Országgyűlési napló - 1998. évi nyári rendkívüli ülésszak
1998. július 3 (5. szám) - Határozathozatal a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletéről szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - "Az új évezred küszöbén - kormányprogram a polgári Magyarországért" című előterjesztés vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. SCHWARCZ TIBOR (MSZP):
294 Továbbmegyek. - Egy makroökonómiai katasztrófa lehetősége is megjelenik lelki szemeim előtt, ha a jelenlegi rendszert a fenti elvek szerint megbontjuk. Erre a cseh példa igen kiváló, ahol hasonló elvek megvalósítása kapcsán néhány hónap alatt összeomlott az egészségügy. Igen komoly szakmai megfontoltságot és bölcsességet vélek abban, hogy a kormány meghirdeti a sürgősségi osztályok kialakítását a megyei kórházakban és a nagyobb városi kórházakban, tehát nem minden kórházban, és a polgá rok biztonságának érdekében egy egységes országos sürgősségi betegellátó rendszert valósít meg, tehát magyarul esélyegyenlőséget, ami nem azt jelenti, hogy mindenütt kórházat építünk, újranyitunk, hanem azt, hogy az egész dolog sok esetben alapvetően mentő kérdése. Hiszen sok betegség esetében a beteg számára az életben maradás egyetlen esélyét az jelenti, hogy időben egy jól felszerelt mentőben, megfelelő szakszemélyzettel megkezdik adott esetben a rög feloldását vagy a szívritmus zavarának kezelését, és l ehet, hogy egy távolabbi nagyobb, minden diagnosztikus berendezéssel, alkalmas személyzettel rendelkező kórházba szállítják, nem családias közeli vagy helybeli kiskórházba. Félreértés ne essék, nem kiskórházellenes vagyok, de egy jobb szakmai színvonalat, jobb felszereltséget, minden beavatkozás lehetőségének elérését mindenki számára biztosítani kell, és ez sok esetben szakszerű betegszállítás és jól szervezett ügyeleti hálózat kérdése. Az ügyeleti ellátás kérdésében nem látni azt a harcos megoldáskeresést , mint amit korábban a MOK hirdetett meg, hiszen a munka törvénykönyvében nem kívánják definiálni az ügyelet fogalmát az egészségügyi törvény 128. §a szerint, csak a túlmunka kérdésének megfogalmazását, illetve díjazását. Az orvosok szellemi szabad foglal kozásúvá tételét korábban nem fogadták el a Fidesz vezetői, most megjelenik a programukban nagyon helyesen. De mi lesz a nem orvosokkal? Náluk nem szűnik meg a Kjt. Az ápolás mint önálló ág fejlesztése igen helyes és örvendetes dolog, hogy a program ezt íg y deklarálja, de akkor az egészségügyi szakdolgozókat, beleértve a védőnőket és az ő szakmai érdekképviseleti szervezetükként magát megjelenítő Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamarát miért nem támogatja a miniszterjelölt úr. A gyógyszerkérdés rendezése, mint az egyik legneuralgikusabb pontja a mai egészségügy finanszírozásának, szintén a megoldandó feladatok között szerepel, különösen a közgyógyellátók között, de a támogatás pénzalapjának a települési önkormányzatokhoz való telepítése nehezen képzelhető e l, hacsak nem képezné az általunk korábban javasolt önkormányzati egészségügyi normatíva részét. Hasonlóan, az idősek és a gyerekek számára adandó gyógyszerárkedvezmény is örvendetes tény a programon belül. A programban igen nagy örömmel láttam a "tisztes séges jövedelem" fogalmat, igaz szívesebben láttam volna az egészségügyben dolgozókkal együtt a választási programban beígért 400 százalékos béremelését, de így van ez a választási és a kormányprogramok vonatkozásában - a puding próbája az evés. Túl sokszo r elhangzott már a hogyan és miből kérdése. Ezzel kapcsolatban nem annak örülök ellenzéki képviselőként, ha ezt nem sikerül megvalósítani, inkább ellenkezőleg, a betegekkel, kollégákkal együtt nekem is jó, ha a jó dolgok megvalósulnak. De mint ellenzéki ké pviselő, azt hiszem, kötelességem számon kérni időnként ezeket a dolgokat, különösen akkor, ha csak az ígéretek szintjén maradnak és főleg azt, hogy minek a rovására valósulnak meg, mert ha ismét az eladósodásunk lesz az ára, akkor talán nem olyan örvendet es dolog az dolgok ilyetén való megvalósulása. Szinte nosztalgikus örömmel olvastam a központi gyakornokrendszer visszaállítását. Kezdő orvos koromban én is így kezdtem annak idején. Reméljük, ez talán megoldja az elnéptelenedett osztályok és a hiányszakmá k kérdését.
