Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. október 28 (22. szám) - Az ülésnap megnyitása - A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
1394 gyártani. Sok egészségügyi menedzser abban látta a csődtől való menekülés útját, hogy pontsokszorosító programokra alapozta kórháza anyagi jövőjét. Az előttünk fekvő törvénymódosítás i s foglalkozik ezen "bűnösök" megbüntetésével. El kell mondanom az e rendeletet hozó szakemberek védelmében, hogy a legjobban bevált külföldi módszereket próbálták adaptálni a magyar viszonyokra. De ezek a módszerek külföldön is nagyon sokszor mérsékelt sik ert érnek el, ugyanúgy, mint Magyarországon. Tisztelt Képviselőház! A sok felvetett probléma is bizonyítja, hogy milyen nehéz jó törvényeket hozni. Ha az egészségügyi vezetés következetes lesz és a napi feladatok útvesztőjében nem veszíti el a főirányt, ak kor megvalósulhat az Egészségbiztosítási Pénztár vásárlói, megrendelői szerepköre. Létrehozhatunk egy olyan finanszírozási, szabályozási rendszert, amely az egészségügy szolgáltatóit az eredményességben teszi érdekeltté, és nem a teljesítmény fokozásában. Ehhez szükséges egy jó jogszabályi környezet. Ha ezeket képesek leszünk megvalósítani, akkor az egészségügyi szolgáltatásban jelentős javulást érhetünk el. (9.40) Tisztelt Képviselőház! Befejezésül még egyszer azt a gondolatot szeretném megerősíteni, hogy ne sajnáljuk az időt ettől a törvénytől. Bele fog férni a részletes vita folyamán az előreláthatólag sok módosító javaslat megtárgyalása, hiszen ezen javaslatokat általában a jó szándék és a jobbítás szándéka vezérli. Kérem szavaim figyelembevételét. Köszö nöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, SZDSZ; felkészül Csáki András képviselő úr. BÉKI GABRIELLA (SZDSZ) : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én is azzal szeretném kezdeni a hozzászólásomat, amivel Kökény Mihály kezdte, hogy jó volt olvasni ennek a törvénynek az általános indokolását. Különösen azért volt jó olvasni, mert manapság divat súlyos szavakkal, válogatás nélkül mindent ostorozni, amit az előző kormány csinált. Ez az általános indokolás ehhez képest szó szerint a következőket tartalmazza: "A törvény - mármint az előttünk fekvő eredeti, 1997. évi LXXXIII. törvény - hatálybalépése óta eltelt időszak tapasztalatai azt mutatják, hogy a törvényben meghatározott alapvető elv ek és jogintézmények megfelelően működnek, koncepcionális változtatásra nincs szükség. A módosítást célzó törvényjavaslat rendeltetése, hogy a gyakorlatban jelentkező jogértelmezési, végrehajtási problémákra megoldást adjon a törvény megfelelő pontosításáv al, kiegészítésével." Tehát ennek a törvénymódosításnak a kimondott, nyílt szándéka: apró jogértelmezési pontosítás, finomítás. Különösen azért volt jó olvasni ezt, mert az előző parlamenti vitában, amikor erről a LXXXIII. törvényről vitatkoztunk ebben a H ázban, akkor az akkori ellenzéki képviselők nagyon súlyos szavakkal kifogásolták ezt a törvényt, drámai hangon szóltak. Magammal hoztam az akkori jegyzőkönyvet. Engedjék meg, hogy ebből a jegyzőkönyvből két olyan személyiségnek az akkori véleményét idézzem , akik ma fontos hivatalt töltenek be. Selmeczi Gabriellára és Pusztai Erzsébetre gondolok. Selmeczi Gabriella így fogalmazott (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Klasszikusok.) - igen, klasszikusok. Amikor a beszédét kezdte, azt mondta: "Egy plágiummal kez dem a hozzászólásomat: Kísértet járja be Magyarországot, az előkészítetlen törvények kísértete." Majd így folytatta: "Céltalan hajósnak valóban soha nem kedvez a szél. Akinek nincs elképzelése az egészségügy problémáiról, ezeknek a problémáknak a megoldásá ról, az soha nem fog ennél a törvénynél jobb javaslatot benyújtani." Pusztai Erzsébet úgy fogalmazott, hogy magának a jogszabálynak, a kodifikált jogszabálynak a színvonala katasztrofális, egyszerűen szé gyen, hogy ilyennel ide lehet jönni a parlament elé.
