Országgyűlési napló - 1998. évi őszi ülésszak
1998. szeptember 8 (8. szám) - Személyi ügy: - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának és általános helyettesének 1997. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. FODOR GÁBOR (SZDSZ):
106 A saját történelmi tan ulságaink többek között arról szóltak, hogy a kommunista rendszerek, a szovjet rendszerek sajátossága volt az, hogy az alapvető emberi jogokat nem biztosították, és e rendszerek erózióját többek között az kezdte ki, hogy ezekben az országokban - gondoljunk csak Lengyelországra vagy Csehországra, majd a későbbiekben Magyarországra - olyan emberi jogi mozgalmak jöttek létre - Magyarországon a demokratikus ellenzék kezdeményezésével, Csehszlovákiában, mint tudjuk, a Charta '77 mozgalommal, Lengyelországban ped ig az úgynevezett CHOR rövidítésű vagy elnevezésű szervezettel, amely később aztán a Szolidaritás egyfajta szellemi hátterét adta , tehát mindegyik országban olyan emberi jogi mozgalmak jöttek létre, amelyek elindították a rendszer erózióját. És nem vélet lenül emberi jogi mozgalmak jöttek létre, ugyanis alapvető jogokat nem voltak hajlandók ezek a rendszerek biztosítani. A rendszerváltás világossá akarta tenni azt, hogy ezek az országok tanultak a történelmükből, és mé g egyszer nem akarnak átélni olyan időszakokat, amikor a legalapvetőbb jogok, a legalapvetőbb emberi jogok sérülnek, és olyan mértékben sérülnek, amiről nekünk súlyos történelmi tapasztalatunk van. Ezért, ha úgy tetszik, Magyarország is plusz biztosítékoka t akart beépíteni a jogrendszerébe azért, hogy még egyszer ne térjen vissza erre a történelmi útra, még egyszer ne forduljon elő a történelemben ilyen gyalázatos időszak, amely sajnos előfordult, és amelynek egyébként, mint tudjuk - nemcsak a kommunista re ndszert akarom elmarasztalni az emberi jogok szempontjából , sajnos előzményei voltak a században, a század különböző szomorú időszakaiban. Nos, ez volt az egyik indok, az emberi jogi vonulat a megteremtésnél. A másik pedig az a sajátos szenzibilitás, érz ékenység a magyar politikában, amely mindig megnyilvánult a kisebbségi jogok irányában, sajátos történelmi helyzetünkből, a határon kívül rekedt magyarság igen szomorú történelmi tapasztalataiból következően, ezért Magyarország joggal érezte ezt - ugyancsa k a rendszerváltás idejében - elementáris erejűnek. És úgy gondolom, azóta is elementáris erejű ez a politikai gondolat, ha úgy tetszik, hogy különös felelősséggel bírunk a kisebbségi jogok érvényesítése területén; magunknak kell sok mindenben például szol gálnunk a környező országok számára is. Nos, említettem, hogy a történelmi visszatekintésre többek között az sarkallt, amit Pokol Béla mondott. Szeretnék, ha úgy tetszik, köszönetet is mondani Pokol Bélának a felvetéseiért, amelyekkel - előre leszögezném - nem értek egyet, és majd ezekkel természetesen röviden vitatkozni is szeretnék, de őszintén hálás vagyok neki azért, hogy ezeket felvetette. (17.40) Úgy gondolom ugyanis, hogy tényleg akkor van értelme egy ilyen beszámolónak, egy ilyen vitának, ha valóban vannak tartalmi kérdések, amelyeket meg tudunk vitatni. Az elején utaltam arra, hogy én nem tekintem ezt a vitát formálisnak, mert nagyon is lényeges kérdésekről szól, de külső szemlélő számára valóban formális lehet, hiszen szinte mindannyian elmondjuk a zt, hogy jól működtek az ombudsmanok, tetszik nekünk ez az intézmény, helyesnek tartjuk a működését, és rendkívül érdekes és élvezetes az a beszámoló, amit itt a kezünkben tarthatunk; Isépy Tamás is idézett belőle nagyon különleges eseteket. Tehát látjuk a zt, hogy a vita ugyan valóban érdekes elemekkel bír, de mégis kialakul egy nagyon erős konszenzus, és így szerintem hasznos, ha van benne olyan hang is, amely kritikai éllel áll az intézmények működésének irányában. Ez minket is arra sarkall, hogy ha mondj uk, meg akarjuk védeni ezen intézményeknek a működését, akkor keressünk érveket. Tehát még egyszer mondom, valóban őszintén örülök Pokol Béla felvetéseinek, még akkor is, ha én egészen másként gondolom ezeket a dolgokat, és nem értek egyet az ő felfogásáva l. Nos, tehát 1993ban - ahogy itt sokan utaltak erre - jött létre ez a törvény, amely létrehozta az ombudsmani intézményt, illetve - pontosabban fogalmazva - önmagában az ombudsmani intézmény akkor jött létre. Majd az ombudsmanok megválasztása nem sikerül t, ami egy komoly fiaskó volt itt '93ban a parlamentben, amit ugyancsak többen átéltünk; végül 1995ben sikerült a személyekben is megállapodni, és így '95től tekinthetjük át az intézmény működését.
