Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. október 20 (19. szám) - Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. LENTNER CSABA (MIÉP):
1113 jóléti közgazdaságtannak is egyik alapelvét képezi. De ha a magyar viszonyok között maradunk, ez egy olyan ele mi lépés lenne, mely valójában az adófizető képesség határát is bekalkulálja. Hiszen egy olyan rendszerben, ahol hat- vagy hétféle adót fizet az, aki semmivel sem rendelkezik, akinek kocsija van s a többi, az fizet több mint tíztizenkét féle adót, ez egys zerűen elviselhetetlen terheket jelent. Ennek jó részét vissza is forgatják, valójában az állam elszívja a bevételi oldalon, de ez már természetesen egy másik számítás eredménye is. Ezzel lehetne tehát nagyon komolyan változtatni, pont az áfarendszer korre kciójával. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Megadom a szót Lentner Csaba képviselő úrnak, MIÉP. DR. LENTNER CSABA (MIÉP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Takács Imre képviselőtársunk hozzászólása ké sztet arra, hogy néhány gondolatot hozzáfűzzek az általa elmondottakhoz. A képviselő úr említette hozzászólásában, hogy az IMF és a Világbank esetében egy stratégia végiggondolása történt az elmúlt időszakban, miszerint a szegénység problémájára felhívja e z a két nemzetközi pénzügyi szervezet az országok figyelmét. Úgy érzem, hogy a képviselő úr ez irányú kutatásai és a parlament falai között elmondott gondolatai mindenképpen figyelemfelhívó célzattal történtek. Mi - mint egy nemzeti radikális párt képvisel ői - magunk is már évek óta követjük nyomon az IMF és a Világbank ténykedését, és bizony meg kell mondanunk, hogy sok esetben az adott országokra - kimondom nyíltan - elhibázott stratégiai javaslatokat fogalmaztak meg. Ez történt tulajdonképpen a nyugdíjre form bevezetésénél és a magánnyugdíjpénztárak erőltetésénél is. Tudjuk, utólag derült ki, hogy a nyugdíjrendszert az IMF által javasolt formában vezették be Magyarországon, ezt a modellt azonban, amely bevezetésre kerül, tulajdonképpen olyan országokban s zokta javasolni a nemzetközi pénzügyi szervezet, ahol abszolút nincs nyugdíj, tehát ahol nem létezik állami nyugdíjrendszer. Tehát nem valaminek a folytatásaként jó ez a modell, hanem ahol abszolút semmi nincs. A második dolog az, hogy mindig egy adott tár sadalmi csoport érdekérvényesítő képességének kérdése az, hogy a bizonyos járulékokat, a forgalmi adót, tbterheket milyen fokban tudja az állam rájuk terhelni, illetve az adott csoport, réteg érdekérvényesítő képessége milyen mértékben tudja elhárítani. E zen elmélet klasszikus, gyakorlati példája az 1997 telén, tavaszán indított gazdamozgalmak voltak, amikor az előző kormányzat többletadóterhek kivetésével a mezőgazdasági termelőket többletadófizetésre kívánta kötelezni. Úgy érzem, hogy a magyar társadalo m jelenlegi, fokozódó problémái mellett az adórendszer differenciált alkalmazására van szükség, tehát bizonyos jövedelemkategóriák alatt, bizonyos családszám fölött a mindenkori kormányzatoknak az lesz a kötelezettségük, hogy a lakosság elesettebb rétegeit támogassák. Többen szóltunk már arról, hogy 2000 környékén - bár én javasoltam, hogy inkább 2000 után, hogy ne rontsuk el az ezeréves államiság ünnepét - bevezetésre kerül egy adóreform. Ez az adóreform nem szabad, hogy a normativitás elveire épüljön. Enn ek az adóreformnak differenciáltnak kell lenni. Ebben az adóreformban benne kell hogy legyenek a környezetvédelmi szempontok, benne kell hogy legyen az általános forgalmi adó differenciált, megkülönböztetett alkalmazása, és úgy érzem, hogy az Európai Közös ségek Tanácsának 6. irányelve - ami tulajdonképpen az általános forgalmi adó alapja - a tegnapi hozzászólásomban nagyon célratörően utaltam arra, hogy semmiféle normativitást - legalábbis kötelező normativitást - nem fogalmaz meg. Itt arról van szó, hogy a nemzeti kormányok az adott országban lévő szociális helyzetnek, gazdasági körülményeknek megfelelően alkalmazzák a forgalmiadórendszert. Tehát az a körülmény, amikor az előző kormányzat a többletadóterhek bevezetését a maastrichti kritériumokra vagy az E urópai Unióra vetítette, tulajdonképpen ezen adótörvények háttéranyagaként szereplő jogszabályi hivatkozásokból
