Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 25 (340. szám) - Az ülésnap megnyitása - "A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer ügyében a Hágai Nemzetközi Bíróság döntése nyomán kialakult helyzet megvitatására, a kormány által eddig folytatott és folytatandó tárgyalásokra és azok várható hatásainak vizsgálatára" című politikai vita - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - BARSINÉ PATAKY ETELKA (MDNP):
935 költségű megoldást válasszunk, ahol a beruházások, a ráfordítások és a költségek egymással optimumot hoznak ki. Ehhez a négy dologhoz hozzátartozik az is, hogy beszéljünk a legszenzitívebb dologról, az alsószakaszi duzzasztásról, vagyis magyarul a gátról. Nekünk az a véleményünk, hogy ezt a kérdést két üt emben kell vizsgálni. Az első ütem az a monitoringrendszer, amelyben a tárgyalódelegáció megállapodott, és ezt igen üdvözölni tudjuk. Ez egy nagyon lényeges dolog, ugyanis a monitoringrendszerrel egy olyan 710 éves megfigyelést lehet végezni, amely valóba n módot ad arra, hogy annak alapján, tényszámok alapján lehessen a rendszerbe beleavatkozni. Ha nincs véglegesen eldöntött változat, akkor bele lehet avatkozni. Az a véleményünk, hogy erre az időre minimális költséggel a hajózást klasszikus eszközökkel fen n kell tartani és szükséges olyan nemzetközi megállapodás a Dunabizottsággal és másokkal, amely ezt a minimum szintjén tartja meg. A mi javaslatunkkal is foglalkozott a Magyar Tudományos Akadémia bizottsága, ott 5. sorszámot viselt. Idézem, mit ír róla: " Ez a megoldás rugalmas megvalósítást, alapos megfigyelést és a projekt megfigyelések alapján történő módosítását biztosítja. Figyelembe vehetők az észlelt hatások, a hajózás alakulása, továbbá a pénzügyi ütemezés szempontjai." És megállapítja azt is az Aka démia, hogy az eróziós folyamatok miatt néhány évtized múlva igényelhet ez a megoldás duzzasztást. Nézzük, mit veszítünk ez alatt az idő alatt és mit nyerünk! Lássuk először, hogy mit veszítünk! Elveszítjük az energiatermelésből való részesedést, de lehető ségünk van arra, hogy az elszámolásokba a Duna vízierőpotenciálját bevonjuk, vagyis magyarul a bősi erőműben megtermelt energiát. Nos, ha a kormány elkötelezi magát most azonnal egy gát építése mellett, és kijelentette a miniszterelnök, hogy ez nem fog az adófizetők pénzébe kerülni, akkor a kormány nem tesz mást, mint a Duna vízierőműpotenciálját koncesszióba adja. Tehát a különbség csak az, hogy a kormány ezt ötvenszáz évre teszi, mi pedig mindössze tíz évről beszélünk. Mi az, amit nyerünk? Mi történik ez alatt a tíz év alatt? 1. Ahogy említettem, folyik a monitoring megfigyelés és lehetőség van a rendszer módosítására. 2. Megépülhetnek a szükséges környezetvédelmi beruházások, a csatornázás, a szennyvíztisztítás és egyebek, amire a térségnek, de az egés z Dunaszakasznak nagyon régóta égető szüksége lenne és lesz. 3. Egy olyan költségütemezést lehet ebben az esetben megvalósítani, amely a lehetőségeinkhez igazodik, és ahol - bocsánat a kifejezésért - mi vezényeljük a parádét, nem mások diktálnak nekünk. 4 . Ez év áprilisában a Világbank létrehoz kétéves időtartamra, mandátumra egy bizottságot. Ezt maga a Világbank elnöke jelentette be az ENSZkonferencián tavaly. Ennek a bizottságnak az lesz a dolga, hogy elvi ajánlásokat fogalmazzon meg a vízlépcsőrendszer ekre vonatkozóan, és megállapítsa, hogy melyek azok a kritériumok, amelyekkel finanszírozni hajlandó - mint egyébként a legnagyobb finanszírozó ilyen ügyekben - vízlépcsőrendszereket. Tehát pontosan rögzíti a pénzügyi odaítélés kritériumait. (11.00) Két é v múlva rendelkezésünkre áll az a nemzetközi ajánlás, amelyet a finanszírozásnál minden hitelfelvételkor figyelembe fognak venni, hölgyeim és uraim. Nem lenne érdemes megvárni a döntéssel, hogy mi lesz ennek a nemzetközi bizottságnak, pénzügyi és tudós biz ottságnak a véleménye? 5. Ha tíz évet várunk, akkor az Európai Unió tagjai leszünk. A Duna az európai vízi út integráns része. Tudott, köztudott, hogy az Európai Unió forrásai megnyílnak olyan jól megfogalmazott, több országot érintő közös cé lokra, amelyek finanszírozásában az unió részt vesz, nem is kis mértékben. Amit tehát mi mondunk, az nem több és kevesebb, csak az, hogy valósítsuk meg az alsószakaszi probléma megoldását akkor, amikor ehhez már az Európai Unió transzfereit, pénzügyi forrá sait fel tudjuk használni, be tudjuk építeni. És ha valaki azt mondja, hogy ez a megoldás esetleg drágább
