Országgyűlési napló - 1998. évi nyári rendkívüli ülésszak
1998. július 6 (6. szám) - "Az új évezred küszöbén - kormányprogram a polgári Magyarországért" című előterjesztés határozathozatala - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök-jelölt:
340 Végiggondoltuk a néhányuk által megfogalmazott kételyeket, kétségeket, s így új és új irányokból másként megvilágítva, másmás össz efüggésbe helyezve, még egyszer megfontolva a program minden lényeges elemét, nyugodt lelkiismerettel jelenthetjük ki: a program jó és alkalmas. Alkalmas, mert olyan programról, arról a programról van szó, amely a választók akaratát testesíti meg. "Azért v agyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne." - így mondta Tamási Áron. Mi is így gondoljuk. A választók azért akartak polgári kormányt, s azért adták meg nekem a lehető legnagyobb felhatalmazást, hogy mindent megtegyünk azért, hogy az itt élők itt hon lehessenek ebben a hazában. A FideszMagyar Polgári Párt, a Független Kisgazdapárt és a Magyar Demokrata Fórum felkészült arra, hogy most, amikor eljött az ideje, teljesítse a kötelességét. Ez a hasznos vita, tisztelt Ház, megerősített abban a meggyőző désemben, hogy a mi kormányunk a szabadság és a rend, a családok, a gazdasági növekedés, az összetartozás és az Európai Unióhoz tartozó államokkal való együttműködés kormánya lesz majd. (Taps a Fidesz, az MDF és a Független Kisgazdapárt padsoraiban.) Tiszt elt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Másrészt alkalmas ez a program, mert választ ad arra a kérdésre, hogy el lehete érni egyáltalán ezeket a célokat. Azoknak, akik ebben kételkednek, kicsit hosszabban kell válaszolnom. Először is azt ajánlom figyelmükbe, hogy az embernek vigyáznia kell, hogy arról, ami neki nem sikerült, nehogy azt higgye, hogy az egyáltalán nem megvalósítható. (Derültség és taps a Fidesz, a Független Kisgazdapárt, az MDF és a MIÉP padsoraiban.) Másodszor azt válaszolhatom, hogy meggyőződé sem szerint a világ felerészben adottság, a körülmények hatalma, felerészben azonban akarat. Sőt, mi azt hisszük, s én azt hiszem, hogy a világ lényegében akaratból épül föl. És itt, az akarat oldalán mindenki hozzáteheti a sajátját a világhoz, ha úgy tets zik, hozzáadhatja önmagát a világhoz. Az adottságok tehát, tisztelt hölgyeim és uraim, nem hagyhatók figyelmen kívül, de mi nem azt nézzük, hogy mit miért nem lehet, hanem azt keressük, hogyan lehet mégis. (Szórványos derültség az MSZP padsoraiból.) A kétk edőknek fel kell tenni a kérdést: hitték volnae ezelőtt akár csak néhány hónappal is, hogy bekövetkezhet az, ami végül bekövetkezhetett, és aminek eredményeképpen itt állhatok önök előtt? (Taps a Fidesz, a Független Kisgazdapárt és az MDF padsoraiban.) Az ért sikerülhetett, tisztelt hölgyeim és uraim, mert azok voltak többen, akik hittek benne, és azt akarták, hogy így legyen. Beigazolódott, hogy amiben az emberek bíznak, az megvalósul. (Moraj az MSZP padsoraiban.) Tisztelt Ház! Ez a kormány sajnos nem mind enható - egyetlen demokratikus kormány sem lehet az. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Pedig már az!) Nem ígér csodákat, s nem tud csodákat tenni. Ám a polgárok bizalma olyan erős hátteret ad számunkra, ami képessé tesz bennünket arra, hogy olyan feladatok at is megoldjunk, amelyek megoldása ma még csodával határosnak látszhat a kételkedők előtt. Van úgy, hogy leküzdhetetlennek tűnő akadályok tornyosulnak előttünk. Van úgy, hogy egy feladat első pillantásra megoldhatatlannak látszik. Nagyon fontos, hogy ez a zonban ne tántorítson el bennünket. A hegymászók azt tartják, hogy a győzelem az előrelátó és lelkiismeretes felkészülés eredménye. Ha minden szükséges előkészület megtörtént, akkor - mondják ők - a Mount Everest megmászása sokkal kevesebb előre nem láthat ó veszélyt rejt, mint csúcsforgalom idején átmenni egy nagyvárosi utca túlsó oldalára. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Bizonyára önök is észrevették, hogy a polgári erők választási sikere visszahozta a '90es évek hangulatát, a bizakodás légkörét. (Moraj az MSZP padsoraiban.) Biztosan önök is gyakran hallják az emberektől, hogy ez a kormány a remény kormánya. Úgy tűnik, egyre többen értjük meg, hogy az önmagunkba és közösségeink erejébe vetett hit pótolhatatlan ajándék és pótolhatatlan erőforrás, amely rit kán adatott meg a magyar nép számára. Most azonban mintha ismét feltámadt volna a tenni akarás. Úgy látom, az emberek ismét hiszik, hogy van értelme keresni a saját és családjuk felemelkedésének lehetőségét. Ezt az esélyt elpazarolni megbocsáthatatlan véte k lenne. Megragadni a pillanat kínálta lehetőséget azonban kötelesség. Ezért,
