Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 24 (339. szám) - A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
885 abba, hogy egy rossz rendszert próbálunk létrehozni! Megítélésem szerint a javaslatnak ez a része a legrosszabb része. A fogyatékossági támogatás indokolt és szerintem ésszerű mértékű. Ugyanakkor nem teljesen értem a megfogalmazásnak azt a részét, amely ik arról szól, hogy azok nem kapják meg, akik családi pótlékban részesülnek fogyatékosságuk okán. Ez egy elég kemény diszkrimináció lenne, ha így maradna. Miről van szó? Akik 18 éves koruk előtt szerezték fogyatékosságukat, azok rákerülnek életkoruktól füg getlenül erre a családipótlékrendszerre; ez ma 6600 forint. Ha később szerzik ugyanazt a súlyosságú fogyatékosságot, akkor pedig az új törvény előír nekik egy támogatást, amiből a korábbiakat kizárja. Ezt nehezen tudom elfogadni. Ha a számok így maradnána k, ahogy vannak, akkor a fogyatékossági támogatás mintegy 60 százalékának felel meg a családi pótlékban részesülők juttatása. Ez egy nagyon nagy különbség. Mivel kellene ezt indokolni, tehát miért van benne a törvényben az, hogy kivéve azokat, akik családi pótlékot kaptak? Ezt a részt felejtsük el! Ráadásul a fogyatékossági támogatás - nagyon helyesen - nem zárja ki egy sikeres rehabilitációból fakadó bérkeresés lehetőségét sem, így tehát az egyik oldalon ezt biztosítjuk, a másik oldalon pedig ennek csak eg y töredékét. Azt javaslom, hogy ezt mindenképpen harmonizálni kellene. Problémásnak látom az országos fogyatékossági tanácsot is. Itt az hangzott el, hogy ez egy tárcaközi bizottság. Összetételét tekintve ez nem tárcaközi bizottság, mert - egyébként nagyon helyesen - számos szervezet delegál tagokat bele. Akkor ez nem tárcaközi bizottság, a tárcaközi bizottságot tárcák alkotják; de úgy van megkonstruálva a létszáma, hogy a mindenkori kormány egyértelműen kézben tartsa a dolgot. Nem biztos, hogy ez helyes, r áadásul hatásköre sincs valójában, hiszen ez egy segítő, véleményező szerv, nyugodtan engedni kellene, hogy az érintettek akarata és véleménye domináljon, és a kormány csak segítse az ő tevékenységüket. Itt egyfajta centralizációs megoldást érzek. Ugyanez a centralizáció jelenik meg, amikor nem a települési önkormányzatok feladatává teszi a törvény a végrehajtást, hanem egy zavaros jogállású területi fogyatékossági központra épít. (21.20) Tehát amit az előbb elmondtam a közalapítványnál, ez vonatkozik a köz alapítvány által működtetett központokra is. Jogokat, feladatokat és eszközöket kell az önkormányzatokra bízni ezen a téren is, és akkor az egész dolog működni fog. A jogalkotó tudta ezt, mert például a 12. §ban a közlekedést, ami nehéz ügy, szépen odatet te a megyéknek, de időt adott rá, pénzt nem. Ez így megint egy kicsit nehézkes. Azt gondolom, hogy az egész ország közigazgatási gondolkodása alapjára kell helyezkedni, és igenis az emberekről való közvetlen gondoskodás önkormányzati feladat, és a törvény ezt a feladatot odadelegálhatja a hozzávaló eszközrendszerekkel is. A javaslat egyébként előírja, hogy készüljön egy országos fogyatékosságügyi program. Maga a gondolat, azt hiszem, nagyon jó, a név nem biztos, hogy szerencsés, de ebbe ne menjünk bele. Az egész program sorsa a törvény leírása szerint ügyetlen, mert nem tudom, hogy miről van szó. A program elkészül, amit ez a majdnem tárcaközi bizottság megcsinál, és beterjeszt a parlamentnek, de nem derül ki, hogy a parlament tudomásul veszi, hogy elkészült , vagy megtárgyalja, vagy megvitatja, vagy módosítja, vagy határozatot hoz, vagy netán újabb törvénybe foglalja, ez az egész dolog nincs elvarrva, csak az van mondva, hogy négy év múlva felül kell vizsgálni, de nem tudom, hogy ki vizsgálja felül, és a felü lvizsgálatnak mi lesz az eredménye. Ez kisebb horderejű dolog. Szerintem ezt meg tudjuk oldani egy módosítvánnyal, hogy ez a rész rendben legyen. Természetesen legyen a Magyar Köztársaságnak egy, a fogyatékossággal kapcsolatos programja. Annak a vázlata is le van írva a törvényben, az jól van leírva, de a dolgot próbáljuk úgy elintézni, hogy végül is az Országgyűlés egy határozatban rögzítse, és adjon feladatot a kormánynak. Elhangzott az, hogy nem lehet tudni, mibe kerül. Nekem van birtokomban olyan, szint én kormánykörökben készült számítás, amely azt mondja, hogy ezt körülbelül 20 milliárddal meg lehet úszni, és ez is valóban szakaszokkal érkezik. Nyilván ez mai árakat jelent. Ugyanakkor azt nem tudom elfogadni, hogy amikor építési hatósági előírásokat hoz unk, hogy kell egy épületet felépíteni,
