Országgyűlési napló - 1998. évi nyári rendkívüli ülésszak
1998. július 3 (5. szám) - Határozathozatal a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletéről szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - "Az új évezred küszöbén - kormányprogram a polgári Magyarországért" című előterjesztés vitájának folytatása - DR. NÉMETH IMRE (MSZP):
307 DR. NÉMETH IMRE (MSZP) : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Itt, az új évezred küszöbén meglehetősen vegyesek a benyomásaim a kormánypr ogram áttanulmányozása és a leendő koalíció képviselőinek tegnapi expozéi kapcsán. Bevallom, tetszik a fiatalos lendület, az, hogy a választási ígéretek egy részét a Fidesz rögtön aprópénzre kívánja váltani, még akkor is, ha a pénzváltásnál időnként kicsit elszámolja magát. Az új művel, a jövő évezredbe átvezető híddal mint alapvetően műszaki vénájú embernek azonban már vannak problémáim. Egyelőre még nem tudtak meggyőzni arról, hogy nyugodtan át is lehet rajta kelni, és egyik pontján sem fog leszakadni. An nak idején statikából azt tanították nekem, hogy akkor jó egy ilyen szerkezet, ha egyenszilárdságú, tehát a prognosztizálható legnagyobb terhelést bármely pontján megfelelő biztonsággal képes elviselni. Ezért általában ritkaság, hogy egymástól eltérő tulaj donságú anyagokat használnak fel a szerkezet építéséhez, mert még két eltérő fém esetében is a hőmérsékletingadozások következtében dilatációs repedések keletkezhetnek, nemkülönben ha egy harmadik anyagféleség is beépítésre kerül. Például a fém a fával veg yesen összeépítve, még ha azonos színűre festik is, tartalmaz veszélyes keresztmetszeteket. Ezért az ilyen típusú híd használatánál, tisztelt képviselőtársaim, nem árt az óvatosság, főleg akkor, ha még a part innenső oldaláról, az új évezred küszöbéről néz zük a dolgokat. No de tőlem, mint az Agrárszövetség egyik reprezentánsától, nem műszaki fejtegetést várnak, ezért visszatérek a kormányprogram néhány témájára. (Rogán Antal: Jó lesz!) Nem szeretném ismételni képviselőtársaimat. Nagyon impozáns volt számomr a a miniszterelnökjelölt úr néhány megnyilvánulása, amilyen elszántsággal síkra szállt a közbiztonság javításáért, a polgárok gyarapodásáért, az oktatás, a pedagógusok, az orvosok helyzetének rendezéséért. Az összkép azonban csak akkor lenne számomra kápr ázatmentes - mint paraszti ésszel gondolkozó ember számára , ha az érem másik oldalát nemcsak megvillantja, hanem láthatóvá is teszi. (Glattfelder Béla: Dilatáció!) Kik, miből és hogyan sütnek akkora tortát, hogy ennyifelé és ekkora darabokra szeletelhető lesz? (Glattfelder Béla: Dilatáció!) A pénzügyminiszterjelölt úrtól azt hallottuk, hogy csodák nem lesznek, a mozgástér bizony nagyon szűkös. A gazdaság 5 százalék fölötti növekedése csakis akkor lesz fenntartható, ha a képződött eredmény jelentős részét abba vissza is forgatják. Itt tehát valami deficitet érzek, az ilyen nagyívű korszakoknak az agrárágazat mindig megitta a levét. Csak az elmúlt évtizedre visszagondolva, két kritikus szakaszt találunk. 1990től '92ig 62 milliárd forint támogatásból 36 mi lliárd forint lett, ami reálértékben több mint 60 százalékos csökkenést jelentett, miközben az ágazat átalakítása egy támogatás- és tőkeigényesebb struktúra irányába történt. Valamint az 1995ös és a '96os stabilitási időszak az, amikor szintén csökkent a támogatások reálértéke, ha nem is olyan mértékben, mint a korábban említett esetben, 8088 milliárdos növekedés reálértékben csökkenést jelentett. Egy harmadik krízis az EUfelkészítést teljesen ellehetetlenítené, és az agrártársadalom számára teljesen ér telmetlenné tenné. Nagyon örülök, hogy a Kisgazdapártnak sikerült elérnie, hogy a mezőgazdasági és a vidékfejlesztési fejezet a második legnagyobb terjedelmű lehetett a programban. (17.10) Bízom benne, hogy ezt az arányt és ezt a lendületet megtartják a kö ltségvetés készítésekor is. Az agrártámogatások jelenlegi reálértéke elégtelen a piac érdemi befolyásolására. A magyarnál kisebb volumenű termékkibocsátással rendelkező Ausztriában több mint négyszeres a támogatás nagysága, és az árarányok is kedvezőbbek a hazainál. Az értékrendszer helyreállítását üdvözlöm, mert ha ezt komolyan vesszük, a csatlakozás azt úgyis véghez fogja vinni; ha nem fokozatosan megy végbe, akkor robbanásszerűen fog bekövetkezni. A támogatásokkal kapcsolatban a kormányprogram úgy fogalm az, hogy azok az inflációt meghaladó mértékben fognak bővülni. Ez azért máris magában rejti az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvényben meghatározott mértéknél alacsonyabb szintet is. Az ugyanis a GDP növekedésével
