Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 24 (339. szám) - Dr. Pusztai Erzsébet (MDNP) - a népjóléti miniszterhez - "Az egészségügyi reform továbbvitele" címmel - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - KELLER LÁSZLÓ népjóléti minisztériumi államtitkár:
814 Egyetérteneke azzal mint a Szocialista Párt egészségpolitikusai, hogy az egészségügy átalakításának ez, az Egyesült Államok rendszeréhez hasonl ó iránya megfelelő lenne Magyarországon? Kérdezem továbbá, államtitkár úr, mi a véleménye arról a koncepcióról, hogy Magyarországon a minden beavatkozásért fizetendő térítési díj bevezetése lenne az egészségügy átalakításának további iránya. Az ön vélemény e szerint hogyan formálná ez az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférhetőséget? Elfogadhatónak tartjae azt a koncepciót, hogy az egészségbiztosításra jogosultak közül, akinek pénze van, az a biztosító által támogatott ellátásokból többet vehessen igénybe, mint akinek nincs pénze? Várom válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Keller László népjóléti minisztériumi államtitkárnak, hogy válaszoljon az interpellációra. KELLER LÁSZLÓ népjóléti miniszté riumi államtitkár : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Természetesen itt most nemcsak interpellációs kérdés hangzott el, hanem egy propaganda értékű bejelentés is. Erre csak annyit szeretnék mondani, hogy eddi g sem sérült a nyugdíjas társadalom joga, és a kormány ezután is mindent megtesz azért, hogy a nyugdíjasok a törvényes juttatásukat értelemszerűen megkapják. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) A Pénzügyminisztériumban - mint minden minisztériumban - a kormányzati ciklus végén jelentős értékelő, elemző munka folyik. Ennek kapcsán természetes, hogy a szakértők a saját tárcájuk szemszögéből értékelik az elmúlt négy év eseményeit, és megpróbálják vázolni a folytatás alternatíváit. Mivel az egészségügy a pénzügypolitika szempontjából az államháztartás egyik nagy alrendszere, semmi megütköznivaló nincs azon, ha ezen a területen műhelymunkák, szakértői tanulmányok készülnek, és erre nem is kell senkinek a tárcán kívülről külön megbízást adnia. A népjóléti tá rcánál is készültek és készülnek ilyen tanulmányok. A saját műhelymunkáink egyikével rövidesen megismerkedhet képviselő asszony is, ha mint a parlament szociális és egészségügyi bizottságának tagja elfogadja meghívásunkat a március 4ei egészségügyi fórumr a. Az egészségpolitikára az a nem könnyű feladat hárul, hogy egyensúlyt találjon az egymásnak ellentmondó igények között, és ezért illúzió volna azt hinni, hogy egyetlen lépéssel megoldhatók az egészségügy gondjai. Ami a kérdéseire adandó választ illeti, a z első és harmadik kérdésre együttesen válaszolok. A jelenlegi tárca nem támogatja az egymással versengő biztosítók létrehozását, és fontosnak tartjuk, hogy fennmaradjon az egészségügyben a közfinanszírozás dominanciája. Nem támogathatjuk az egészségügy ke ttészakadását gazdag és szegény egészségügyre. Nemzetközi tanulmányok tanulsága szerint a költségek féken tartásának egyetlen racionális módja a közkiadások dominanciájának fenntartása. (15.40) A közvetlen lakossági hozzájárulás további bővítését mi nem ta rtjuk célravezetőnek, ugyanakkor ha valaki az átlagosat meghaladó hotel körülmények között kíván gyógyulni, akkor az ehhez szükséges többletforrást saját magának kell biztosítania. A második kérdésre a válaszom - ami az utak választását illeti : nincs egy edül üdvözítő, egyszerű, átvehető megoldás. A gazdaság, a kultúra jellegzetességei, a hagyományok és a meglévő értékek figyelembevétele nélkül nemhogy működő, de elfogadható reform sem képzelhető el a magyar egészségügyben. Az egészségügy átalakításának fo lytatásában tehát nincs királyi út, magunknak kell kidolgoznunk továbbra is saját utunkat.
