Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 17 (337. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5399. szám), valamint az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. HACK PÉTER (SZDSZ):
550 arra, hogy valószínűleg elkerülte a figyelmét az, hogy eg yfelől az OITnél nem személyekről döntött a parlament, amikor kijelölte, hogy ki lesz a vezetője, hanem egy tisztséget állapított meg. Azt hiszem, Solt Pálnak, a Legfelsőbb Bíróság elnökének a védelmében el kell mondanom: nem azért ő az OIT elnöke, mert ő Solt Pál, hanem azért, mert ő egyben a Legfelsőbb Bíróság elnöke, és törvényhozás kapcsolta össze ezt a két pozíciót. Ezen lehet vitatkozni, hogy ez helyes döntés volt vagy sem, csak azt gondolom, hogy szerencsétlen lenne Solt Pál elnök urat a közvélemény előtt egy ilyen pozícióhalmozó színében feltüntetni. Nyilván a közvélemény nagy része azt sem tudja, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács 15 tagjából 10 bíró, akit a bírók jelölnek erre a tisztségre, tehát semmifajta politikai befolyás alatt ez a testület - amely egyszerű többséggel hozza a döntéseit - nem állhat. Ugyanakkor arra is felhívom a figyelmet, hogy az elnök a beterjesztett javaslat szerint nem úgy jelöl alkotmánybírót, ahogy Eisenhower jelölt. Ez egy súlyos csúsztatás volt, hiszen a bete rjesztett javaslat szerint az elnök jelöléséről a parlament kétharmados többsége dönt, tehát nem az az analógia, ami az Egyesült Államokban, ahol csak véleményt nyilváníthat a szenátus, az elnök jelöli ki a személyt, és nem lehet az, hogy leszavazzák. Viss zatérve magára a jelölési kérdésre, illetőleg a mandátum meghosszabbításának kérdésére: egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy a ma 9 évre megválasztott alkotmánybírák mandátumának meghosszabbítása a jó ízlésbe és a jogállamiság elveibe ütközik. Azok a példák, amelyeket Dávid Ibolya felsorolt, hogy történt ilyen a magyar történelemben... - valóban 1957ben kezdődtek, Torgyán képviselő úrnak igaza volt, amikor a forradalom után az akkori Országgyűlés egy évvel meghosszabbította a mandátumát. (11.00) Után a az 1990es tanácsi mandátum meghosszabbítása történt annak érdekében, hogy az országgyűlési választások és az önkormányzati választások között megfelelő idő teljen el, hogy az önkormányzati törvényeket el lehessen fogadni. A helyzet rendkívüli volt, és v olt alkotmányos indok a meghosszabbítás mögött. A második helyzet a népi ülnökök tekintetében ugyanebben a körben történt, az önkormányzatoknak kellett volna népi ülnököket választaniuk. Mivel nem álltak fel az önkormányzatok, erre nem volt lehetőség. A tb mandátumát nem hosszabbította meg az Országgyűlés. A tbben új jelölés és új választás történt. Az volt az eredeti előterjesztés, az elfogadott döntés nem meghosszabbítás volt. Az SZDSZ egyébként egyik változatban sem támogatta azt a konstrukciót. Megítél ésünk szerint nincs rendkívüli helyzet. Szeretném feltenni a kérdést: mi volt azok fejében, akik 1994ben az alkotmányban biztosított 15 helyről 9re akarták lecsökkenteni a bírák számát? Hogy '98 februárja és '99 júniusa között 8 bíró mandátuma fog leteln i, ez nem ma derült ki. Ez nem most januárban, a miniszterelnök úr és az Alkotmánybíróság közötti megállapodásban derült ki, hanem már '94ben lehetett pontosan tudni, hogy melyik bíró mandátuma mikor fog lejárni - az életkorát kellett megnézni és a megvál asztás időpontját. Az az érvelés, hogy az Országgyűlés késve választott meg 3 bírót, komolytalannak tűnik, hiszen a 8 bíró mandátuma akkor is lejárt volna, ha az Országgyűlés '94ben megválasztja Herczegh Géza utódját. Megjegyzem egyébként, hogy az előző c iklus sem tudta megválasztani '93 óta Herczegh alkotmánybíró utódját. Csak akkor tudott választani az úgynevezett tökéletes szabályok szerint, amikor egyszerre 6 bíróról kellett dönteni '90 júniusában, illetőleg júliusában. Ezért mi úgy ítéljük meg, hogy n incs olyan rendkívüli helyzet, ami most állt volna elő. Amikor az alkotmányt megszavaztuk '94ben, lecsökkentettük a bírói létszámot, akkor tudtuk, hogy be fog következni az, hogy 8 bíró mandátuma ilyen ütemezésben jár le. Aki akkor jóhiszeműen szavazott, az nem feltételezhette azt, hogy ennek aztán az lesz a következménye, hogy hivatalban lévő közjogi tisztségviselők mandátumát egyszerű törvényalkotási aktussal, nem választással automatikusan
