Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 25 (340. szám) - Az ülésnap megnyitása - "A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer ügyében a Hágai Nemzetközi Bíróság döntése nyomán kialakult helyzet megvitatására, a kormány által eddig folytatott és folytatandó tárgyalásokra és azok várható hatásainak vizsgálatára" című politikai vita - ELNÖK (dr. Áder János): - ASZÓDI ILONA KATALIN (független):
969 Pártom, a Magyar Demokrata Néppárt december 8án benyú jtott egy indítványt, amely, azt hiszem, alkalmas lett volna egy olyan közös álláspont elfogadására, ami a kormánydelegáció munkáját is megkönnyítette volna, és bírhatta volna a magyar nemzet egyetértését is. Én nagyon szeretném megkérdezni a miniszter ura t, hogy a kormány mire törekszik. Arra, hogy itt csak jól kibeszéljük magunkat a parlamentben, vagy pedig arra, hogy az egyetértés birtokában egy országgyűlési felhatalmazástól megerősítve tudja képviselni a magyar nemzet érdekeit. Köszönöm. (Taps a jobb o ldalon.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Aszódi Ilona Katalin képviselő asszonynak, független képviselő őt követi majd Raskó György képviselő úr. ASZÓDI ILONA KATALIN (független) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nem irigylem a kormány tárgy alódelegációját és annak vezetőjét az iszonyatos bizalmatlanságnak ennek a légkörében, de el kell mondjam, nem irigyeltem Antall József kormányát sem ebben a témában. Ő is egyik alkalommal kifakadt, és azt mondta, hogy amikor a szakértők egyik csoportját h allgatja meg, akkor úgy érzi, hogy nekik van igazuk, amikor a szakértők másik csoportját hallgatja meg, akkor pedig úgy érzi, hogy nekik, és mindegyik szakértői csoport nagyon hozzáértőnek tűnik. Ma úgy tűnik, hogy könnyebb a helyzetünk, de lehet, hogy neh ezebb is. A hágai bíróság ítélete a kezünkben van. Mit mond ez az ítélet? Erre szeretnék hagyatkozni - nagyon kevés az időm. Egyrészt elmarasztalja Magyarországot, és azt mondja, hogy a szerződés felmondásának nem volt elegendő oka. Másrészt elmarasztalja Szlovákiát, és azt mondja, hogy az a lépés, amit megtett a Cvariáns üzembe helyezésével, megsértette az arányosság elvét, tehát szintén nem volt jogos. Másrészről azt is kimondja a Hágai Bíróság ítélete, hogy az eredeti állapotot helyreállítani ma már a v alóságtól elrugaszkodott elvárás lenne. Ebben az esetben tehát nincs más lehetőség, mint előremenekülni. Amin itt vita folyik, az az előremenekülés módja, iránya, összetétele, rajza. Óriási vita van, de meg kellene egyezni, tudniillik a tárgyalások végered ményére vonatkozóan szintén nem mond irányelveket a hágai bírósági döntés. Nem a bíróság dolga, hogy eldöntse, hogy mi legyen a tárgyalások végeredménye. Mind a két országot érte kár, tehát mind a két országot érintheti a kártérítés, jó lenne, ha a kártérí tés ügyében a nulla megoldást sikerülne elérnünk. A Hágai Bíróság ítéletében arról van szó - szó szerint idézem: "Mindkét fél jogellenes cselekményei eltüntetésének legjobb módja, ha helyreállítják az együttműködésüket." Ezen kívül a továbbiakban azt fogal mazza meg: "A kártérítés kérdése kielégítően lenne megoldható egy átfogó rendezés keretében, ha mindkét fél lemondana pénzügyi követeléseiről." Ez azt jelenti, hogy a nulla megoldás csak akkor várható, ha a két fél képes együttműködni, és képes arra, hogy egy átfogó rendezésben megegyezzen. Másként nincs nulla megoldás, másként valakinek fizetni kell! A mai napon magyar érdekeket képviselt itt mindenki. Én hangsúlyozom, hogy ezen a napon kellett volna beszélnünk szlovák érdekekről is, mert megegyezni csak a kkor lehet, ha a magyar érdekek mellé odatesszük a szlovák érdekeket, egyébként nincs megegyezés. Az is elhangzott, hogy nincsenek a magyar kormánynak irányelvei, szempontjai. A mai tárgyalás során elég sok szempontról hallottuk. Hallottunk környezeti érde kekről, hallottunk a hajózhatóságról, hallottunk arról, hogy költségtakarékos legyen a megállapodás. Nem tudjuk azt, hogy a szlovákok, legalábbis a mai napon ez számomra nem derült ki, mi az, amiben semmiképpen nem akarnak engedni. A kétfajta irányelveket össze kellene hozni. Mert ami mindkét országra vonatkozik, ami mindkét nemzetre vonatkozik legfontosabb irányelvként, az a megegyezés kényszere.
