Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 24 (339. szám) - A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP):
890 A lényeg az, hogy most csak dicséret és tisztesség Szigeti képviselőnek és Béki Gabriell ának, hogy végre előjöttek egy ilyen törvényjavaslattal, amely ezt a rendkívül komoly és rendkívül emberi problémát kezelni képes. Egyéb módosításokat ugyan be lehet iktatni, de végre elkezdődött valami. Ezek az állampolgárok évtizedek óta mindig lekezelt emberek voltak a társadalomban - tisztelet a kivételnek, hadd tegyem hozzá. Mindenképpen meg kell oldani ezeknek a rendkívül emberséges bánásmódot érdemlő embereknek a helyzetét. Szükségeltetik ez azért, mert éppen olyan emberek ők is, mint mi mindnyájan v alamennyien, ebben a társadalomban. Rajtuk látszik valami, rajtunk nem látszik - azt hisszük , pedig lehet, hogy sokkal több hiba van bennünk, mint bennük. Surján képviselő úr említette, hogy a rehabilitált emberek milyen szorgalmasak és tisztességesek. Ő k bizonyítani akarnak. Mi, akiken nem látszik valami, annyira fennhéjázva járunk, hogy nem vesszük figyelembe. Meg kell keresni az utat, hogy ezt a helyzetet helyére tegyük. Én a magam véleményét tudom mondani, de a Kisgazdapártnak is ez a véleménye. Az ut at beszélem - önkéntelenül ezt kell mondanunk. Kérem, ezek az emberek nem tudnak átmenni egyik oldalról a másikra. Valóságos trambulint helyeznek a mérnökök az út elkészítésénél, nehogy át tudjanak menni. Elfogadhatatlan! Valahányszor községekben, városokb an (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) erről van szó, elmondjuk, ott vannak a mérnökök (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) , egyszerűen süket fülekre talál. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Köszönöm szépen, befejezem elnök úr, de ezt mindenképpen ki kellett emelnem, és csak ismételten köszönet a törvény előterjesztőinek, hogy végre a magyar parlament elé kerül ez a rendkívül fontos és tényleg emberséges törvényjavaslat. Köszönö m, hogy meghallgattak. (Szász Domokos tapsol.) ELNÖK (dr. Kávássy Sándor) : Köszönöm. Két percre megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak. BÉKI GABRIELLA (SZDSZ) : Elnök Úr! Köszönöm a szót. Én mindenekelőtt szeretnék Surján képviselőtársamnak kösz önetet mondani az általános vitában megfogalmazott álláspontjáért. Komolyan hiszem, hogy a szóba hozott felvetések zöme a szükséges korrekció után egy rövid egyeztetés mentén elrendezhető. Nem titok, többször elhangzott, hogy ezt a tervezetet, amelyet a né pjóléti tárca előkészített, azért nyújtottuk be, mert nagyon reálisnak, nagyon vállalhatónak, jó anyagnak tartjuk, tartottuk. Azt gondoljuk, hogy ennek elfogadása mérföldkő lehet egy nagyon hosszú folyamatban. Úgyhogy én szeretném úgy befejezni ezt a mai b eszélgetésünket, hogy reményt lássak arra: van értelme a csütörtöki egyeztetésnek, a csütörtöki vitának, hogy valóban ezt a törvényt el tudjuk március 16ára vinni a zárószavazásig. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (dr. Kávássy Sándor) : Köszönöm. Két pe rcre megadom a szót Toller László képviselő úrnak. DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Remélem, még lesz módom arra, hogy e törvényjavaslat általános vitájában részletesebben szóljak, mondhatni, majdnem személyes érintet tség okán, hisz nejem 15 évig gyógypedagógus volt, abban a közösségben sokat fordultam meg, ismerem a szereplőket, az oktatás, a pedagógus oldalán és a gyermekek oldalán is. Amiért szóltam: jó lenne azt hinnem, hogy ebben a Házban ez a törvényjavaslat önál ló képviselői indítványként nem azért került ide, hogy egy párt, amely talán szociálisan nem olyan érzékenynek van feltüntetve a közvéleményben, ezt a jelleget egy kicsit átfesse. Nem azért volt ez a benyújtás, mert esetleg több párt képviselői nem értette k volna egyet a törvényjavaslat benyújtásával, és talán
