Országgyűlési napló - 1998. évi nyári rendkívüli ülésszak
1998. július 3 (5. szám) - Határozathozatal a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletéről szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - "Az új évezred küszöbén - kormányprogram a polgári Magyarországért" című előterjesztés vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP):
304 felkészült kancellária fogja a dolgát megkönnyíteni. De hogy a kancellária milyen elvek alapján, milyen program szerint működik, nem tudjuk. Eközben a meghallgatások során az egyik párthoz tartozó miniszterek így, a másik párthoz tart ozó miniszterek másként írják le, hogy is fog működni ez a kormány. Azt gondolom tehát, ami itt zajlik, az nem más, mint a kormányalakítás egy olyan szükséges rituáléja, ami alapvetően nem fogja meghatározni a kormány további működését. Lényegében átlényeg ülnek a választási ígéretek, és a később kiadandó dokumentumokban fog kialakulni az, hogy miként is akarnak kormányozni azok, akik most oda kerültek. Ennek megfelelően a vitában időnként sokkal nagyobb rangot kap egyegy aktualitás. Sajnálatos aktualitás v olt a tegnapi bombamerénylet. Engedjék meg, hogy a kormányprogram - úgymond - vitájához én egy másik, jóval kisebb, s nem bombasztikus aktualitással járuljak hozzá. Ma van a 76. Nemzetközi Szövetkezeti Nap. Az Országos Szövetkezeti Tanács Székesfehérvárott rendezte meg ennek az országos rendezvényét. A Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségének felhívásából szóló idézet így szól: "A bölcs kormányok bizonyára megértik, hogy a szövetkezetek a közösség ügyeivel való törődés elvének érvényesítésével az államnak is szövetségesei a társadalom ügyeinek rendezésében.". Azt hiszem, ezen idézet minden egyes szavával egyet lehet érteni. A rendszerváltozás óta eltelt időszak három kormánya nem volt elég bölcs. Csak bizakodhatunk, hogy az újabb kormány e tekintetben bölcs le sz. Ugyanakkor ha átnézzük a kiadott kormányzati programot, ebben a polgárokról, a polgárok öntevékeny önszerveződéséről sok szó esik, de egyetlenegy szó sem esik a szövetkezetekről, a szövetkezésről, valamint arról a 2 millió ma létező szövetkezeti tagról - lakásszövetkezeti, fogyasztási szövetkezeti, ipari szövetkezeti, mezőgazdasági szövetkezeti tagokról , akik hasonlóképpen polgárai ennek az országnak. Polgárok tehát, de az ő nevük szövetkezeti tag. Azt gondolom, kár lenne a polgár meglehetősen jól han gzó kifejezésével elfedni az ország társadalmi rétegei között meglévő, létező különbségeket. Ha ezt tesszük, akkor továbbra is az ideologikus társadalomvezetés réme fenyeget. Azért néhány helyen mégiscsak szerepel a "szövetkezet" szó ebben a kormányprogram ban, de meg kell jegyeznem, hogy minden egyes esetben eléggé rossz összefüggésben; mert szól a földnél a szövetkezésről. Elhangzott már - Glattfelder Béla képviselőtársam is említette , hogy a külföldiek termőföldszerzését meg fogja gátolni a kormány. Ebb en teljesen egyetértünk. Közlik azt is, hogy a szövetkezetek tagjainak földvásárlását elősegítik. De mélyen hallgatnak arról, hogy mi lesz azokkal a szövetkezetekkel, társas vállalkozásokkal, amelyek ugyancsak mezőgazdasági alaptevékenységet folytatnak. Sz ámukra mennyiben biztosítják a szektorsemlegességet? A vidéki polgár szabadsága azt is jelenti, hogy a szabadságjogok teljessége megilleti. Megilleti többek között az a jog is, hogy eldöntse, a tagi földön vagy a közös földön kíván gazdálkodni. Szól a prog ram - igen tág teret szentelve - elsősorban az agrárfejezetben az értékesítő, beszerző szövetkezetekről, és arról, hogy ezek létesítését támogatni kívánja a kormányzat. Kérdezem én: annyira gazdag ország vagyunk, hogy csak az újakat kell támogatni? Miért n em támogatjuk azokat, akik létezőként felvállalják ezeket a feladatokat? Szól arról - meglehetősen ködös megfogalmazásban , hogy valamilyen új vidékbanki hálózatot kellene létrehozni. Ha valaki eddig az agrárfinanszírozást nem tudta megoldani, mindig e mö gé bújt, de szeretném jelezni, a vidék bankja már létezik, és takarékszövetkezetnek nevezik. Megint csak nem hiszem, hogy oly gazdag ez az ország, hogy a létező helyett új konstrukció kialakítását kezdeményezze. Azt gondolom, nem csak beszélni kell a polgá rok önszerveződéséről. Ma már a polgárok önszerveződéséről való beszéd csupán annak elfedése, hogy nem akarom támogatni a lemaradókat. A kisegzisztencia is polgár, és a nagypolgár is polgár. A családi gazdaság nem szembeállítható a szövetkezettel, a szövet kezet és a családi gazdaság gondjabaja is legfeljebb az, ha kapzsi nagypolgárok vannak. Éppen ezért nem szabad megfeledkezni arról, hogy intézményes szövetkezetfejlesztéssel lehet megoldani azokat a polgári önszerveződéseket, amelyeknek oly nagy teret sze ntel maga a dokumentum.
