Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 24 (339. szám) - A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - KELLER LÁSZLÓ népjóléti minisztériumi államtitkár:
887 képességük, például érzelmeik és szeretetük sokkal magasabb rendű, mint igen sok más, hogy így mondjam, látszólag fogyaték nélkül szaladgáló embertársunknak. Most az a mi nemes feladatunk, hogy egy más dimenzióban mi is valamifajta bárkát indítsuk útjára. A választási küzdelem olykor már öldöklő pi llanataiban lépjünk túl önmagunkon, és legyünk először emberek és csak aztán, ha egyáltalán, politikusok. De legyünk törvényhozók, és indítsunk el egy új korszakot a magyar fogyatékosság történetében! Ez a törvény, hibái ellenére is, alkalmas ennek a folya matnak a megindítására. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Kávássy Sándor) : Köszönöm képviselő úr előadását. Megadom a szót Keller László államtitkár úrnak. KELLER LÁSZLÓ népjóléti minisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azért kértem ismét szót a vitában, mert elég furcsa helyzet alakult ki az elmúlt hét során, illetve most a vitában is. Surján képviselő úr úgy fogalmazott - és tulajdonképpen erre rímelt Béki Gabriella képviselő asszony megszólalása is , hogy itt tulajdonképpen van egy jó szándékú képviselői csapat, amely a ciklus végére meg tudta fogalmazni a fogyatékosokat érintő törvényjavaslatát. És itt van a Népjóléti Minisztérium vagy a kormány, amely tulajdonképpen, ahogy Surján képviselő úr fogalm azott, a hatóságot játssza, és most mindenben megpróbálja megakadályozni, hogy ez a törvényjavaslat elfogadásra kerüljön. (21.30) Surján képviselő úr még érzelmektől sem mentesem mondta azt, hogy nagyon nehéz tükörbe nézni akkor, ha adott esetben ez a tör vény mégsem kerül elfogadásra. Azt gondolom, tisztelt Ház, elöljáróban azért azt mindenképpen figyelembe kell venni, hogy a kormányzatnak, sajnos, véges a lehetősége. Az adott négyéves ciklus alatt bizony, nem biztos, hogy mindent, amit nagyon szeretne, ké pes keresztülvinni a Házon és elfogadtatni azt. Surján képviselő úr azt mondta, hogy íme, itt van, kész ez az anyag, utána mondanivalójának második részében pedig tételesen elmondta azokat a kifogásokat, melyekre végül is - bármilyen volt a mi szándékunk, a Népjóléti Minisztérium, a kormány szándéka , a megfelelő, jó válaszokat nem tudtuk megtalálni. És nagyon nem lenne szerencsés az, ha ezt az idő kényszerítése mellett, alatt kellene nekünk megfogalmazni. Említést tett egy nagyon fajsúlyos kérdésről: hogy an kezeljük a működtetést? Elég sajátos dolog lenne, ha egy intézményt a kormány hozna létre és nem a parlament, de a közalapítványt képviselő úr sem tudja elfogadni. Szólt arról, hogy a támogatási rendszer, sajnos, nincs összehangolva. Szólt arról, hogy n em tartja szerencsésnek a fogyatékossági tanács törvénybe foglalt szerepét. Kifogásolja a területi fogyatékossági központ törvénybe iktatását. A fogyatékossági programokról sem túlságosan elismerően szólt a képviselő úr. Nem a rossz szándék miatt fogalmazt ák meg a képviselők - azok, akik benyújtották ezt a törvényjavaslatot - ilyen formára ezeket a fajsúlyos kérdéseket, hanem azért fogalmazták így, mert eddig jutottunk el a gondolkodásban, és eddig jutottak el a képviselők is november 26áig. Szeretném a ti sztelt Házat arra emlékeztetni, hogy az államháztartási reform során mi történt például a nyugdíjtörvénnyel. A kormány éppen egy évvel ezelőtt - nagyon alapos, hosszú előkészítő munka után, számos egyeztetést lefolytatva , az elmúlt év januárjában a képvi selők asztalára tette a nyugdíjreform csomagját kodifikált formában. Akkor a Ház jelentős többsége úgy ítélte meg, hogy bár a kormány a korábbi időszakban elég sokat egyeztetett a különböző szervezetekkel, mégis szükséges az, hogy elinduljon egy társadalmi vita, és folyjon egy társadalmi párbeszéd. A kormány szükségesnek tartotta volna azt, hogy a nyugdíjreform tárgyalását a tisztelt Ház minél előbb kezdje meg, mégis - e fontos szempontot figyelembe véve - elkezdte újra a társadalmi párbeszédet, aminek az l ett az eredménye, hogy a nyugdíjreformot csak év közepére tudtuk elfogadni és törvénybe foglalni.
