Országgyűlési napló - 1998. évi tavaszi ülésszak
1998. február 16 (336. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP):
512 minisztertársát megfelelő partnernek, csak a panaszkodó miniszterelnök úr ral kíván az ügyről tárgyalni. Azt is lehetségesnek tartom, hogy kioktatja főnökét arról, hogy szocialista létére ne támogassa az ügyben a MIÉP véleményét. Az idő múlik, az egyéni vállalkozók egyre idegesebbek, sajnos a kormány által támogatott és fenntart ott szocializmushagyományú bürokrácia malmai lassan őrölnek, így aztán nem lehet tudni, csak remélni, hogy a kormány idejében visszakozzt fúj, mielőtt a társadalmi elégedetlenség és felháborodás a tavaly tavaszi megmozdulásokhoz hasonló társadalmi konflikt usokhoz vezetne, és eljátszott presztízsével nem törődve rendet tenne ebben a bevallási agyrém ügyben. Végezetül, minden híreszteléssel ellentétben ki kell hogy jelentsem, a Magyar Igazság és Élet Pártja úgy, mint mindig, ebben a kérdésben sem szélsőséges, de nem is demagóg, csak egyszerűen rendet akar. Köszönöm figyelmüket. (22.40) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Ugyancsak napirend utáni hozzászólásra jelentkezett Tímár György képviselő úr, Független Kisgazdapárt. Megadom a szót. DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Mélyen tisztelt Országgyűlés és mindazok, akik ezen késői órában a köz dolgaira figyelnek! Sajnálatos eseménysorozatot élünk át mindannyian a mindennapokban, amelyet lényegileg úgy lehet röviden megfogalmazni, hogy megingott hazánkban a k özbiztonság, megingott az a nyugalom, amely a társadalom rendeltetésszerű funkcionálásának az alapja. Azonban úgy gondolom, mélységes hiba volna ezt a problémakört kizárólag a belügyi vagy az igazságszolgáltatási apparátus hibás funkciójára visszavezetni, illetőleg az ott dolgozó munkatársaknak felróni. Megítélésem szerint egész másról van szó. Elöljáróban szeretném a figyelmükbe ajánlani azt, hogy társadalmunkat jelenleg milyen alapvető tényhelyzet jellemzi. Álláspontom szerint egyes lényeges elemeiben súl yos rendezetlenség tapasztalható a közállapotok tekintetében. Megingott a közbiztonság, a jogbiztonság, és a diszkrimináció sajnos a mindennapi élet széles körű gyakorlatává vált. Úgy gondolom, hogy az egykori nómenklatúra gazdasági eszközökkel végrehajtot t és privatizációnak nevezett restaurációja - illetve talán használhatom erre azt a kifejezést is, hogy ellenforradalma - olyan morális csődöt okozott társadalmi méretekben, ami a mesterséges kuszaságok, a rendezetlenségek és a diszkrimináció következtében a nemzetközi maffiák bázisterepe számára is netán alkalmasnak tűnőnek, vagyis büntetőjogi értelemben tetthelynek züllesztheti le az országot. Lényegileg tehát köztörvényes módszerekkel és zavaros frontvonalakkal súlyosbított, akár polgárháborúként is minő síthető a jelenlegi sajnálatos közállapot. Félő, hogy kialakul egy úgynevezett következmény nélküli társadalom, ahol az erőszak, ahol a pillanatnyi erőfölény mindannyiunk számára egyre nehezebb perceket okoz, és egyre jobban megkeseríti az amúgy sem túlság osan megfelelő életszínvonalat. Ami a konkrét bűncselekményt illeti, a múlt heti alig sötétedéskor, a tömegek által járt utcán elkövetett gyilkosságot, az én megítélésem szerint ez akár felfogható úgy is, mint egy figyelmeztetés a maffia részéről a nómenkl atúra felé. Tűrhetetlen ez a helyzet, és amikor szót kértem és szót kaptam itt, ebben a Házban, akkor az vezet, hogy mindannyian közösen lépjünk fel az ilyen és ehhez hasonló bűncselekmények ellen, de ennek a gyökeré t csak akkor lehet megszüntetni, e helyzet kiváltó okát, ha valóban minden vonatkozásában a magyar alkotmány írott szavai és szellemisége érvényesül úgy a polgári jog, mint a büntetőjog teljes terjedelmében. Elnök úr, köszönöm a szólási lehetőséget.
