Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. október 27 (21. szám) - A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója:
1225 személyi jövedelemadóról, a helyi adókról és a gépjárműadóról szóló törvények módosítását kezdi meg a tisztelt Ház. Hölgyeim és Uraim! A személyi jövedelemadó törvény 1999. évre szóló módosítását alapvetően meghatározza, hogy a változások beilleszthetőek legyenek a kormány családpolitikai célkitűzéseibe. Az önök előtt levő javaslatcsomag elemei szorosan összefüggő rendszert alkotnak; az adómértékeket, adótáblát , adójóváírást érintő megoldásai annak a célnak alárendelten kerültek kimunkálásra, hogy már 1999ben érzékelhető legyen a gyermekes családok jövedelmi esélyegyenlőségének javulása. Ez fontos koalíciós cél volt; mind a FideszMagyar Polgári Párt, mind a Fü ggetlen Kisgazdapárt, mind pedig a Magyar Demokrata Fórum a választási kampányban és a kormányprogramban ezt ígérte. Úgy gondoljuk, hogy a népességfogyás megállítása, a gyermeket nevelő, a gyermekes családok támogatása elemi érdeke ennek az országnak. Ezér t állítottuk vissza a gyes és a családi pótlék alanyi jogon való járandóságát, ezért töröltük el a tandíjat, és ezért javasoltunk olyan módosításokat, amelyek a fiatal családosok számára megkönnyítik a lakáshoz jutást, áfavisszaigényléssel és az illeték c sökkentésével. Tisztelt Országgyűlés! A kormány a családok teherviselő képességéhez igazodó adóztatás megteremtését alapozza meg azzal, hogy minden gyermekre kiterjedően javasolja bevezetni - mindenki számára már év közben érvényesíthető módon - a gyermeke k után járó adókedvezményt. Ez több mint egymillió családot érint. A tárgyalás előtt álló javaslat egy markánsabb és egy mérsékeltebb változatot tartalmaz a gyermekkedvezményre. Az egyik változat szerint a kedvezmény révén, átlagos adóterheléssel számolva, az egy- és kétgyermekes családokban gyermekenként évi 102 ezer, a három- és többgyermekes családokban gyermekenként évi 138 ezer forint adóalap után nem kell adót fizetni. A mérsékeltebb változatban a gyermekekre jutó adómentes jövedelem gyermekenként 78 ezer, illetőleg 102 ezer forint. Mindkét változat szerint 30 milliárd forintot meghaladó adóbevételről mond le a költségvetés az érintett családok számára. Ez a pénz tehát a családoknál marad, ennyivel gyarapítva a családi költségvetéseket. Tisztelt Ország gyűlés! Senki által nem vitatható követelmény, hogy a gazdaság szereplői számára láthatóvá és hosszabb távra is kiszámíthatóvá váljanak az élőmunka költségei, közeledjenek a munka- és tőkejövedelmek közterhei. A kiszámíthatóság összefüggésében lényeges sze mpont, hogy a progresszív adótábla kisebb kiigazítása - tehát a progresszió megtartása - a terhelésnövekedés problémáját évről évre újratermeli, és az adószabályok ismétlődő kiigazításának igényét állandósítja. Nyilvánvalóan adómérséklést célzó módszerek a zok, amelyekkel az adózók a munkajövedelmeiket az úgynevezett különadózó jövedelmek körébe terelik, ahol az adóterhek kisebbek. Ez részükről teljesen természetes, azonban ez hosszabb távon nem tartható fenn, hiszen ezáltal mások adóterhei növekednek. Azt a klasszikus elvet kell megemlítenem, hogy ha sokan nem fizetnek adót, akkor kevesen fizetnek egyre többet, és ha betartjuk a szabályokat és mindenki befizeti azt, ami a jogszabályok alapján a központi költségvetést megilleti, akkor mindenki kevesebbet fog fizetni. A folyamatosság jegyében az adó progresszivitásának enyhítését csak fokozatosan lehet megvalósítani. Ezt a célt szolgálja az a jövő évre javasolt változtatás, hogy valamelyest enyhüljön az adótábla progresszivitása, csökkenjen az adósávok száma, é s a legfelső kulcs mérséklődjék. A javaslat szerinti adótábla lényeges eleme, hogy a jelenlegi hat adókulcs háromra csökken, továbbá hogy a 20 százalékos legalsó adókulcs nem változik, de az ehhez tartozó jövedelmi sávhatár jelentősen emelkedik, és a legfe lső adókulcs 2 százalékponttal csökken. Szeretném ehhez hozzátenni azt, hogy Magyarország és a magyar adórendszer ezzel azt az európai mintát követi, ahol a kulcsok száma lényegesen csökken, és amely egy egykulcsos vagy úgynevezett lineáris adórendszer fel é halad. Ez KeletEurópában sem szokatlan már; a balti államok közül jó néhány e felé a rendszer felé megy, s köztudott, hogy Lengyelországban is olyan adóreform folyik, amelynek a végcélja egy egykulcsos, 22 százalékos adókulcs.
