyel szemben lehetővé tette. A Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy a helyreigazításnak lehet helye akkor is, ha a hamis tényt nem közvetlenül, hanem célzásokkal, utalásokkal hozzák nyilvánosságra. A bírói jog szerint a sértett jogosult - természetesen méltányos keretek között - válaszleve le közzétételére. Pokol Béla álláspontját ugyanakkor viszont alátámaszthatja a Legfelsőbb Bíróság azon állásfoglalása, miszerint önmagában a vélemény nem lehet sajtóhelyreigazítás alapja. A meglévő szabályok és a még kodifikálatlan bírói jog már megoldást talált a felvetett problémára, bár való igaz, hogy ezen perek sokáig elhúzódnak. Ez a jogbiztonságot azért alapvetően gyengíti. A sajtóhelyreigazítást a polgári eljárásjog speciális szabályozással gyorsítja fel. Felhívnám a figyelmet a Pp. XXI. fejezetér e, ennek is a 342346. §áig terjedő szabályozására. S itt meg kell említenem, hogy talán jogtechnikailag a legsúlyosabb hibája ennek a javaslatnak pontosan az, hogy a megcélzott joghatást eljárásjogi szempontból nem tudja elérni, ugyanis a Pp. nem vezette át az előterjesztő javaslatát. A Pp. kifejezetten egy gyorsított különleges eljárásként szabályozza a helyreigazítás intézményét, és anélkül, hogy ez kifejezetten ne kerülne átvezetésre a Pp.be, sajnos ez a jogintézmény maga nem fogja a célzott joghatást kiváltani, sőt feltehetően pontosan az ellenkezője történik, ha a válaszadási jog ilyen módon szabályozásra kerül, akkor amit eddig helyreigazításként kiterjesztő értelmezéssel próbáltak meg kezelni egy gyorsított eljárás keretében, ez a folyamat is le fo g lassulni. Én azt gondolom hogy itt a Pp. módosítása nélkül érdemben erről a javaslatról sem fogunk tudni dönteni. A javaslattal kapcsolatban egyes elemzők a fogalmi zavart is az előterjesztő szemére hányják. A megfogalmazás kapcsán valóban felmerül a kér dés, hogy lehete egy véleményt cáfolni. Cáfolni csak tényeket lehet, még akkor is, ha ezek néha véleménybe ágyazva jelennek meg. Egyetértek viszont azokkal - és itt több, az újságokban megjelent cikket is idéznem kellene , akik azt állították, hogy az el őterjesztéssel szembeni keresztes hadjárat teljes mértékben felesleges, ugyanis a válaszadásra a személyhez fűződő jogsértések közül is csak a különösen súlyos, társadalmilag hátrányosnak tekintett vélemény esetén lenne hely. Tehát erre most is lehetőség v an, csak a társadalmilag hátrányos szűkítő feltétel nélkül. Felmerül még a kérdés, hogy ki állapítja meg és milyen objektív ismérvek alapján azt, hogy egy vélemény társadalmilag hátrányose. Nem elhibázott egy ilyen szabályozás esetén az a túlzónak tűnő
