Országgyűlési napló - 1998. évi nyári rendkívüli ülésszak
1998. július 3 (5. szám) - Határozathozatal a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletéről szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - "Az új évezred küszöbén - kormányprogram a polgári Magyarországért" című előterjesztés vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ):
288 Különösen igaz ez a külpolitika területére, hiszen ez az a terület, ahol mi nagyon komoly eredményeket értünk el együtt, ahol Magyarország kifejezetten sikeres volt. Ezt még az ellen zék is elismerte az elmúlt ciklusban. Így tehát - ami a program külpolitikai fejezetét illeti - nem kell sok mindent kitalálni, és a programnak erénye is, hogy szerencsére nem akar sok minden újat kitalálni. Csak egy dologra kell ügyelni, hogy ne rontsuk e l azt, amit már elértünk. Ez sem lesz könnyű. Ehhez is szükség van önmegtartóztatásra, és szükség van arra, hogy megfeledkezzünk a kampány során vagy az előző időszakban tett, aggodalmakra okot adó kijelentésekről, politikai törekvésekről, szándékokról. (1 5.40) E program pozitívuma például az, hogy tiszteletben tartja az alapszerződéseket, és úgy nyilatkozik róluk, mint amelyek Magyarország nemzetközi kapcsolatrendszerének fontos részét képezik. Örömmel olvastam ezt, hiszen a Kisgazdapárt egyenesen azok fel mondásáról beszélt, és nagyon kemény, elutasító bírálatban volt részünk - mondhatnám, hogy heves ellenzéki bírálatban - az elmúlt ciklus folyamán. Ezt tehát akár későn jött bóknak, elismerésnek is tekintheti a most leköszönő kormánykoalíció azokért az erőf eszítésekért, amelyeket a szomszédsági kapcsolatok rendezése érdekében tett. A program további pozitívuma az, hogy megfeledkezik az olyan kijelentésekről, amelyek elhangzottak a kampányban, amelyek azt mondták, hogy nekünk fogcsikorgatva kell igent mondanu nk a NATOra, a mi nemzetünk, a kis nemzetek kultúráját fenyegeti, veszélyezteti az Európai Unió. Sok minden elhangzott, ami szerencsére ebben a programban már nem szerepel. Ez pozitívum, ez jó, ez annak a bizonysága, hogy akik a programot alkották, józana bbul tekintenek Magyarország külpolitikai lehetőségeire, esélyeire, mint azok, akik a választási kampányban, illetve az előző ciklusban az ellenzék külpolitikai kijelentéseit tették. A program - gondolom, kötelező, kényszerű elemként - azt mondja, hogy sze mléletváltozásra van szükség a külpolitikában. Szerencsére ennek nincs igazán nyoma, és ezt pozitívumnak tekintem. Tehát szemléletváltozásról beszél, de aztán maga sem fejti ki, hogy miben áll ez a szemléletváltozás. Én arra gondolok, hogy szükségszerű, sz inte kötelező és elvárható, hogy egy új kormány azt mondja, hogy az ő külpolitikája más lesz, még ha az egyes tartalmi elemeiben is ugyanazt ígéri vagy hozzávetőleg hasonlókat ígér, mint az eddigiek. De reméljük, hogy nemcsak hasonlókat ígér, hanem hasonló kat is fog teljesíteni. Ez már bizony egy fontos kérdés, egy nagyon nagy tét. Arra van szükség tehát, hogy a bizalmat élvező - hiszen a külügyi bizottság általános támogatását élvező - külügyminiszter azzal a politikai tekintéllyel és önállósággal rendelke zzen, mely e program megvalósításához szükséges. Tehát fontosnak tartjuk azt, hogy e program megvalósítható legyen, és hogy megkapja az ehhez szükséges felhatalmazást és politikai támogatást a külügyminiszter, és a koalíciós partnerek vagy a belső kényszer ek ne térítsék le erről az útról. Engedjék meg, mivel az időm már szűkre szabott, ezért csak egy fontos mozzanatra hívjam föl a figyelmet, ahol egy jó tanáccsal szeretnék szolgálni. Mint egy olyan volt államtitkár, aki két évig a Phareprogramok kezeléséve l és felügyeletével volt megbízva, jól ismerem ennek a kérdésnek a nehézségeit, részleteit. Jól ismerem azt, hogy milyen problémák előtt állunk, éppen ezért nagyon barátian tanácsolom a kormánynak, hogy ne a programban lefektetett és a kormánystruktúrában is kialakított önálló tárca nélküli miniszteri keretben kezelje a Phareköltségeket, hiszen ezzel elszakítja a Phareköltségeket és a Pharetámogatásokat az integrációért elsődleges felelősséget viselő tárcáktól, mesterségesen különválasztja tőlük, és való jában egy olyan problémát fog létrehozni, amellyel négy éven keresztül szüntelenül küszködnie kell, hogy úrrá tudjon lenni rajta. Tehát véleményem szerint a Pharepénzek kezelését ott kell megoldani, ahova tartozik: a Külügyminisztérium keretén belül. Jó s zándékból adtam ezt a tanácsot; nem önzetlenül, hanem azért, mert azt szeretném, ha az ország külpolitikája továbbra is sikeres lenne. Köszönöm. (Taps az SZDSZ soraiban.)
