Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 25 (340. szám) - Az ülésnap megnyitása - "A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer ügyében a Hágai Nemzetközi Bíróság döntése nyomán kialakult helyzet megvitatására, a kormány által eddig folytatott és folytatandó tárgyalásokra és azok várható hatásainak vizsgálatára" című politikai vita - KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter:
901 történő feltöltése, amely biztosítja az árvíz- és jégelvezetést, amely a Szigetközben és az oldalágakban ökológiai igényeknek megfelelő vízszintet biztosít, amely lehetővé teszi a sport- és idegenforgalmi igények kielégítését. A következő fontos elem a bősi vízlépcső környezeti károkat nem okoz ó módon történő működése. Fontos eleme a csomagnak az egységes és közös monitoringrendszer létrehozása, a környezetvédelem legújabb nemzetközi normák szerinti biztosítása, és végül az alsó duzzasztás. Szeretnék erről külön is szólni, tisztelt Ház. Az alsó duzzasztást, egy alsó duzzasztómű építését a Hágai Nemzetközi Bíróság ítélete valóban nem írja elő. Szlovákia azonban ezt a megállapodás elengedhetetlen részének tekinti, mint ahogy Magyarország hasonlóképpen a megállapodás elengedhetetlen részének tekinti a dunakiliti duzzasztó üzembe helyezését, a tározó megfelelő szintű feltöltését, amit szintén nem ír elő a hágai ítélet. A két dolgot tehát nem a hágai ítélet, hanem a megállapodás csomagjellege kapcsolja össze. Így az alsó duzzasztással szemben a hágai í téletre való hivatkozás igaz, de ezen körülmények miatt nem releváns. Tisztelt Ház! Célszerű megvizsgálni a megállapodás elmaradásának a lehetséges következményeit is. Ha nincs megállapodás, akkor fennmarad a jelenlegi, Magyarország számára előnytelen hely zet, vagyis változatlanul Szlovákia ellenőrzi és hasznosítja a Dunát, megoldatlan marad a Szigetköz vízpótlása - és ez valóban ökológiai károkat okoz , és nem javulnak a hajózás feltételei sem. Ha nincs megállapodás, akkor nem állapodunk meg a kártérítési igények elengedéséről sem, és az ügy visszakerülhet a Hágai Nemzetközi Bíróság elé. Mint emlékezetes, a Hágai Nemzetközi Bíróság ítélete szerint Magyarország köteles kártérítést fizetni Szlovákiának azokért a károkért, amelyeket Csehszlovákiának és Szlová kiának okozott azon munkálatok felfüggesztésével és későbbi teljes megszüntetésével, amelyekért felelősséget vállalt. Szlovákia pedig köteles kártérítést fizetni Magyarországnak azokért a károkért, amelyeket Csehszlovákia okozott az ideiglenes megoldás üze mbe helyezésével, és amelyeket Szlovákia okozott annak életben tartásával. Én, tisztelt Ház, nem kívánom a hágai bíróság újabb ítéletét megelőlegezni. Nem akarok a környezetvédők és azon politikusok hibájába esni, akik nagyot tévedtek a Hágai Nemzetközi Bí róság 1997. szeptemberi ítéletének előzetes becslésével. Ugyanakkor a jelenlegi, illetve majdani magyar tárgyalási pozíciókat sem kívánom eleve gyengíteni. Én pusztán kiszámíthatatlannak, ezért kockázatosnak tartom a visszatérést Hágába. A bősi vízlépcső ü gyének megoldatlansága, a kártérítési igények érvényesítéséről várhatóan hosszú ideig folyó vita tovább terhelné az amúgy sem zavartalan magyarszlovák viszonyt, kedvezőtlenül hatna más kérdések rendezésére is. A megállapodás elmaradása összességében kedve zőtlenül befolyásolná a két ország nemzetközi megítélését. Mindez, tisztelt Ház, természetesen messze nem elegendő érv alapvető érdekeink feladása mellett, de ilyen szándéka nincs is a kormánynak. Mindez azonban elegendő érv egy tisztességes kompromisszum mellett. Tisztelt Ház! Az 1993as alávetési nyilatkozatban megállapított hat hónapos határidő irreálisan rövid az ítélet végrehajtásának módjáról történő megállapodásra. Ennyi idő alatt lehetetlen részletes államközi megállapodást kötni, legfeljebb diktátu mot, de erre egyik félnek sincs lehetősége. A kormány már csak ezért sem tűzte, nem is tűzhette célul részletes államközi szerződés elérését a mostani tárgyalásokon. A cél egy keretmegállapodás elérése a majdani államközi szerződés fő elemeiről. A kormány nem kíván a keretmegállapodásban végérvényes nemzetközi jogi kötelezettségeket vállalni. A megállapodás tervezett szövege is azt mondja, hogy államközi megállapodásra kerül sor, amely csak a kölcsönös parlamenti jóváhagyásokkal lép életbe. Szeretném nyomat ékosan hangsúlyozni: a kormánynak nem áll szándékában öncélúan, érdekeinket feladva megállapodni, mint azt egyesek minden alap nélkül állítják. Ha ez lett volna a kormány szándéka, nem került volna sor tíz tárgyalási fordulóra. Ha a Nemcsók János államtitk ár
