Országgyűlési napló - 1998. évi nyári rendkívüli ülésszak
1998. június 30 (3. szám) - A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - HORN GÁBOR (SZDSZ):
113 kell a jelenlegi helyzetben kedvezni, azokat a társadalmi csoportokat pedig nem hozza jobb helyzetbe, akiket nagyon is jobb helyzetbe kellene hozni. Tehát céljait és eszközrendszerét tekintve elhibázottnak tartjuk ezt az elképzelést. Én a magam részéről úgy gondolom - egyetértve Jánosi György azon felvetésével, miszerint ez az egész történet akár egy kormányrendeletben is rendezhető lenne , hogy ez az egés z tandíjügy is hasonlít az előző vitában felvetett országgyűlési határozathoz, inkább arról van szó, hogy a FideszMagyar Polgári Párt - és én ezt megértem - ki szeretné pipálni néhány beígért intézkedését. Ez rendben van, én csak arra kérem önöket, hogy próbáljuk meg ezt a kipipálást, ha már úgy is meg kell tenni - nagyon helyénvaló, ha egy párt megpróbálja beváltani választási ígéreteit - ésszerűen, racionálisan megtenni, és nem rossz eszközökkel rossz irányba tolni ennek az egész problémának a megoldásá t. (17.00) Úgy látom, hogy ez a fajta elképzelés, amely nem a tandíj eltörlése, hanem a tandíjmentesség kiterjesztése - mint ahogy ezt itt már hallottuk , tulajdonképpen egy olyan helyzetet fog teremteni, amely eredményeképpen egyáltalán nem azok a rétege k lesznek a kedvezményezettek, amelyekről beszélünk. Az a probléma, amire a Fidesz vezérszónoka már utalt - hogy tudniillik Magyarországon nehéz megtudni, hogy ténylegesen kinek mekkora a jövedelme , azt gondolom, nem indoka annak, hogy akkor mindenkit eg yformán részesítsünk egy bizonyos kedvezményben. Akkor talán azon kellene gondolkodni, amivel mi a magunk részéről nagymértékben egyetértünk, hogy a szociális juttatások rendszerét nem az egyetemekre, főiskolákra kellene bízni, hanem az önkormányzatokra, a melyeknek sokkal inkább van képük arról, hogy egy családnak ténylegesen milyen az anyagi helyzete, ahol a jövedelemeltitkolás nem annyira lehetséges, hiszen látszik, hogy ki milyen helyzetben van. Mi a magunk részéről ezzel messzemenőleg egyetértenénk. Jó lenne inkább erről beszélni és ezeket a megoldásokat használni. Azt gondolom, hogy ezek tényleg előrevezetnének, tényleg jobb helyzetet teremtenének. Abban a szerencsés - számunkra persze szerencsétlen - helyzetben vagyunk, hogy miután az előző négy évben a művelődési tárca az SZDSZhez tartozott, ki tudtuk számolni - ez egyébként nem egy bonyolult számítás , hogy mennyibe fog kerülni ez a kis történet: 3 milliárd 66 millió forintba kerül '98ra vonatkozóan a tandíjmentesség kiterjesztése; még egyszer mond om, nem a tandíj eltörlése. A tandíj eltörlése már '98ban is 1517 milliárd forintos tényleges költségvetési többletet igényelt volna. Persze abban az esetben nem, ha - Bazsa György félelmeire visszautalva - ezt nem kapják meg az egyetemek és főiskolák. P okorni Zoltán miniszterjelölt - bár lehet, hogy most éppen a meghallgatás kellős közepén van - valamelyik mai lapban utalt arra, hogy ők nem gondolják olyan komolyan, hogy ezt a kompenzációt sokáig fenntartják, ők az első időszakban, a '9899es tanévben g ondolják ezt a kompenzációt. Ha ezt így kalkuláljuk, ez azt jelenti, hogy a '98as költségvetésnek 3 milliárd forintos és ennek megfelelően a '99esnek körülbelül 8 milliárd forintos többletkiadást jelent ez a kis történet. Azt gondolom, ha a FideszMagyar Polgári Párt meg van győződve arról, hogy van ennyi pénz - mi ezt nem láttuk, de könnyen lehetséges, hogy önök már látják, hogy van ennyi pénz valahol, mondjuk, a tartalékoldalon vagy bárhol , ha ténylegesen komolyan gondolják, hogy ez a pénz megvan, akk or javaslom, hogy fontolják meg, hogy ne így használjuk fel ezt a forrást. Ebből a 3 milliárd forintból - számításaink szerint - körülbelül 30 ezer diáknak lehetne havi 15 ezer forintos támogatást adni a tanulmányaikhoz. Jelenleg az Esély Közalapítványban 220 millió forint áll rendelkezésre, ami nagyon kicsi összeg. Ha a 3 milliárd forint belekerül ebbe az Esély Közalapítványba, abban a pillanatban közvetlen hatása lehet a célzott csoportok számára. Ha tehát nem egy kampányfogásról van szó, hanem önök komol yan gondolják azt - és én elhiszem, hogy komolyan gondolják , hogy ténylegesen a legrosszabb helyzetben lévő családok gyermekeinek szeretnének segíteni az egyetemre, főiskolára járás érdekében, hogy ne essenek ki a rostán, tudjanak járni az egyetemre, fői skolára, akkor nem az én gyermekemet kell kedvezményes
