Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. március 2 (341. szám) - A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP):
998 hogy a fogyatékossággal élő és egyenjog ú állampolgárnak bizonyos területeken hátrányai vannak, azok leküzdését pozitív diszkriminációval kell segíteni. Mindannyian - és erről nagyon meg vagyok győződve - akarjuk e törvény megszületését. Azonban újabb és újabb elemek befogadása a normaszövegbe - értem ez alatt például az egészségkárosodottak hatalmas és pontosan nem definiálható táborát, halmazát - nehezíti e törvény megszületését, illetve e konszenzus létrejöttét a parlamenti patkó tagjai közt. Például ha a cukorbetegek százforintos kiegészítésé t is e törvény keretei között akarjuk megoldani, mint ahogy azt a kormány által előterjesztett koncepcióban olvashattuk, túl sokat markolunk, s nemhogy keveset, de semmit sem fogunk. A patkó mindkét oldalán akarjuk e törvényt, akarja a kormány is, akarják az érintettek is. Akkor hol itt a gond? Fedezetlen csekket jelentenee ez a törvény, amiért nem szabad elfogadni? Csak a következő kormány, illetve parlament vállalhat majd általa teljesítendő terheket? Úgy gondolom, nem. Miért nem? Mert - az előbb már eml ítettem - egy új szemléletet ad ez a törvény, s nem az anyagiakat jelenti elsősorban. Ad tehát, és bár tudjuk, kétszer ad, ki gyorsan ad, itt gyorsaságról már szó sincs, de adásról még mindig igen. Ha a törvény teljesítési határidőit nézzük a különböző ell átási formák, szolgáltatások bevezetésére, testületeik megalakítására, akkor e határidőket szerintem ki lehet tolni egy évvel vagy a konszenzus eléréséig. Az üzenete számomra mindennél fontosabb e törvénynek. Az üzenete szerintem sokkal nemesebb, fontosabb , minthogy a politikai kampány részévé degradálódjon. Képviselőtársaim az elmúlt héten éjszakába nyúlóan néhány vitapontot fogalmaztak meg. Az egyik ilyen vitapont az, hogy kiről szóljon ez a törvény. Nagyon határozottan az a véleményem, és a munkacsoportu nk tagjainak is, hogy csak akkor kezelhető ez a törvény, ha az egészségkárosodottak körére nem terjed ki, csak a fogyatékosok négy, jól körülhatárolható csoportjára. A másik ilyen vitapont: reálisak vagy telefonkönyvszerűek a határidők? Itt e témában az ér intett polgárok érdekvédelmi szervezetei által többször kifejezésre juttatott elnyújtott határidők is megfelelők. A harmadik ilyen vitapont, hogy a fogyatékossági támogatás mértéke mekkora legyen. A félmilliós érintetti körrel és az öregségi nyugdíjminimum 60 százalékával számolva ez körülbelül 4,2 milliárd forint, 80 százalékkal számolva pedig 5,5 milliárd forint körül van. (16.30) A gazdaság növekvő teljesítményében bízva továbbra is, valamint a rehabilitáció és a habilitáció eredményeké nt a gazdaságba bevont fogyatékkal élők a Gazdaságkutató által készített költséghaszon vizsgálat alapján másfélszerkétszer annyi hasznot hoznának, mint amekkora kiadást jelentenek. Úgy gondolom, ez mások számára is meggyőző érv a törvényjavaslat elfogadá sa és elfogadhatósága mellett. A negyedik felvetődött kérdéskör: a törvénytervezet önálló fogyatékosságügyi tanácsot, illetve fogyatékosságügyi központokat hozna létre. Néhány felszólaló képviselőtársam párhuzamosságot vélt felfedezni, különösen a foglalko ztatási rehabilitáció területén a munkaügyi központokkal. Úgy gondolom, szoros kapcsolatban a munkaügyi szervezetrendszerrel, de attól függetlenül, pontosan az érintettek speciális gondjai miatt van erre szükség. Hogy milyen formában? Közalapítványként vag y más formában? Azt hiszem, ez ismét részletkérdés. Bár tudom, hogy az ördög a részletekben rejlik, ezen nem múlhat a törvény, próbáljuk ki ebben a formában! De ha ez a töréspontot jelenti, akkor el is lehet tőle tekinteni, miután nem ez a törvény központi kérdése. Zárójelben megjegyzem: a rendszerváltó törvénykezésünknek nem ez lenne az egyedüli olyan törvénye, amihez elfogadása után egykét évvel ismételten hozzá kell majd nyúlni. Az ötödik ilyen téma: még nem zajlott le a társadalmi vita az érintettek kö rében, és csak azután lenne elegáns a törvényt elfogadni. Azt hiszem, az egészségkárosodottak körében nem is lehetne ezt a vitát záros határidőn belül lefolytatni.
