Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 24 (339. szám) - Dr. Homoki János (FKGP) - a miniszterelnökhöz - "Kinek mit érnek a kormány hangulatkeltő kampányfogásai?" címmel - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP):
819 ami igazán fontos , mert a gazdaság javuló teljesítményei erre most már lehetőséget adtak. És talán van itt még egy összefüggésrendszer, amire fontos rámutatni: zajlik egyfajta udvarias vita, persze a társadalmon belül, hogy melyik réteg volt a leg nagyobb vesztese a rendszerváltást követő gazdasági visszaesésnek. Nagyon nehéz itt igazságot tenni, és valószínűleg igazán nem is lehet, de azért arra felhívnám a figyelmet, hogy a nyugdíjasok esetében különleges körülmény, hogy ők nem igazán tudják már a változásokat kivédeni. A munkaképes korú lakosság esetében mindig megvan annak az esélye, hogy többletmunkát vagy egyáltalán munkát vállal, vállalkozik, valamit megpróbál tenni. Ilyen értelemben a nyugdíjasok sokkal inkább kiszolgáltatottak, és sokkal neh ezebb helyzetben vannak, tehát ez a fajta preferencia, ami ebben az évben érvényesült, azt gondolom, társadalmilag elfogadható. Ami a 65 éven felüliek utazási kedvezményét illeti konkrétan: szeretném elmondani itt is - erről majd külön egy kérdés is lesz : téves az a beállítás, hogy ez a '98as költségvetésre nézve többletkiadást jelentene. Egyébként kétségkívül - szintén éppen a Ház előtt fekvő adómódosító csomag részeként - javasoltuk az árkiegészítési kulcsoknak az emelését, de ez technikai jellegű vált oztatás abban az értelemben, hogy a költségvetésre nézve nincs hatása. Gondolom, ön is belegondol abba, hogy ha bizonyos korosztályok nem vásárolnak jegyet, nem vásárolnak bérleteket, akkor ezzel csökken a közlekedési társaságoknak az árbevétele. Ha a régi kulccsal kellene megszorozni a támogatás kiszámítását, akkor egy kisebb összeg jönne ki, mint amivel a költségvetésben számoltunk. Nyilván nem volt cél az, hogy a költségvetés ezen "keressen", tehát ezért történik meg a kulcsok emelése. Közvetlen költségv etési hatása ennek nincsen; az egy más kérdés, hogy ez valóban jelent bizonyos többlethatékonysági kényszert vagy nyomást ezeknek a vállalatoknak a gazdálkodására, azon az oldalon, hogy bizonyos bevételig nem jelentkezik. De ez még bőven a vállalható körbe tartozik, nem beszélve arról, mondjuk, az államvasutak esetében ezen valószínűleg hosszan el lehetne vitatkozni, hogy jelente valóságos többletköltséget az, ha ugyanaz a rendszer kicsivel több utassal működik - nyilván nem ez a helyzet. Arra is szeretném felhívni a figyelmet, a Malév esetében az eredeti bejelentés is arról szólt, hogy bizonyos időszakokban történik csak ez a kedvezmény; ez valósult meg, ennek a feltételrendszere pontosodott. Tehát összefoglalásképpen ismét szeretném aláhúzni: itt nem vala miféle politikai megfontolásról, hanem arról van szó, hogy az ország gazdasági helyzete most már lehetővé tette, hogy a szociális problémák megoldásában lépjünk egyet előre; az volt a parlament döntése, hogy a nyugdíjasok esetében valósul meg a legnagyobb előrelépés, a január 1jei nyugdíjrendezés formájában. Köszönöm a figyelmüket. Kérem, válaszomat fogadja el! (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Én is köszönöm szépen. Megkérdezem interpelláló képviselő urat, hogy elfogadjae az államtitkár úr válaszát. (16.00) DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP) : Államtitkár úr, a gazdaság helyzetét saját magukon kérjék számon, hiszen önök az előző választások során azt ígérték, hogy a magyar gazdaságot hosszú távú növekedési pályá ra állítják. (Közbekiáltások: Így van! - És nem történt meg? - Zaj.) Ez a mai napig nem történt meg. A ma élő 3 millió nyugdíjas részt vett az ország újjáépítésében 1945 után. S mit kaptak ezért a demokráciától? Azt, hogy kirekesztették őket a privatizáció ból! A demokrácia kormányai nem biztosítják számukra a nyugodt, biztonságos öregkort és megélhetést. S hogy mi a valóság? A nyugdíjasok félnek az utcára menni, és otthon sötét, fűtetlen lakásban laknak. Azon gondolkodnak, hogy egyeneke vagy fűtsenek.
