Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. október 28 (22. szám) - Az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. HEGEDŰS MIHÁLY (FKGP):
1433 Végül úgy érzem, ez a kormányzat is tanulhatott volna az elődje példájából, és kerülnie kellett volna a kicsinyeskedést. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.) EL NÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Hegedűs Mihálynak, a Független Kisgazdapárt képviselőjének; őt Béki Gabriella fogja követni, az SZDSZ részéről. DR. HEGEDŰS MIHÁLY (FKGP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtá rsaim! A mai napon egy olyan törvényjavaslat elfogadását ajánlom önöknek, amely a polgároktól pénzt, jövedelmet von el. Ezt nagyon nehéz szívvel teszem, hiszen ebben a törvényjavaslatban nincs cukor, csak keserű pirula. Nehéz lenyelni, de le kell nyelni, m ert a gyógyulás ettől várható - én úgy érzem, hogy a magyar népegészségügyre talán gyógyszer lesz. Ha a célt tekintjük, akkor mindenképpen, hiszen ez a pénz, ez a jövedelemelvonás az egészségügyre fog fordítódni. Talán megengedik, hogy egy más szempontból megpróbáljam megvilágítani, nemcsak a negatívumát, de azt is, hogy miért van erre szükség; erről a mai napon senki nem beszélt. Azt tudni kell, hogy a magyar népegészségügy helyzete katasztrofális. Az ország egyre romló népegészségügyi helyzete megmutatja, hogy az előző kormány nem tudta képviselni az egészségügy valós érdekeit. Az egészségügyben lezajlott folyamatokat nem az ember- és társadalomközpontú egészségpolitika irányította, hanem a pénzügyi tárca téves, gazdasági érdekeken alapuló cselekvései vez érelték. Az alulfinanszírozott, általános regresszióval küzdő egészségügy a pénzügyi tárca kiszolgálójává lett. A növekvő forráshiány következtében az alkalmazott eljárások egyre korszerűtlenebbé, egyre kevésbé hatásossá váltak. Egyre több kórház kerül cső dközeli helyzetbe. Az ágazat bérhelyzete tovább romlik, és nem éri el a civilizációs minimumot sem. Az orvosok nettó átlagbére havi 35 ezer forint, és nem jobb a helyzet a nyugdíjas egészségügyi dolgozóknál sem. A betegek a kiélezett munkaerőpiaci helyzet miatt nagyon gyakran kénytelenek betegen is dolgozni. Ennek természetes következménye, hogy a jelenlegi katasztrofális népegészségügyi helyzet további romlása várható. A népesség tartósan fogy. Növekszik a rokkantak száma, és emelkedik a középkorúak, az a ktív korosztály halálozása, csökken a munkaképes korú lakosság aránya. Nemzetközi összehasonlításban az 1996ban végzett felmérés szerint tizenhét európai ország, valamint Japán, az Egyesült Államok és Törökország közül csupán Görögország, Törökország és A lbánia fordított kisebb összeget az egészségügyre a GDP százalékában, mint Magyarország. Az, hogy hazánkban a GDP alacsony, sok mindennel magyarázható. De hogy a GDPből támogatott körülbelül huszonegy ágazat közül az egészségügy miért csak a 1819. helyen kullog, arra nincs elfogadható magyarázat! Aligha akad olyan közgazdász vagy egészségügyi szakember, aki kétségbe vonná, hogy tartós gazdasági növekedés csak elegendő számú és megfelelő egészségi állapotú termelővel, munkaképes lakossággal lehetséges. A m agyar lakosság népegészségügyi állapota egyre inkább akadálya lesz annak, hogy a gazdaság megfelelő hatékonysággal működjön. Ma Magyarországon a GDP körülbelül 6 százalékát fordítják egészségügyre. Kívánatos volna a 8 százalékot elérni; tehát fokozni kell az egészségügyi források pénzbeli bevételét. Ez annál is inkább így van, mivel jelenleg az ellátott lakosság körülbelül egyharmada fizet járulékot, s ebből a pénzből kell tízmillió lakos egyenlő színvonalú ellátását biztosítani. (12.50) Tehát ez a jelen tá rgyalt törvényjavaslat lehetővé teszi, hogy bővülhessen a járulékfizetők köre, és ennek eredményeképpen körülbelül 35 milliárd forinttal növekedjen az egészségügyre fordítható pénzalap.
