Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. október 27 (21. szám) - A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának megkezdése - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. KÓRÓDI MÁRIA, az SZDSZ
1276 ha szükségtelenül elmélyítik a benyújtott törvények a helyi önkormányzatok és a kormány zat közötti érdekellentéteket, és ha ezzel indokolatlanul új társadalmi feszültségeket keltenek. A helyi adókról szóló, most tárgyalt törvényjavaslat rossz javaslat; az előttem felszólaló kormánypárti képviselők, de az önkormányzati bizottság előadója is e lmondta, és ez igazolja azt is, hogy ez most részünkről nem egy egyszerű ellenzéki álláspont. Azok a kormánypárti képviselők is a javaslat ellen szavaztak az önkormányzati bizottságban, akik gyakorló polgármesterként ismerik az önkormányzatok és az ott élő k lehetőségeit. Ellene szavaztak, mert úgy ítélték meg, hogy ez a javaslat az egyébként szegény önkormányzatokat még rosszabb helyzetbe hozza, az egyébként valamivel gazdagabb önkormányzatok számára pedig érdektelen. De azért is ellene szavaztak, mert a bi zottság nem ismerhette meg az önkormányzati szövetségek véleményét, ezek beszerzését a kormányzat ugyanis elmulasztotta. Ma, amikor az államtitkár úr előterjesztette a helyi adókról szóló törvényjavaslatot, egyetlen szóval sem adott magyarázatot azokra a k érdésekre, amelyeket az önkormányzati bizottság kormánypárti és ellenzéki képviselői egyaránt felvetettek. Az államtitkár úr úgy terjesztette elő ezt a javaslatot, mintha egyszerűen egy technikai törvény lenne; nem más, mint egyfajta új adószámítási mód me ghatározása. Ez azonban, sajnos, nem így van. E törvénnyel nem egyszerűen egy technikai lehetőséget biztosítanak az önkormányzatoknak, hanem jól láthatóan gazdasági kényszerrel az önkormányzatokat az ingatlanok erőteljes megadóztatása irányába késztetik. A helyi adóról szóló törvényjavaslat célját a kormány képviselője úgy fogalmazta meg az önkormányzati bizottság előtt, ha tetszik, a főcsapásirány a helyi adók körében az ingatlanokat terhelő adók között rendet vágni. Ma ugyanis az önkormányzatok az ingatl anok után négyféle adót állapíthatnak meg, ha ezt szükségesnek, helyileg indokoltnak és politikailag elfogadhatónak tartják. Kivethetnek építményadót terület, négyzetméter- vagy értékarányosan, telekadót, kommunális adót és az üdülőépületek után idegenfor galmi adót. (13.00) Valóban, a mai rendszer meglehetősen sokszínű, bizonyos vonatkozásaiban zavaros. Elfogadjuk, hogy egyszerűsítésre, ésszerűsítésre az átfogó adóreform keretében sort kell keríteni. Helyes az a célkitűzés is, hogy egyre inkább közeledjünk az Európában szokásos adóztatási formákhoz. Van azonban a törvényjavaslatnak egy másik felismerhető célja is. Ezt a célt az egyik kormánypárti képviselő fogalmazta meg a bizottság ülésén, amikor azt mondta: "Mivel a munkajövedelmeket és a forgalmi adót vi szonylag nehéz követni, és közismerten a fekete- és szürkegazdaság aránya óriási, ezért az ingatlanokkal kapcsolatos adókat jobban lehet kezelni, és azt a téves ösztönzést is megszünteti az adóteher ingatlanokra való terhelésével, hogy a fekete- és szürkej övedelmekből ingatlanokba forgatják a jövedelmeket." Az egyszerűsítésekkel, ésszerűsítésekkel, az európai normákhoz igazodással, a szürke- és feketegazdaság láthatóvá tételével, a vagyonarányos közteherviseléssel mint célkitűzéssel a Szabad Demokraták Szöv etsége messzemenően egyetért. De ezt a törvényjavaslatot éppen e célkitűzések megvalósítására alkalmatlannak tartja. Mert kiket is kellene az önkormányzatoknak az ingatlanok értéke után megadóztatni? A mai magyar lakásállomány zömében nem a feketegazdaságb ól származó jövedelmekből épült. A falvakban családi és baráti összefogásban, kalákában épültek a házak, a városokban a kispénzű városiak az önkormányzatoktól vették meg kényszerű helyzetükben. Építették és vették meg akkor, amikor jövedelmük, OTPtartozás aik, közterheik még kiszámíthatóbbak, biztosabban elérhetők és fizethetők voltak. Még ha az elmúlt években javult is a magyar gazdaság helyzete, ki meri biztosan állítani, hogy az emberek túlnyomó részének ma valóban egybeesnek jövedelmi viszonyai annak az ingatlannak az értékével, amelyben laknak. Gyakran még fenntartani is alig bírják, nemhogy újabb terheket elviselni.
