Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 8 (8. szám) - A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - TIRTS TAMÁS (Fidesz):
133 személyleírásá t a nemzetiségére tett utalás pótolta." Itt semmiképpen sem kívánunk visszatérni az előző időszak gyakorlatához, de hadd említsem meg, hogy a mi értékelésünk szerint ez a magyarázat nem felel meg teljes egészében a valóságnak, hiszen itt nem pótlásról volt szó abban az esetben sem, hanem legfeljebb kiegészítésről. Szerintünk abban az esetben lett volna ez mindenestül fogva diszkriminatív gyakorlat, hogyha kizárólag egyetlenegy nemzetiségnél jelent volna meg a nemzetiségi hovatartozás feltüntetése és a többi nél nem. Természetesen értjük a kialakult élethelyzet indokát, ami miatt meghozták ezt a döntést, akkor viszont őszintén, éppen a problémamegoldás érdekében szembesülni kell azzal, hogy egy bizonyos etnikumhoz tartozó népcsoport tagjai közül többen kerülne k be ebbe a bűnüldözési statisztikába, mint más népcsoport tagjai. Ennek az okokozati összefüggését is feltétlenül meg kell vizsgálni, és nem hiszem, hogy annak megemlítése, létezik etnikai megalapozottságú bűnözés, önmagában véve diszkriminációt, illetől eg előítéletes gondolkodást jelent. Itt irodalmi példaként hadd idézzem Radnóti Miklóst, ő mondja, vallja magyar költőként, hogy "bűnösök vagyunk, akár a többi nép". Nyilván a kollektív bűnösség elvét mi elutasítjuk joggyakorlat szerint is, és Isten ments, hogy bárki visszatérhessen ebben az országban vagy Európában ennek alkalmazásához. Viszont a kollektív bűnösség tényét - teológusként mondhatom - nem utasíthatjuk el, hiszen az emberi bűn a teológia tanítása szerint nemcsak személyes valónkig, hanem kolle ktív tudatalatti mélységeinkig is elhatolt, és ennek megfelelően közösségi bűnök is léteznek, s ezt Isten színe előtt kell nekünk megvallani. Köszönjük a biztos úr jelentését, és mi magunk is a Magyar Igazság és Élet Pártja részéről elfogadásra javasoljuk a jelentést. (Szórványos taps.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Kétperces felszólalásra megadom a szót Tirts Tamás képviselő úrnak, Fidesz. TIRTS TAMÁS (Fidesz) : Köszönöm. Nem kétpercesre jelentkeztem, de igyekszem rövid lenni, elnök úr, úgy tudom, hogy a vita még folyik. Bár az idő előrehaladt, de igazából - mint a kérdéssel foglalkozó parlamenti képviselő - szeretnék egészen röviden a beszámolóhoz hozzászólni abban a vonatkozásban, hogy a jelentés három olyan mellékletet is tartalmaz, ami megítélésem sze rint a '97es évben talán a sajtó és a médiák által leginkább előkerült és a roma kisebbséget érintette. (20.00) Azt gondolom, azért fontos erről a három esetről is beszélni, illetve ennek kapcsán egy rövid részletet ismertetnék itt a Ház plénuma előtt, il letve a közvéleménnyel, azokkal, akik még figyelemmel kísérik az ülést a rádión keresztül, hiszen az 1997es év volt az első olyan év a kilencvenes változások óta, amely tulajdonképpen a helyi közösségek és a roma társadalom, illetve a helyi cigány közössé gek problematikáját előhozta. Erre az ombudsman úr is utalt a beszámolójában. Ez a három ügy - ami benne is van : a sátoraljaújhelyi önkormányzat alkotmányellenes intézkedése; a székesfehérvári ügy, a Rádió utca 11.; valamint a tiszavasvári külön ballagás ügye. Azt gondolom, egy pillanatra érdemes megállni ennél a három ügynél, ami ebben a '97es jelentésben szerepel, már csak azért is, mert ebben a parlamenti ciklusban nem került be cigány képviselő a Ház falai közé. Ha bekerült volna, nyilvánvalóan megvá rta volna itt a kisebbségi ombudsman beszámolóját, és elmondta volna azt, amit roma állampolgártársaink ezeknek az ügyeknek a kapcsán érezhettek, illetve megismerhettük volna azt az álláspontot, amit ők ennek kapcsán képviselhettek volna. Azt gondolom, hog y különböző mértékben foglalkozott a média ezekkel az ügyekkel, erre is történt utalás a biztos úr részéről, hogy talán nem mindig szerencsésen. Ugyanakkor azt a tendenciát lehet érezni, hogy a magyar társadalom - és én teljes egészében elfogadom a beszámo lót, illetve a szóbeli kiegészítést , illetve a helyi közösségek, illetve a meglevő intézmények ebben a pillanatban nem érettek arra, hogy ezeket a feszültségeket kezelni tudnák.
