Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. október 28 (22. szám) - A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - KELLER LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HEGEDŰS MIHÁLY (FKGP):
1412 3 százalékra csökken. A pénzügyi kormányzat számításai szerint mindez éves szinten a vállalkozások terheit 115 milliárd forinttal csökkenti, vagyis ennyivel több pénz marad a gazdaságban. A kormány a fenti l épéseket az élőmunka terhének csökkentésével indokolja, s ettől munkahelyteremtés ösztönzését várja. Nem vitás, hogy Magyarországon magasak az élőmunka terhei, s jó okkal feltételezhető, hogy csökkentésüktől ösztönzést kap a munkahelyteremtés, nő a foglalk oztatottság és csökken a munkanélküliség. De csak nyugtával lehet dicsérni a napot, a hatás közel sem automatikus. S arról sem szabad megfeledkezni, hogy az élőmunka terhe a személyi jövedelemadó is, nem csupán a munkáltató által fizetett társadalombiztosí tási járulék, egészségügyi hozzájárulás, munkáltatói hozzájárulás, hogy a kisebb jelentőségű járulékokról most ne is essék szó. Az átlagos terhelés az, ami ez ügyben az igazán érdekes. Lássuk, mit mond a közgazdaságtudomány az adórendszerről. Bródy András legutóbb a következőt írta egy nemrég megjelent tanulmányában: "A magyar adórendszer eltorzítja a bérár arányt és tartós munkanélküliséget okoz. Nem az egyenlőséget tompítja, nem az elesetteket segíti, hanem a gazdagok felhalmozási eszközévé vált. Nem sz ektorsemleges. Megváltoztatja a gazdaság alapvető arányait, és félrevezet minden gazdasági elemzést. Az adórendszer legfőbb hibájának azt tartom - mondja Bródy , hogy az adókat nem jól szabták ki. Az adó túlságosan nagy részét terhelte a bérekre és a fize tésekre. Ez az oka annak a fura aránytalanságnak is, hogy a magyar munka egyszerre kivételesen olcsó, ha az életszínvonalat, tehát a bér vásárlóerejét tekintjük, és ugyanakkor roppant drága, ha a vállalat által fizetett bér után kifizetett adókat és közter heket beszámítjuk." Tehát fontos megjegyeznünk, hogy bár a törvényjavaslatban a munkáltatók kötelezettségeiről esik szó, ez csupán látszat. Annak végül is nincs közgazdasági tartalma, hogy ki fizeti a járulékot és az egyéb közterheket. A munkáltatók számár a egyedül az élőmunka számít, mindaz, amiről az előbbiekben szó esett. Az, hogy jogilag a járulékok egy részét a munkáltató, másik részét a munkavállaló fizeti, csupán két dologra jó. Az egyik, hogy megnehezítse, bonyolultabbá tegye a munkaadók adminisztrá cióját, a másik pedig az, hogy a munkaadók panaszkodhassanak a magas közterhekre. A munkaadók számára valójában az élőmunka ára a magas. Ha a jelenleg érvényes szabályozás szerint a munkáltatók által fizetett közterhekkel felbruttósítanák a bruttó béreket, akkor a munkaadóknak munkavállalóikkal kapcsolatban nem lennének többé közterheik. Az adókról, járulékokról és az egészségügyi hozzájárulásról szóló országgyűlési vitában - mint ez a mostani is - a munkaadók megnevezés el sem kellene hogy hangozzék. A fen ti ötlet nem új; legutóbb Kornai János professzor vetette fel az egészségügyről szóló könyvében. A kormányprogramban szereplő 2000. január 1jétől már bevezetni ígért teljes adó- és járulékreformnak a felbruttósítás olyan eleme, amit a Független Kisgazdapá rt támogatni tud. Tehát a kormány összességében csökkenteni kívánja a munkaadók közterheit 115 milliárd forinttal. Csökkene emiatt a munkavállalók jóléte? Úgy tűnik, hogy a nyugdíjasok esetében még emelkedik is, mert bár 1 százalékkal csökken a nyugdíjbi ztosítási járulék, de az Országgyűlés előtt még nincs olyan javaslat, amely lefelé módosítaná a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény megfelelő kulcsait. A Független Kisgazdapárt szerint nem kötelező, hogy az egészségügyi ellátás fedezete kizá rólag a járulék és az egészségügyi hozzájárulás legyen. A Független Kisgazdapárt osztja azt a kormányzati elképzelést, hogy az országnak az egészségügyre legalább a GDP 8 százalékát kell költenie - nem többet, de nem is kevesebbet. (11.10) S e 8 százalékot hatékonyan kell elkölteni. Ez irányban az első rendcsináló lépések már megtörténtek, de ez csak a kezdet kezdete lehet. A kormány az arányosabb közteherviselés megvalósítására törekszik. Ez ellen aligha lehet fellépni. Nem hiszem, hogy van olyan párt az O rszággyűlésben vagy azon kívül, amely kétségbe vonná ennek a létjogosultságát.
