Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 25 (340. szám) - Az ülésnap megnyitása - "A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer ügyében a Hágai Nemzetközi Bíróság döntése nyomán kialakult helyzet megvitatására, a kormány által eddig folytatott és folytatandó tárgyalásokra és azok várható hatásainak vizsgálatára" című politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
906 kormány a parlament által megszabott keretek között és célok érdekében tárgyaljon. Öt ilyen pártot láttunk, az ellenzéki pártokat és a Szabad Demokraták Szövetségét. Ezek a tárgyalások lefolytak, és ma meg kell állapítsuk, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége ebben a megállapodássorozatban, ebben a határozati javasl atban nem kíván részt venni. Mi ennek a határozatunknak a lényege? Az első és talán a legfontosabb, hogy szüntessük meg azt az állapotot, amely ma van. Hogy a kormány gyakorlatilag parlamenti felhatalmazás nélkül tárgyal. Egyetértek önnel, sőt, egyetértet tem még Horn Gyulával is abban, hogy ez egy olyan kérdés, amely nemcsak az előző kormányok életét keserítette meg, nemcsak az akkori döntéshozóknak jelentett megoldhatatlan gondot, hanem a következő kormányokra is igen nagy terhet ró. Éppen ezért valóban l egyen hatpárti kontroll, parlamenti kontroll a tárgyaló delegáció fölött. Ön beszélt erről, de az igazsághoz hozzátartozik, ezt a kontrollt a miniszterelnök úr, Horn Gyula lerázta magáról. És Horn Gyula, illetve az általa megbízott Nemcsók államtitkár úr i lyesfajta kontroll nélkül tárgyal. A második fontos állításunk, amely a hágai ítéleten alapul, hogy a kormány köteles harmadik fél bevonásával folytatni a tárgyalásokat. Ezt a Hágai Bíróság határozata is előírja. Erre a hírek szerint önök is tettek egy bát ortalan kísérletet. Mi ezt egy kemény sarokpontként fogalmazzuk meg, mely szerint csak így és csak ilyen formában folyhatnak a tárgyalások. Őszintén szólva azért, mert az elmúlt hónapok tapasztalata óvatosságra int bennünket, számunkra nem biztosíték az a tárgyalás, ahol Nemcsók úr és Julius Binder ül egymással szemben. Számunkra az a garancia, ha ott egy harmadik fél is jelen van. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Te! - Zaj. Derültség.) Következő sarokpont, hogy nem lehet lemondania a magyar kormánynak arr ól a jogról, amelyet a különmegállapodás 5. cikkelyében vállalt közösen a két állam, hogy amennyiben közös megelégedéssel nem tudják lezárni a vitákat, akkor Hágához fordulhatnak. (8.40) Erről a jogról Horn Gyula itt előttünk le kívánt mondani, ő ugyanis, ellentétben önnel, ismertette az általa elképzelt különmegállapodás vagy keretmegállapodás tartalmi pontjait, ismertette azt, hogy meg akar állapodni a csúcsrajáratásról, a Hágához fordulás jogáról lemondani. Tessék elővenni ezeket a jegyzőkönyveket, és te ssék egyeztetni Horn Gyula miniszterelnök úrral! A negyedik sarokpont a mi álláspontunkban, hogy nem lehet keretmegállapodást kötni. Két ok miatt nem lehet: egyrészt, mert a magyar alkotmány ezt lehetetlenné teszi másrészt, mert meggyőződésem, hogy a magya r parlament pártjainak érdekét és a magyar polgárok érdekét sérti az az üres különmegállapodás vagy keretmegállapodás, amiről önök beszélnek. Csak a parlament engedélyével és a parlament jóváhagyásával köthető tartalmi megállapodás, olyan megállapodás, mel yben ezek a kérdések, az előbb fölvezetett tárgyalási pontok részletesen szabályoztatnak. És végezetül az ötödik pont a mi álláspontunkban: Magyarország a jelenlegi állapotban nem vállalhat építési kötelezettséget. Nem kell ugyanis építenünk, erre nem köte lez bennünket sem a hágai dokumentum, nem kötelez bennünket a józan ész, nem kötelez bennünket a gazdaságossági számítás sem. Itt van a különbség köztünk és a kisebbik kormánypárt között. Az előbb hallhatták SzentIványi úr álláspontját: ők úgy ítélik meg, hogy amennyiben a gazdaságossági számítások azt mutatják, hogy mégiscsak lehet és kell építeni, akkor építsenek gátat a Dunán. Mi azt mondjuk, hogy a magyar parlament tartsa magánál a döntés jogát. Hogy gazdaságose egy építkezés, gazdaságose több milliá rd forintot beruházni egy dunai duzzasztó fölépítésébe, ne Nemcsók János, Horn Gyula vagy Kovács miniszter úr döntse el, hanem a parlament tartsa magánál ezt a jogot. Amennyiben úgy ítéljük meg a későbbiekben, hogy nincs más megoldás, csak ez, ezt se a kor mány mondja ki, hanem a parlamentnél maradjon e kérdés eldöntésének joga. Nem kívánjuk fölhatalmazni a kormányt a kérdés megítélésére, mert rossz tapasztalataink vannak - és nemcsak nekünk vannak rossz tapasztalataink. Hadd idézzek Lévai András akadémikust ól, a magyar Akadémia talán legidősebb és legmegbecsültebb energetikai szakemberétől! Ő valamennyi frakcióhoz eljuttatta a maga tanulmányát, kiki merítsen belőle, amit kíván. Ennek a tanulmánynak
