Országgyűlési napló - 1998. évi nyári rendkívüli ülésszak
1998. július 3 (5. szám) - Határozathozatal a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletéről szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - "Az új évezred küszöbén - kormányprogram a polgári Magyarországért" című előterjesztés vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - SZABADOS TAMÁS (MSZP):
284 akkori kormánynak azokat a törekvéseit, amelyek meggyőződése - és addigi életútja - szerint számára elfogadhatók. (15.20) Két dolgot emelek ki ebből, hogy lássák, mi az, amivel Pokorni Zoltán ma is egyetért, m i az, amivel mint miniszterjelölt ma is azonosulni tud, és mondok egy olyat is, amivel ma már - annak ellenére, hogy akkor egyetértett - nem tud egyetérteni. "A szocialista és szabaddemokrata kormány ki akarja zárni a korai pálya- és iskolaválasztás kénysz erét. Csökkentené a családok anyagi helyzete szerinti elkülönülést. Ezt mint alapértéket helyeseljük. Azt is, hogy csak a felső középfok szintjén váljanak el egymástól a képzés különböző irányai. Mi több, e már elvált képzési ágak közötti átjárhatóság gara nciáit is meg kívánják teremteni. Ezekkel a célokkal tudunk azonosulni." Hölgyeim és uram, ezek a sorok - hála Istennek - majdnem szó szerint bekerültek a mostani kormányprogramba is, ergo ezeket mi is tudjuk támogatni. Amiben azonban Pokorni Zoltán vélemé nye egy kicsit már megváltozott - erre Horn Gábor képviselőtársam az imént már kitért , az az iskolai hittan kérdése. Erről a következőt mondta 1994ben: "A másik elem az iskolai hittan kérdése. Az itt - mármint a kormányprogramban - leírtak részleteiben is egyeznek az oktatási törvény vitájában benyújtott 1993as javaslatainkkal, ezért ezt továbbra is támogatom. A program olyan jogi szabályozás megteremtésére vállal kötelezettséget, amely biztosítja a világnézet szabad megvallását és az arról való hallgat ás jogát is. Garantálja a tanteremhasználat lehetőségét a hitoktatás számára, de nem enged állami beavatkozást a felekezetek által szervezett és irányított képzésbe, sőt annak állami regisztrációját sem engedi. Azt gondolom, a mára kialakult gyakorlat és a z idő igazolta a másfélkét évvel ezelőtti álláspontunk helyességét." Valahogy én is így viszonyulok a mostani kormányprogramhoz. Ellenzékiként sem szeretnék mindent tagadni, mert akkor nem lennék igazságos. Az az igazság, hogy a kormányprogram viszonylag legalaposabb, helyenként a részleteket is felvillantó részei az oktatásról, a közoktatásról, a szakképzésről és a felsőoktatásról szóló fejezetek. Ez erénye, mert a program megalkotóinak szándéka a kormányprogram egyéb részeinél jobban kiviláglik, hiszen e gy ilyen kormányprogramot nemcsak az jellemez, ami benne foglaltatik, hanem az is - és sokszor jobban , ami hiányzik belőle. Ami mindenesetre megnyugtató: a program a Fidesz választási programjára épül, és kimaradtak belőle a koalíciós partnerek egész okt atási rendszert felforgatni készülő, a rendszert alapjaiban megrengetni akaró tervei. Ez vitathatatlan erénye, és ezt nagyon tudjuk támogatni. A program hangneme higgadt, s leendő vezénylője, a miniszterjelölt stílusát, tapasztalatait tükrözi. Szá mos megállapítása egyenesen szociáldemokrata fordulatot sejtet. Például 12 évfolyamos iskolarendszerről beszél, a 1112. évfolyamra kiterjesztett NATról, a normatíváknak a bekerülés költségeihez való közelítéséről - ez a bizonyos 80 százalék , az iskolar endszer 8+4es stabilitásának védelméről, a kollégiumok nevelési szerepének növeléséről, és ezt mi maximálisan támogatni tudjuk, hiszen ez a mi programunk szerves részét is képezte. Ennyi - azaz ennyi konkrétumot tartalmaz az a hét oldal, amely a közoktatá sról szól. Ezeket a Szocialista Párt képviselőcsoportja támogatja is. Nem akarok ironizálni, hölgyeim és uraim, ez nem kevés. Ha ezeket a most leírt konkrétumokat a kormány vállalni és teljesíteni tudja, akkor a közoktatásban elég sok lesz a pozitív változ ás. A Szocialista Párt oktatáspolitikájának középpontjában a társadalmi esélyegyenlőtlenségek mérséklése áll. A kormányprogram természetesen erről is ír. Hogy milyen konkrétsággal? Tehetséggondozásról szól, felzárkóztatásról. Arról azonban egy sort sem ír, hogy milyen módszerekkel és gazdasági eszközökkel kívánja ezt elérni. Beszél az iskoláztatási támogatásról. Ha elmondjuk, hogy ez a családi pótlék hétéves kor utáni új neve, akkor láthatjuk, hogy nem teljesen új dologról van szó, és ráadásul tegnap óta tu djuk Kósa Lajostól, bizonyos feltételektől függ az, hogy ezt megkapjáke a családok vagy sem. A tartós tankönyvek kiadását támogatjuk. Most jön azonban az, amit szerintünk nem tartalmaz a kormányprogram közoktatási része. Sajnos egyetlenegy árva szó sincs a kormányprogram hét oldalán az óvodai nevelésről, pedig köztudott - a
