Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. október 28 (22. szám) - Az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - FARKAS IMRE (MSZP):
1430 juttatások kapcsán, de járulékalapba nem tartozó juttatásokra kivetett adóval próbálja az egészségbiztosítás kapcsán a közteherviselést a lehető legszélesebb körben kivetni. Valóban 20 milliárd forint bevételt tervez belőle a tárca, remélhetőleg ez be is fog belőle folyni. Felvetődött, hogy az Egészségbiztosítási Alapban - most már a bevételek körülbelül egyharmada adófinanszírozású lesz - ez jelente valami stratégiai kérdést; egyfelől jelent, másfelől nem. Jelenti persze azt, hogy visszaállítottuk a keresztfinanszírozást a kormányprogramnak megfelelően, a járulékot nem fizetők után a költségve tés fizeti az egészségügyi ellátást, másfelől egyéb következtetéseket nem kell bevonni, ez nem jelenti az adó alapú egészségügyi ellátás bevezetését. (12.30) Mindezek alapján a Fidesz parlamenti frakciója ezt a javaslatot - szoros összefüggésben a másik ja vaslattal - elfogadásra ajánlja a tisztelt Háznak. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megadom a szót Farkas Imrének, az MSZP képviselőjének; őt Hegedűs Mihály követi, a Független Kisgazdapárt részéről. FARKAS IMRE (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kicsit hosszabban fogom elmondani a véleményemet, de remélem, nem kerül tizenöt percbe. Menet közben kapcsolódtam be a vitába, és őszintén meg kell mondanom, nagy élvezettel hallgatt am a társadalombiztosítási ellátásról szó törvénytervezet főbb gondolatait, amelyek többségével a magam részéről egyetértettem. Kár, hogy elkezdtük tárgyalni az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvény tervezetét, mert enélkül több gondolattal azonosulni is tudnánk. Már az országgyűlési képviselőválasztások kampánya alkalmával is csodálkozva hallgattam a Fidesz elképzeléseit a társadalombiztosítási járulék drasztikus csökkentésével kapcsolatban, és irigykedtem, mert a mi programunkban egy lényegesen lass abb ütemű csökkenés szerepelt. Azért feltételeztem, hogy ez a lépés részben valamiféle kampányfogás lehet, vagy pedig bizonyára megtalálták azt a csodafegyvert, amivel ezt az erőteljes csökkentést egyszerre és gyorsan végre lehet hajtani. Most itt van előt tünk a bizonyíték, hogy ilyen csodafegyverre nem sikerült rátalálni. Ezért nekünk kár is panaszkodnunk, mert azt az utat, amit a kormány választott, végeredményben az előző kormányzat és mi, képviselők találtuk meg. Az egészségügyi hozzájárulás bevezetése ugyanis 1996ban az előző kormányzat nevéhez fűződik, és az akkori kormánypárti képviselők többféle kezdeményezésével összefüggésben alakult ki oly módon, ahogy az most rendelkezésre áll. Az egészségügyi hozzájárulás akkor is keretét adta a tbjárulék csök kentésének, mint ahogy most is. És akkor is megterhelte az alacsony jövedelmet biztosító foglalkoztatókat, és kedvezményezte a magas jövedelműeket alkalmazó cégeket, mint ahogy most is. Az akkori ellenzék extázisba esve tiltakozott ellene. Meg voltam győző dve, ha kormányra kerülnek, első lépéseik egyike lesz a sarcnak nevezett egészségügyi hozzájárulás eltörlése. Erre minden lehetőségük megvolt, ezért nem is gondoltam, hogy ehhez az eszközhöz fognak majd nyúlni. Végül is nem találtak - gondolataim szerint - jobb megoldást. Mivel viszont pontjaik között szerepelt a tbjárulék csökkentése, ezért ezt meg kellett lépniük, és abban is igazuk van, hogy a negyven pontban nem lehetett megtalálni az egészségügyi hozzájárulás drasztikus emelését. Ez így rendben van. E z a bevezetés bizonyára szárazra sikeredett, ezért szeretnék hozzáfűzni egy elbeszélő stílusú mondatot, mivel itt van körünkben Selmeczi Gabriella, aki az egyik élszónoka volt az egészségügyi hozzájárulás leradírozásának. S mivel itt van, az ő gondolatait szeretném átkölteni abba a stílusba, ahogy azok - véleményem szerint - ma megállják a helyüket. Ez a mondat - vagy kettő - pedig így szól: "Egy napsütéses őszi napon a polgárok kormánya úgy döntött, hogy a tbjárulékot jelentősen
