Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 24 (339. szám) - A tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - Az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP):
852 GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Időzavar van több tekintetben is. Az én emlékezetem szerint januárban volt két olyan egyeztetés, amelyen nem vettem részt. Januárt, sőt januárból is csak két hetet egy teljes évnek, vagy fél évnek, hónapoknak tekinteni, az legalábbis az időérzék hiányára vall. Egyebekben én a megelőző években, kezdettől fogva részt vettem a kisebbségi választójoggal kapcsolat os egyeztetésekben. Így talán el kell mondanom képviselőtársaimnak, meg azoknak, akik figyelik ezt az adást, hogy itt gyakorlatilag 1994 óta azt mondtuk valamennyien, akik a karéjban ülünk, minden párt, hogy az alkotmány keretei között fogjuk a kisebbségi választójog ügyét rendezni. Hogy ez nem következett be, ennek az okait lehet magyarázni sokféleképpen, de tény, hogy a kormányzó pártok addig is, amíg ki nem derült végképp, hogy nem lesz új alkotmány, moratóriumot vállaltak arra, hogy nem nyúlnak az alkot mányhoz. Tehát meg volt kötve a kezünk a tekintetben, hogy meghozhattuk volna ezt a törvényt. Ezt a szemünkre hányni, a tárgyismeret hiánya vagy rosszindulat legfeljebb. És néhány ténybeli dologról: Magyarországon ez idő szerint még nem tudtuk megoldani a kisebbségek regisztrációjának kérdését, amely pedig választ adna mindarra, amit Trombitás képviselő úr vagy Bauer Tamás képviselő úr elmondott, hogy ugyanis kisebbségiek szavazzanak kisebbségiekre. Miután ez nem megy, próbálkoztunk olyan megoldással, amely pótolja ezt. Erre majd a későbbiekben kitérek, csak azért mondom, mert mindazok a szándékok, amelyek arra irányultak, hogy a jelenlegi választójogi törvény és az alkotmány keretein belül próbálják képviselethez juttatni a kisebbségeket, csak akként történ hetnek, hogy valamit sértünk. Vagy a választások általánosságát, vagy az egyenlőségét sértené, de erről az általános vitában annyi szó esett, hogy azt gondolom, szükségtelen további mondatokat pazarolni rá. Tehát a pozitív diszkrimináció önmagában azt jele nti - teljesen mindegy, hogy ennek mi a természete , hogy az egyenlőséget valamilyen módon sértjük. Annak idején nagy lelkesedéssel fogadták képviselőtársaim Bihari képviselőtársunk, professzor úr hosszú előadását, amely másokkal kiegészülve nemzetközi pé ldák sokaságát sorakoztatta fel. Nem szeretnék ezekről beszélni, feltételezzük egymásról, hogy mindannyian ismerjük ezeket. Tekintettel azonban arra, hogy a tényleges helyzet, a Magyarországon élő kisebbségek helyzete egymástól is jelentősen különbözik, no meg különbözik azoknak az országoknak a kisebbségeitől is, amelyekről itt szó van, földrajzi elhelyezkedésüket illetően, asszimilációjuk előrehaladtát illetően és sok minden másban, ezért olyan sajátos megoldásokban kellett és kell gondolkodnunk, amelyek nem tudják receptként figyelembe venni az eddig külföldön alkalmazott joggyakorlatot. Elemeit használhatják annak, egy az egyben egyik sem alkalmazható a mi viszonyaink között, feltéve, hogy valóban meg akarjuk csinálni. És végül is ez a sarkalatos pontja az egésznek. Az országgyűlési képviselők létszámára vonatkozóan a következőt szeretném elmondani. Én a magam részéről messze pártolnám, hogy csökkenjen az országgyűlési képviselők létszáma. De ez a szándék nem azzal fogalmazódott meg gyakorlatilag minden p ártban, hogy bármi módon kiegészülne az Országgyűlés azoknak helyet biztosítandó, hanem azzal, hogy a pártok révén a parlamentbe juttatott képviselők számát csökkentjük - ez volt. És akkor hirtelen, amikor a kisebbségi képviselők maximum 13 fős létszámáról lenne szó, bővítésképpen szemben a 386tal, amelyet viszont nem tudott csökkenteni a parlament, akkor tudunk ennyire ragaszkodni ezekhez a keretekhez? Nem szűkkeblűség ez, kedves képviselőtársaim?! Nem értem! Tényleg nem értem! És emellett azt hangsúlyozz ák, hogy meg akarják oldani a problémát?! Ugyanez vonatkozik a kétszavazatos rendszerre. Tetszik, nem tetszik, abban a pillanatban, ha a kétszavazatos rendszerben gondolkodunk, a magyarországi kisebbségek elhelyezkedését tekintve nagyon kevés esélyt biztos ítunk arra, hogy képviselőket juttathassanak a parlamentbe. Lehet erre azt mondani, hogy az ő bajuk, hogy nem tudták meggyőzni az övéiket, hogy képviselőket válasszanak ide. Én ezt enyhén szólva is cinikus felfogásnak tartanám.
