Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 17 (337. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5399. szám), valamint az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP):
545 Alkotmánybíróságot. Vagy sikerül a helyükre találni új alkotmánybírót, vagy újra kell őket választani, mert a jel enlegi szabályok szerint akár újraválaszthatók ismételten kilenc évre. Ez a problémaözön, tekintettel az elmúlt másfél év történéseire az alkotmánybírák személyének a kiválasztását illetően, előrevetíti az Alkotmánybíróság megbénulásának, munkája ellehetet lenülésének a veszélyét, legalábbis ősztől vagy az azt követő időszakban. Azt gondolom, hogy ezek a részben aktuális, részben nem feltétlenül aktuális problémák feltétlenül indokolják az alkotmánybírósági törvény, és azzal összefüggésben az alkotmány módos ítását. Milyen megoldásokra van lehetőség, és mit kell, mit lehet tenni? A jelölési rendszert hozzá kell igazítani a parlamenti demokrácia elveihez. Torgyán József képviselő úr arról beszélt, hogy demokratikus jelölésre van szükség. Igen, egyetértünk vele. A demokrácia alapelve a többség uralma, és a kisebbség védelme. Ez a jelölési rendszerben teljesen a visszájára fordult. Köztudott az, hogy az alkotmány 32. §a, amely úgy szól, hogy az alkotmánybírókat jelölő bizottságban minden, képviselőcsoporttal rend elkező párt egyegy személyt jelöl, teljesen esetlegessé teszi ennek a bizottságnak az összetételét. Ilyen szabály alkotmányba nem való. Ha éppen három kormányzó és három ellenzéki párt van, akkor ez a bizottság egy paritásos bizottság. Ha történetesen nég y kormánypárt van, akár 55 százalékkal, és két ellenzéki párt, akkor ez egy 42es felállású kormánypárti többséget biztosító bizottság. Ha az a helyzet, ami ma van, hogy 72 százalékos többsége van két pártnak, és 28 százalékot képvisel négy ellenzéki párt , akkor az ellenzéki pártok javára 42re alakul az arány. Ilyen alkotmányos szabály, ilyen keret- vagy gumiszabály, amely a választások, illetve a pártok szétválásán, elválásán alapul, tarthatatlan. Mindegy, hogy éppen ki tölti be a kormányzati többséget, ilyen szabály megítélésem szerint az alkotmányba nem való. Az alkotmányban egyértelműen ennek a bizottságnak az összetételét mint egyik lehetséges jelölő csatornának az összetételét egyértelműen szabályozni kell. Erre pedig kétféle megoldás van: vagy pari tásos bizottság lesz, ahogy ezt a törvényjavaslat javasolja, helyesebben az alkotmánytörvényt módosító törvényjavaslat javasolja, vagy a többségi elv alapján, a parlamenten belüli arány alapján áll fel azzal, hogy többes jelölést tesz lehetővé, ezzel bizto sítva a kisebbségnek, az aktuális kisebbségnek azt a jogát, hogy ő is a maga személyét jelölhesse, és azután a parlament döntsön arról, hogy elfogadjae az ő jelöltjét vagy nem. Tehát ne zárjuk ki eleve a jelölésnél a kisebbségnek azt a jogát, hogy ő is je lölhessen személyt. Ma mi a helyzet? Ma a jelölési szabály azt zárja ki, hogy a többség eredményesen jelölhessen egy személyt, olyan személyt, akinek esélye van arra, hogy a többség megválassza. Tehá t teljesen felborult ennek az alkotmányos paragrafusnak a következtében az alkotmánybírák jelölésének a rendje. A demokrácia szabályaival és az ésszerű döntéselőkészítés szabályaival került ellentétbe, ezért ezen a szabályon változtatni kell. Ezt a szabál yt vagy oly módon lehet megváltoztatni, ahogy a javaslat tartalmazza, hogy paritásos bizottság jelöljön, vagy oly módon, hogy parlamentarányos legyen a bizottság összetétele, azzal, hogy a kisebbség is jelölhessen, tehát több személyt lehessen jelölni, min t ahány alkotmánybírói hely megüresedik. A másik kényes kérdés a bírák újrajelölése. Miután az alkotmánybírák személye, tevékenysége annyira független és autonóm, és annyira kell vigyázni arra, hogy ezt az autonomitását és függetlenségét megőrizze, ezért a z újraválasztás óhatatlanul veszélyeket rejt magában, mert felvetődik az a veszély, hogy esetleg az újraválasztandó, újrajelölendő alkotmánybíró már a jelölését megelőző időszakban esetleg véleményével, többségi véleményhez csatlakozásával, párhuzamos vagy különvéleményével valamilyen módon az aktuálisan létező parlamenti többséghez igazodik. Ez a veszély fennmarad akkor is, ha esetleg őt újraválasztják, és visszamenőlegesen korábbi határozatait, illetve állásfoglalásait valaki kézbe veszi. Ettől meg kell s zabadítani az Alkotmánybíróságnak a tagjait. Az egyszeri jelölés és választás elkerülhetetlen természetesen, mert hiszen választott pozícióról van szó, az újrajelölést viszont meg kell szüntetni. Az újrajelölés megszüntetésével egyidőben vetődik fel a mand átum felemelésének a lehetősége. Ezt tartalmazza a törvényjavaslat az újrajelölés megszüntetésével. Ezzel bármiféle igazodási
