Országgyűlési napló - 1998. évi nyári rendkívüli ülésszak
1998. július 3 (5. szám) - Határozathozatal a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletéről szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - "Az új évezred küszöbén - kormányprogram a polgári Magyarországért" című előterjesztés vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - ROGÁN ANTAL (Fidesz):
310 Közalapítvány vagy a Gyermek és Ifjúsági Alapprogram - határozottan intézkednek, addig a vágyott célok és azok megvalósítása kapcsán elég soványka a leltár. A fiatalok problémáit megoldani igyekvő támogat ási rendszer kialakulatlan és meghatározatlan, ám a szépnek tűnő, tipikus népművelői vágyálom önmagában még nem jelenti a napi gondok valódi kezelését, tekintve, hogy a kormányzat ezt a támogatási formát csak szándékozza, kívánja bevezetni. Úgy tűnik, ez a javaslatcsomag önmagában jól hangzik, ám éppen két dolog hiányzik belőle: egyrészt a megvalósíthatóság, másrészt a pénzügyi források. Csak remélhetjük, hogy a közmegegyezéssel kialakítható ifjúsági programok helyett a kormányzat nem akarja a már meglévő p énzeszközöket álomvilág finanszírozására fordítani. Ugyanis a programban sehol nem esik szó arról, hogy mi lesz az ifjúsági szervezetek finanszírozásával, arról, hogy a kormányzat kíváne változtatni az eddigi eljárási szabályokon, hogyan kívánják kezelni a politikai és a nem politikai ifjúsági szervezetek támogatási igényeit. Mintha a fiatalok csak önmagukban léteznének, és nem lennének jelentős ifjúsági szervezetek, nem lennének ifjúsági struktúrák. Az már meg sem lep, hogy a leírt szöveg és a leendő korm ányzati gyakorlat politizálása között komoly ellentmondás feszül. Decentralizálásról beszélnek, ugyanakkor mind a közigazgatás, mind a költségvetési források kezelése terén dühödt centralizációs terveket érhetünk tetten. Nagyon sajátos az a koncepció is, a mit a kormányprogram "A fiatalokkal és szószólóikkal való közvetlen kommunikáció csatornáinak kialakítása" címen nevez. Ez a cím szépen hangzik, azonban a más irányban elfoglalt leendő miniszter urat helyettesítendő államtitkár elmondja azt is, hogy mit je lentenek e szép szavak. Így például azt, hogy a kormány kivonul a Gyermek és Ifjúsági Érdekegyeztető Tanácsból, szigorúan a kommunikáció jegyében, tehát felszámolják a már valóban működő ifjúsági érdekegyeztetési rendszert, átcsoportosítanak, átszerveznek, majd ezek eredményeként előfordulhat, hogy ők maguk választják ki, hogy ki is lesz a kétmillió fiatal szószólója, és velük ülnek le tárgyalni. Lehetne még azonban további kritikákat találni a kormányprogramot illetően. Bennem már csak egy kérdés merült fe l, úgy is, mint diploma előtt álló emberben, hogy ha annyira fontos ügynek tartja az ifjúság ügyét a kisgazda..., bocsánat, a kispolgári kormány (Derültség. - Szórványos taps a bal oldalon.) , akkor a legfontosabb alapozó időszakban miért elegendő államtitk ári szintű vezető az ügyek vitelére, miért nem most azonnal kerül sor új miniszter kinevezésére? Hiszen tudjuk, hogy jövő februárban, amikor a minisztert kinevezik, addigra a költségvetés már le fog zárulni, és nagy valószínűséggel érdemileg az ifjúság ügy ében, illetve az ifjúsági és civil szervezetek finanszírozásának ügyében akkor már semmit nem lehet tenni. Vagy előfordulhat, hogy esetleg személyfüggő a jövő ügyeként aposztrofált ifjúsági kérdéskör? Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr . Wekler Ferenc) : Szita Károly, a Fidesz képviselője következik; őt Toller László követi, az MSZP részéről. (Rogán Antal: Kétperces!) Képviselő úr, egy kis türelmet kérek. Rogán Antal, a Fidesz képviselője jelentkezett kétperces hozzászólásra. ROGÁ N ANTAL (Fidesz) : Tisztelt Elnök úr! Köszönöm szépen a szót. Zuschlag képviselőtársam hozzászólásához lenne egykét apró megjegyzésem. Mind ez ideig tartózkodtunk az ifjúságpolitika dicséretét, mármint az elmúlt négyéves ifjúságpolitika dicséretét mondogat ó MSZPs hozzászólások és a jövendő ifjúságpolitikát előre kárhoztató MSZPs hozzászólások kritizálásától, de azért az igazság kedvéért hozzá kell tennünk egykét apróságot a most elhangzottakhoz. Először is: az Ifjúsági és Sport Minisztérium létrehozásáró l már Csizmár képviselőtársam is azt mondta néhány nappal ezelőtt, hogy ezt rendkívül fontosnak találja az MSZP képviselőcsoportja. Azt nem értjük, hogy ha ez így van, akkor az elmúlt négy évben, akkor, amikor abszolút többségük volt
