Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 17 (337. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat (T/5399. szám), valamint az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitája - DR. DORNBACH ALAJOS (SZDSZ):
538 DR. DORNBACH ALAJOS (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! A század közepén alakult ki az a lkotmánybíróságok rendszere az európai polgári demokráciákban. Fokozatosan alakult, fokozatosan nőtt és erősödött a szerepe, és ezt 1989ben Magyarországon az ellenzéki kerekasztal szereplői is felismerték, amikor az új magyar demokrácia közjogi intézményr endszerének felállításáról és szabályozásáról döntöttek. Jól emlékszünk azonban, hogy 1989ben az ellenzéki kerekasztal lényegében tűzoltó munkát végzett. Igen tiszteletre méltó és nagyon eredményes munkát végzett, azonban nagyon rövid idő alatt, kellő tap asztalatok és ismeretek hiányában kellett új intézményeket szabályozni, új intézmények felállításáról dönteni. Ebben vitathatatlan szerepe volt az ellenzéki kerekasztal új politikai szereplőinek ugyanúgy, mint az utolsó kormány képviselőinek, még akkor is, ha sok kérdésben nehéz viták során született meg a kompromisszum, született meg az egyetértés. De nagyon fontos, hogy végül is békés egyetértés született, és ezzel az egyetértéssel kialakított szabályokat az akkori, még egypárti parlament utolsó döntései sorozatával szentesítette, törvényerőre emelte, és lényegében megalapozta a rendszerváltást, az új demokratikus közjogi intézményrendszert létrehozta. Ennek az intézményrendszernek a létrehozása, szabályrendszerének megalkotása helyenként természetesen gya rló volt és sok kívánnivalót hagyott maga után, de számos elemében példamutató, majdnem azt mondhatom, örök érvényű, a mai napig semmiféle kritikát nem lehet néhány, akkor megalkotott törvény tekintetében emelni. Gondolok akár az egyesülési és gyülekezési szabadságról szóló törvényre, amely Európában mindenhol kielégítőnek minősülne - és még sorolhatnám. Sajnos, de érthetően az Alkotmánybíróságról szóló törvény nem ilyen szakmai remekmű, improvizálva született, szűk műhelymunka eredménye volt. Az ellenzéki kerekasztal résztvevői közül nagyon kevesen rendelkeztek ismeretekkel az alkotmánybíróságok működését és gyakorlatát illetően. Még a szakmában is, a szűk értelemben vett jogászi, azon belül is közjoggal foglalkozó szakemberek körében valóban nagyon kevesen rendelkeztek mélyreható ismeretekkel. Mindnyájan tudjuk - a tisztelt Alkotmánybíróság is tudja, és többször szóvá tette , hogy az 1989ben megalkotott törvény módosításra, újragondolásra szorul. Ezt az újragondolást sok minden késleltette, de legfőképpen az a sajátos ellentmondás, amely Alkotmánybíróság és Országgyűlés, illetve kormány között feszül. Nem akarok értekezést tartani az alkotmánybíróságok szerepéről és fontosságáról, de az köztudott, hogy az Alkotmánybíróság egy ellensúlyt képez a kormányzati , főként a törvényhozói, országgyűlési hatalommal szemben. Tehát az alkotmányosság legfontosabb őre az Alkotmánybíróság. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság működési feltételeit törvénnyel kell szabályozni, a szabályrendszert a mindenkori Országgyűlés köteles b iztosítani. Mivel Alkotmánybíróság és kormány, illetve Alkotmánybíróság és Országgyűlés vagy az országgyűlési többség között szerte a demokráciákban mindenhol esetenként feszültség, véleményeltérés keletkezik, ez óhatatlanul azt eredményezi, hogy az Alkotm ánybíróságról szóló törvényekhez az országgyűlések, a parlamentek félve nyúlnak hozzá, mert az ellenzék nyomban reklamál, és sanda politikai szándékokat vél felfedezni a legjobb szándékú és szigorúan a közjogú szabályozás kényszerét teljesítő próbálkozások kal szemben is. Így volt ez az előző ciklusban, így van jelenleg is. Az előző ciklusban az akkori parlamenti többség és a kormány kísérletet sem tett arra, hogy megalkossa az ügyrendi törvényt. Hisz az Alkotmánybíróságról szóló törvény oly rövid, helyenkén t olyan ellentmondásos, hézagos, és ez a törvény azt az kötelezettséget rótta a törvényhozásra, hogy majd alkossa meg a legrövidebb időn belül az Alkotmánybíróság úgynevezett ügyrendi törvényét, és abban szabályozzon nagyon fontos kérdéseket. Egyebek közöt t a hatályos törvény arra utal, hogy majd az ügyrendi törvényben kell szabályozni azt, hogy milyen kérdésben szavaznak az alkotmánybírák nem egyszerű, hanem minősített szótöbbséggel, hogy eljárási kérdéseket ott kell szabályozni - és sorolhatnám. Hosszú li stáját lehetne felsorolni a hiányzó vagy ellentmondásos rendelkezéseknek.
