Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 24 (339. szám) - A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - KELLER LÁSZLÓ népjóléti minisztériumi államtitkár:
877 módosító javaslatokkal egy teljesebb és az érintettek megelégedését szolgáló törvényt sikerül elfogadnunk. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (dr. Kávássy Sándor) : Megköszönöm képviselő úr előadását. Kérdezem a kormány jelen levő képviselőjét, kíváne szólni. (Keller László jelzi, hogy igen.) Megadom a szót Keller László népjóléti minisztériumi politikai államtitkárnak. KELLER LÁSZ LÓ népjóléti minisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormány, hasonlóan a törvényjavaslatot beterjesztő képviselőkhöz, fontosnak tartotta és fontosnak tartja ma is, hogy törvény által legyen biztosítva nemcsak az érzék- és mozgásszerv i károsodással élők, valamint értelmi fogyatékosok, hanem valamennyi, egészségében károsodott személy számára az esélyegyenlőség. A törvényjavaslat előkészítése a kormányban 1997 tavaszán vett olyan lendületet, ami már reményt biztosított arra, hogy beláth ató időn belül beterjeszthető törvényjavaslat készüljön el. Számos nyitott kérdés merült fel az egyeztetések során. Mivel a szándék a törvényjavaslat benyújtása volt, ezért úgy indult el a jogszabály szövegjavaslatának kidolgozása, hogy néhány nyitott kérd ésben még nem foglalhatott állást a kormány. Először is le szeretném szögezni, hogy a most folyó vita tárgyát képező törvényjavaslat - úgy, ahogy arra Szigeti képviselőtársam utalt - a Népjóléti Minisztériumban készült, 1997. november 26án lett véglegezve . Ezt a törvénytervezetet azonban nem tárgyalta, nem tárgyalhatta meg a kormány, mert a koncepcionális viták akkor még nem zárultak le, és nem is zárulhatnak le, mert a társadalmi vita - ellentétben azzal, amit képviselő úr állított - még nem zárult le. Ép pen a koncepcionális viták mutatnak rá arra, hogy a kormány érdemben foglalkozott az üggyel. Tisztelt Ház! Konszenzus van abban, hogy a sérült embereket megillető jogok érvényesítése elől az állam nem hátrálhat meg. Egyetértés van abban is, hogy keretbe ke ll foglalni a már megalkotott törvényeket, és ki kell tűzni a következő évtizedek legfontosabb feladatait. Mi az eltérés tehát a képviselők által benyújtott törvényjavaslat és a kormány által elfogadott koncepció között? A különbségek és okaik három csokor ba foglalhatók össze: Ez a most tárgyalandó törvényjavaslat - tehát amit a képviselők nyújtottak be - túlságosan szűk kört határoz meg az esélyegyenlőség érdekében támogatást igénylők oldaláról. Áttekintve a hazai helyzetet és a nemzetközi jogi normákat, a jánlásokat, meggyőződésem, hogy nem védhető az az álláspont, amely megkülönbözteti a hátrányos helyzetűeken belül a fogyatékosokat és az egészségkárosodott, de nem fogyatékos embereket. Ugyanis nem feledkezhetünk meg az ő problémáikról sem! Itt nem arról v an szó, hogy mindenkit ide kívánunk sorolni; csak arról, hogy súlyos gondokkal az egészségkárosodott emberek is küszködnek! Például egyes súlyos rákműtéten átesett honfitársaink ugyanúgy joggal várják el a közösségi segítséget és megértő, befogadó magatart ást, mint egy vak vagy mozgássérült ember. Az érintettek megosztása, sorrendbe állítása, az erősebb jogérvényesítéssel rendelkezők előbbre engedése ebben a kérdésben az eredetileg humánus és demokratikus célt gyengítené. Ezért úgy döntött a kormány, hogy a törvény hatálya terjedjen ki mind a fogyatékos, mind az egészségkárosodott emberekre. Ez a döntés tehát nem taktika, hanem alapvető politikai felismerés és értékválasztás volt - és ennek szellemében nyújtotta be a kormány a tisztelt Házhoz az ő saját konc epcióját. Tisztelt Képviselőtársaim! A törvénytervezet egyes feladatok megvalósításához megalapozatlan határidőket jelölt meg. Tekintettel arra, hogy ez a tervezet a Népjóléti Minisztérium fiókjából lett kiemelve, állíthatom, hogy a megfogalmazás pillanatá ban nem rendelkeztünk azokkal a szükséges felmérésekkel és számításokkal, amelyek alapján felelősséggel megállapítható, hogy az egyes
