Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 3 (333. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - KOVÁCS KÁLMÁN közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztériumi államtitkár:
80 Hornkormány, annak ellenére, hogy itt képviselőtársaim keményen ostorozzák, még a hágai döntés előtt megállapodott Meiarékkal, hogy ebben a tér ségben vízlépcső épül. A dokumentumok arról szólnak, hogy Dömös lelkes szocialista polgármester asszonya már tavaly nyáron fontos információkkal rendelkezett, és ennek alapján elkezdett cselekedni. Röviden a tények: Dömös egy önhibáján kívül hátrányos hely zetű település, évek óta anyagi gondokkal küszködik, 1995 és 1997 között 24 millió forintot vett fel a rendkívüli támogatásból, állami forrásból. Érdekes, hogy ez az önkormányzat múlt év nyarán 134 millió forint értékben tudott kisajátítani földeket az épü lő üzemvízcsatorna környékén. Tekintettel arra, hogy az önkormányzatnak pénze ez idő tájt nem volt, feltételezhető, hogy magánpénzeket forgattak be - kamatoztatandó a jó információkat. Egyébként általánosan is meg kell jegyeznünk, hogy a jó információ a tö rténelemben mindig nagyon komoly pénzeket jelentett, úgy látszik, a vízlépcső környékén ez most is így van. Akkor, amikor a kormánytól azt kérdezzük: miért a kapkodás, miért a sürgős megállapodási kényszer, mindig azt a választ kapjuk, hogy sajnos a szlová kok ragaszkodnak ehhez a vízlépcsőhöz. Ezekből az adatokból az tűnik ki, hogy nem a szlovákok, egy magyar érdekcsoport ragaszkodik ahhoz, hogy ez a vízlépcső megépüljön, és Panama - vagy mondhatnám Párizst - mintájára hatalmas haszonra tegyen szert a földe k kisajátítása révén. Egyébként rendkívül gyorsan pörögtek az események Dömösön. Ugyanis ez a szerződés még meg sem köttetett - a kisajátítási szerződésről beszélek , amikor ugyancsak a polgármester asszony és köre már szerződést írt alá az ökológiai tájr ehabilitáció jogcímen kisajátított területekre sóderbányanyitás céljából. Így lett az ökológiai tájrehabilitációból sóderbánya Dömösön. 2 millió köbméter sóder - ennyire kötötték a szerződést. Felvetődik a kérdés: igazake a vádak? Azt hiszem, mindannyiunk érdeke, hogy nagyon sürgősen választ kapjunk erre a kérdésre. Enélkül ugyanis nem tudunk továbbmenni. Hiába hangzanak el itt szavak arra vonatkozóan, hogy mennyire fontos, mennyire sürgős, amikor az állampolgárban ott a kétkedés: kinek az érdekében? Egyéb ként is a politikai döntéshozásnál mindig felmerül a kérdés: kinek az érdekében történik a döntés? Úgy látszik, mi most találtunk egy érdekcsoportot, amelynek az érdekében a kormány dönteni látszik. Ha nem igazak a vádak - és én remélem, hogy nem igazak , akkor minek a kapkodás. Miért volt szükség arra, hogy még a választások előtt Horn Gyula megállapodhasson Meiar úrral, akiről tudvalévő, hogy soha nem tartott be egyetlen egy megállapodást sem? Miért történik ilyen hatalmas propagandával az elfogadtatása ennek a tervnek? Hogyan lehet, kérdezem én, úgy elmenni egy tárgyalásra, hogy nincs hatástanulmány - környezetvédelmi hatástanulmányra gondolok , nincs költséghaszon elemzés, és úgy megállapodni egy vízlépcsőről, hogy nem tudjuk, mennyibe kerül egy forin t?! (8.50) Tisztelt Ház! Abban az esetben, ha mégis igazak lennének a vádak, és az egész tárgyalás, az alkudozás, ez mindmind színjáték és rég eldöntött a kérdés, azt mondom, nagyon tragikus helyzetbe jutottunk. Valóban, ebben az esetben igaza van azoknak , akik azt mondják, azonnal tüntetéseket kell szervezni, ugyanis a demokráciánk van veszélyben. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Áder János) : A kormány nevében Kovács Kálmán közlekedési és hírközlési minisztériumi államtitkár úr kíván válaszolni. Megadom a szót. KOVÁCS KÁLMÁN közlekedési, hírközlési és vízügyi minisztériumi államtitkár :
