Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 17 (337. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kávássy Sándor): - DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti miniszter:
525 ellentétben a kormány benyújtotta, hosszú és alapos előkészítő munka után több mint fél évvel ezelőtt, '97 júniusában, és azóta nem jutottunk el az általános vita végéig. Nem azért, mintha olyan éles vita lenne a kérdés körül, hiszen a vitában megszólalók, a pártok képviselői mindmind sürgették enn ek a törvénynek a megszületését. A tisztelt Ház vezetése halogatja hónapról hónapra, hétről hétre a törvénytervezet tárgyalását. A tavaszi ülésszak elején kiosztott ülésterv március 2ára zárószavazást ígért, és ehhez képest kámforként eltűnt a napirendről ez a törvénytervezet. Tisztelt Képviselőtársaim! Kétségtelen, hogy egy parlament gyakran túlterhelt és hogy az elvégzett munka mennyisége évről évre nő. Az elmúlt három év alatt 243 törvényt alkottunk, ez több mint 200 módosító indítvány, törvénymódosítás . Azt gondolom, hogy amit meg tudunk tárgyalni, az alapvetően értékválasztás kérdése (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.); hogy mire van idő, az politikai akarat kérdése, és ezúttal ezeknél a témáknál ez hiányzott. Köszö nöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (dr. Kávássy Sándor) : Köszönöm képviselő asszony felszólalását. A kormány nevében Kökény Mihály miniszter úr óhajt válaszolni. Megadom a szót. DR. KÖKÉNY MIHÁLY népjóléti miniszter : Köszönöm a szó t, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezetőhelyettes Asszony! Valóban két olyan törvényről szólt itt, amelynek a sorsa a közvéleményt is, de úgy gondolom, a népjóléti tárcát is élénken foglalkoztatja. Nem hiszem, hogy közöttünk vita van abban a teki ntetben, ahogy a fogyatékosok jogairól és esélyegyenlőségéről szóló törvény előtörténetét és előkészítettségi állapotát megítéljük. Igen, itt a Házban is elmondtam, én magam is hosszú ideig bíztam abban, hogy ez a törvényjavaslat kerül olyan állapotba, hog y a kormány jó szívvel tudja ajánlani, hogy még ebben a ciklusban ez szülessék meg. Igen, önnek igaza van, éveken át folyt az előkészítő munka, éveken át folyt kimerítő konzultáció a fogyatékosok érdekképviseleti szervezeteivel, de pontosan ennek a munkána k a vége felé egyértelműen kiderült az, hogy nem lehet kínai fallal elválasztani egymástól a súlyosan fogyatékos emberek sorsát és a megváltozott munkaképességű, egészségkárosodott embereknek az ügyét. (8.50) Ezért döntött úgy a kormány több tárgyalás alap ján - hiszen emlékeim szerint is legalább három alkalommal foglalkozott, hosszú vitát is vállalva, a kormány ezzel a kérdéssel , hogy a fogyatékosok jogairól és esélyegyenlőségéről szóló törvény tervezetét csak a rokkantrendszer átalakításával, valamint a megváltozott munkaképességűek helyzetéről szóló és a megváltozott munkaképesség változásaival összefüggő törvényjavaslattal együtt, azzal összhangban lehet javasolni megtárgyalásra. Mert hiszen nem csupán a fogyatékosszervezeteket kell és szükséges ebbe a vitába bevonni, de szükséges az is, hogy az Érdekegyeztető Tanács, a szociális partnerek, az önkormányzati érdekképviseletek és szövetségek is kellő véleményt mondjanak, többek között azokról a kérdésekről, amelyekről képviselő asszony szólt, hogy valójáb an mekkora nagyságrendű tehervállalást tud majd a társadalom - az önkormányzatok, a központi költségvetés - felvállalni és milyen határidővel a fogyatékosok helyzetének javítása, az akadálymentes közlekedés biztosítása, az egységes fogyatékosságügyi támoga tás bevezetése érdekében, és így tovább. A kormány megítélése szerint ezek a megoldások még nem kristályosodtak ki, miközben természetesen születtek elemzések - amelyekre képviselő asszony is hivatkozik , azonban meg kell mondani, hogy a Gazdaságkutató In tézet gyorsvizsgálatával összefüggésben is több komoly aggály merült fel. Egy vizsgálat, kétségtelen, de hadd utaljak arra - a Gazdaságkutató Intézet is állítja , hogy az invesztíció és a majdani, például a rokkantosítás elmaradásából származó megtakarítá s nem egy sávon és nem egy időszakban keletkezik. Tehát szó sincs arról, képviselő asszony, hogy a kormány e tekintetben meg kívánt volna hátrálni. Ellenkezőleg, úgy gondolom, a kormány döntése, a koncepció nyilvános vitára bocsátása azt
